Argentavis magnificens
Az Argentavis magnificens a madarak (Aves) osztályának újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe, ezen belül a fosszilis Teratornithidae családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Miocén | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Rekonstruált rajz
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Argentavis magnificens (Campbell & Tonni, 1980) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Argentavis magnificens témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Argentavis magnificens témájú kategóriát. |
Tudnivalók szerkesztés
Az Argentavis magnificens a legnagyobb és legnehezebb röpképes madár, amely valaha létezett. A madarat, amelynek néha az „óriás teratorn” nevet adják, három lelőhelyen találták meg. Ezek, mind a miocén korból valók. A madár 6 millió évvel ezelőtt élt, Argentína területén.
A megtalált Argentavisnak a felső karcsontja kissé rossz állapotban van, de azért eléggé tiszta képet ad a méretről: csak ez a csont, olyan hosszú volt, mint egy embernek az egész karja. A madárnak látszólag vastag, erős lábai és nagy lábfeje volt, amellyel könnyen járt a földön. Csőre nagy és hajlott volt, egy horoggal a végén.
Ismertetői szerkesztés
Manapság a következő adatokat fogadják el az Argentavis magnificensről:
Szárnyfesztávolsága: 5,1–6,1 méter,[1] szárnyfelülete: 8,11 négyzetméter,[2] felhajtóereje: c. 11,5 kg/m², testhossza: 1,26 méter,[2] magassága: 1,5–2 méter, testtömege pedig 70–72 kilogramm.[2]
Összehasonlításként a ma is élő madarakkal: a vándoralbatrosz (Diomedea exulans) szárnyfesztávolsága 360 centiméter; a rokon andoki kondor (Vultur gryphus) szárnyfesztávolsága 320 centiméter, testtömege pedig 15 kilogramm.
Életmódja szerkesztés
Mint a többi kihalt élőlény esetében, az Argentavis életmódjáról sem tudunk sokat. A szárny mérete és testfelépítése szerint, a madár inkább a siklórepülést használta, csak kis távokban verdesett a szárnyával. Valószínűleg a termikeket használta ehhez a fajta repüléshez. A madár legkisebb sebessége 40 km/h volt. Felszálláskor a szél erősségére és az erős lábaira hagyatkozott, amelyekkel szökdécselve sikerült felszállnia a talajról. Bár a csontváza azt mutatja, hogy a mellizmai nem voltak olyan erősek, hogy hosszabb távon verdeshessen a szárnyával. Az is meglehet, hogy az Argentavis a hegyoldalakat és a szemből jövő szelet használta a felszálláshoz. S ezt csak kis erőfeszítéssel. Lehet, hogy életmódja olyan volt, mint a mai andoki kondornak: egész nap a magasban repülve figyelte az alatta levő világot, sebesült vagy elhalt állatok után. Az Andok éghajlata a miocén korban melegebb és szárazabb volt a mainál, ami segítette a madarat, hogy jobban kihasználja termikeket.
Az Argentavis eltérően a többi óriás rokonától (amelyek néha vadásztak is) inkább dögök után kutatott, és valószínűleg elkergette a zsákmányuktól az erszényes Thylacosmilusokat. Eltérően a ma élő keselyűféléktől, a Teratornithidae-fajoknak vágó csőre volt, amely arra utal, hogy inkább vadászok és kevésbé dögevők voltak. Vadászáskor az Argentavis valószínűleg a magasból vette magát áldozatára, elkapva ezt. E hatalmas madár a levegőben ölte és falta fel zsákmányát. A koponya felépítése azt mutatja, hogy az állat egyben nyelte le zsákmányát, nem pedig darabokra tépte.
Az Argentavis magnificens felségterülete körülbelül 500 négyzetkilométer lehetett. A táplálékkeresés közben az észak-déli irányt kereste, hogy elkerülje az ellenszelet, amely lassította a repülésben. Összehasonlítva a ma élő rokon fajokkal, az Argentavis kétévenként tojhatott 1-2 tojást, amelyek kicsivel több mint 1 kilogrammot nyomtak. A strucc tojása 1,5 kilogramm. Az éghajlati viszonyok miatt a költésre valószínűleg télen került sor. A szülők felváltva ültek a tojáson. Az etetésben is mindkét szülő kivette a részét: néhány napig az egyik, néhány napig a másik felnőtt madár keresett táplálékot. A fiatal madár 16 hónap után vált önállóvá, de csak 12 évesen lett ivarérett. A halandóság nem volt nagy, valamivel 2 százalék alatti lehetett. Mivel a csúcsragadozók közé tartozott, az Argentavis magnificensnek nem voltak természetes ellenségei, úgyhogy a felnőtt madarak csak öregségben, sebesülés következtében vagy betegségben haltak meg.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ (2014) „Flight performance of the largest volant bird”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 111 (29), 10624–10629. o. DOI:10.1073/pnas.1320297111. PMID 25002475.
- ↑ a b c (2007. július 24.) „The aerodynamics of Argentavis, the world's largest flying bird from the Miocene of Argentina”. PNAS 104 (30), 12398–12403. o. DOI:10.1073/pnas.0702040104. PMID 17609382.
Források szerkesztés
- Campbell, Kenneth E. Jr. & Tonni, E.P. (1980): A new genus of teratorn from the Huayquerian of Argentina (Aves: Teratornithidae). Contributions in Science, Natural History Museum of Los Angeles County 330: 59-68.
- Campbell, Kenneth E. Jr. & Tonni, E.P. (1983): Size and locomotion in teratorns. The Auk 100(2): 390-403. DjVu fulltext PDF fulltext
- Meunier, K. (1951): Korrelation und Umkonstruktionen in den Größenbeziehungen zwischen Vogelflügel und Vogelkörper ["Correlation and restructuring in the size relationship between avian wing and avian body"] [Article in German]. Biologia Generalis 19: 403-443.
- Palmqvist, Paul & Vizcaíno, Sergio F. (2003): Ecological and reproductive constraints of body size in the gigantic Argentavis magnificens (Aves, Theratornithidae) from the Miocene of Argentina. Ameghiniana 40(3): 379-385. PDF fulltext
- Peter Wellnhofer (1996): The Illustrated Encyclopedia of Pterosaurs. Barnes and Noble Books, New York. ISBN 0-7607-0154-7
- Vizcaíno, Sergio F.; Palmqvist, Paul & Fariña, Richard A. (2000): ¿Hay un límite para el tamaño corporal en las aves voladoras? ["Is there a limit to body size in flying birds?"]. Encuentros en la Biología 64 [Article in Spanish] HTML fulltext
További információk szerkesztés
- BBC News: Ancient American bird was glider - BBC News article
- How the dinosaur bird took to the skies Archiválva 2007. augusztus 24-i dátummal a Wayback Machine-ben - Telegraph.co.uk article
- Secret of flight for world's largest bird revealed - COSMOS Magazine article
- Argentavis, the largest flying bird, was a master glider - Article from the blog Not Exactly Rocket Science
