Aristide Bruant
Aristide Bruant (Courtenay, 1851. május 6. – Párizs, 1925. február 10.) francia kabaréénekes, színész, költő, író.
| Aristide Bruant | |
 | |
| Bruant 1886 (?)-ban | |
| Született | 1851. május 6.[1][2][3][4][5] Courtenay |
| Elhunyt |
Párizs 18. kerülete |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | |
| Sírhelye | Yonne |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aristide Bruant témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
_1892.jpg)
Henri de Toulouse-Lautrec plakátja a képzőművészet történetében is feledhetetlenné tette.
Életrajz szerkesztés
Tizenöt éves korában – apja halálát követően – elhagyta szülővárosát munkát keresni. Hamarosan a Montmartre bohém világában találjuk Párizsban, ahol leginkább a gyorséttermekben és kocsmákban lógott. Ezekben talált rá költői-zenei tehetségére is. Bár jó házból való úrifiú volt, hamar elsajátította a párizsi szlenget, amelyen aztán forradalmi pátosszal teli, polgárgyűlölő dalait írta.
Kávéházakban kezdett fellépni. Rövidesen a híres Le Chat Noir kabaréban kötött ki, ahol többek között a fiatal szimbolisták gyülekeztek.
Bruant feltűnő ruhában lépett fel: vörös pulóverben, fekete dzsekiben, hosszú csizmában és hatalmas vörös sállal. Színre lépéséhez ezt a nevet használta: Astrid Bruant, a Montmartre csillaga. Amikor esténként berúgta az ajtót a Chat noirban, elkiáltotta magát: „Fogjátok be a pofátokat, barmok, ha én énekelni akarok!” – így kezdődött a műsora. A legközönségesebb káromkodások özönét zúdította a fejesekre, heves vádakkal illette az úri osztályokat. A szegények, munkások és bűnözők nyomorúságát énekelte meg.
1885-ben tulajdonába vette a kabarét Le Mirliton néven (aminek jelentése: nádsíp, de dilettáns versike értelme is van). Meghívott ide már másokat is fellépni, de saját műsorait is folytatta. Dalai könyvalakban is megjelentek.
1925-ben halt meg. Nem messze szülőhelyétől temették el. Később Párizsban utcát neveztek el róla.
Dalai szerkesztés
- Nini Peau d’Chien
- À la Bastille
- À la Villette
- Meunier tu es cocu
- À Batignolles
- Serrez Vos Rangs
- À la Roquette
- La chanson des Michetons
- À Poissy
- À la Place Maubert
- Les petits joyeux
- Belleville-Ménilmontant
- La Gréviste
- Le Chat noir
Egy dalszöveg szerkesztés
„Ó, lányok, lányok, hajdan virágok,
egy sout se rejt már a harisnyátok.
Utcán tekergő fáradt lotyók,
este csapatban várakozók,
ott a járdákon, sötét járdákon.
Ondolált hajjal, behorpadt hassal,
repedt sarokkal, ólmos tagokkal.
Köveken koppan a csöpp cipő,
ha szerelemre jő az idő.
Kérjétek Istent, sok kis bolondom,
hogy ágyatokban tüzet csiholjon.”
Kormos István fordítása
Egy hangfelvétel szerkesztés
| Egy hangfelvétel 1905-ből: |
Irodalom szerkesztés
- Ewers H. H., Das Cabaret (B. XI – Das Theater)
- Schlaf Joh., Walt Whitman, Lyrik des Chat noir, Paris Verlaine, 1897
- Millanvoye В., Anthologie des poetes de Mon-martre. Paris, 1909
- Metenier 0., Le chansonnier populaire, A. Bruant, Paris, 1895
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Roglo
- ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. október 20.)
További információk szerkesztés
