Arkagyij Iszaakovics Rajkin

Arkagyij Iszaakovics Rajkin (Арка́дий Исаа́кович Ра́йкин, Riga, 1911. október 11. (24.) – Moszkva, 1987. december 17.) orosz származású szovjet színművész, rendező, konferanszié.

Arkagyij Rajkin
Született	Arkagyij Iszaakovics Rajkin 1911. október 24. Riga
Elhunyt	1987. december 17. (76 évesen) Moszkva
Művészneve	Rajkin
Állampolgársága	orosz szovjet
Nemzetisége	lett–orosz-szovjet
Gyermekei	Konstantin Raikin Catherine Raikina
Foglalkozása	színész
Iskolái	Russian State Institute of Performing Arts (–1935)
Kitüntetései	Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Lenin-rend Szocialista Munka Hőse Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata Honvédő Háború Érdemrend II. fokozata Munka Vörös Zászló érdemrendje Barátság Rendje Kaukázus Védelméért emlékérem A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze a Szovjetunió népművésze (1968) Lenin-díj (1980)
Halál oka	betegség
Sírhelye	Novogyevicsi temető
Arkagyij Rajkin aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Arkagyij Rajkin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Egy rigai fakereskedő családban született. Kezdetben laboratóriumi technikusként dolgozott, majd 1935-ben szerzett képesítést a leningrádi Színművészeti Főiskolán, később pantomimszínészként kezdte pályafutását a Lenini Komszomol Színházban, ezt követően a Drámai Színház művésze lett.

1939-ben, Leningrádban megalapította az Esztrád Színházat, melynek hamar művészeti vezetője lett. A második világháború alatt frontszínészként tevékenykedett. Előadásai egyedi humora és előadásmódja miatt hamar népszerűek lettek. Bár többször vádolták meg szovjetellenességgel, több szovjet pártvezető (pl. Hruscsov) is eljárt a később Miniatűr Színház néven ismert teátrum előadásaira. Ismertté egyperces rövid miniatűr-előadásai tették, amelyekben általános élethelyzeteket ábrázolt. Ezeket többségében Mihail Zsvanyeckij írta.

1984-ben átment Moszkvába, ahol Szatyirikon néven működtette színházát. Pályafutása során többször járt Magyarországon, először 1961-ben. Ügyelt arra, hogy vendégszereplésein az adott ország nyelvén is előadjon. Magyarországon a „Válámi ván, dé ném áz igázi” mondattal vált legendássá.

Időskori szívbetegségét többször kezelték Balatonfüreden. A novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomba.

Halála után fia, Konsztantyin vitte tovább a Szatyirikont.

• 
  Rajkin 1942-ben, egyik filmszerepében, szovjet katonaként.
• 
  Rajkin 100. születésnapja alkalmából az orosz jegybank által kibocsátott 2 rubel névértékű ezüst emlékérme.
• 
  Az Orosz Posta által kibocsátott emlék postakész boríték Rajkin 100. születésnapja alkalmából.

Filmszerepek

• 1938 – Огненные годы
• 1939 – Доктор Калюжный
• 1954 – Мы с Вами где-то встречались
• 1964 – Когда песня не кончается
• 1970 – Волшебная сила искусства
• 1974 – Люди и манекены (forgatókönyvíró-, rendezőként is)

Források

• Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 280. o. ISBN 963-9257-14-1  
• Cikk a Posztinfo honlapján