Armagnaci Margit arboreai királyné
Armagnaci Margit (1383 körül – 1432 körül), szárdul: Margarida d'Armagnac, reina/judikessa/judighissa de Arbarea, katalánul: Margarida d'Armanyac, okcitánul: Margarida d'Armanhac, vescomtessa de Narbona, franciául: Marguerite d'Armagnac, vicomtesse de Narbonne et reine/jugesse d’Arborée, olaszul: Margherita d'Armagnac, viscontessa consorte di Narbona e giudicessa/regina consorte di Arborea, spanyolul: Margarita de Armañac, vizcondesa de Narbona y jueza de Arborea, latinul: Margarita de Armaniaco, vicecomitissa Narbonensis, iudicessa/regina Arboreae, Arborea királynéja (judicessza)[1] Szardínia szigetén,[2] Narbonne algrófnéja. Armagnaci Mattea aragóniai trónörökösné nagyunokahúga és IX. Lajos francia király 6. (generációs) leszármazottja volt.
| Armagnaci Margit | |
| Arboreai Királyság királynéja (judicessza) | |
| Margarida d'Armagnac | |
| Uralkodási ideje | |
| 1415 – 1420. augusztus 17. | |
| Elődje | Castelli Battista |
| Utódja | a királyság megszűnte |
| Narbonne-i Algrófság algrófnéja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1415 – 1424. augusztus 14. | |
| Elődje | Beaufort-i Garina |
| Utódja | Apchoni Anna |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Armagnac-ház |
| Született | 1383 körül ? |
| Elhunyt | 1432 körül (49 évesen) |
| Édesapja | III. János, Armagnac grófja (1359 körül–1391) |
| Édesanyja | Marguerite de Comminges (1363–1443) |
| Testvére(i) | Jeanne of Armagnac |
| Házastársa | I. (Narbonne-i) Vilmos, Arborea királya (judex), Narbonne algrófja (1370–1424) |
| Gyermekei | nem születtek |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
I. János armagnaci grófnak és II. Beatrixnak, Clermont grófnőjének a dédunokája. A clermont-i grófok révén IX. Lajos francia király 6. (generációs) leszármazottja volt. Az Armagnac-ház nagy hatalmú család volt Dél-Franciaországban a XIV. és XV. században, és az 1400-as évek elején az ún. Armagnac-párt uralkodott Franciaországban. Margit nagybátyja, VII. Bernát (1364–1418) armagnaci gróf volt a párt feje, mikor Luxemburgi Zsigmond magyar és német király 1416-ban Párizsban tartózkodott.
Férje, Narbonne-i Vilmos a Baux/Balzo-házból származó IV. Marián (1319 körül–1375) arboreai király (judex) dédunokája volt, annak másodszülött lánya, Arboreai Beatrix (1343 körül–1377) révén, aki az apai nagyanyja volt. Beatrix IX. (VII.) Imre (?–1388) narbonnei algrófhoz ment feleségül, és hét gyermekük született, köztük Vilmos apja, I. Vilmos, Narbonne algrófja.
IV. Marián felesége Rocabertí Timbor (1318–1364) algrófnő volt,[3] és négy gyermekük született.
Az elsőszülött lányuk, Vilmos nagyanyjának a nővére, I. Eleonóra (1340–1404) judex/királynő volt, akinek a férje 1376-tól Brancaleone Doria (1337–1409), Monteleone grófja, és házasságukból két fiú jött a világra, akikkel együtt uralkodott. I. Frigyes (1377–1387) korai halála után az öccse, V. Marián (1378/79–1407) uralkodott, és miután I. Eleonóra pestisben meghalt, az apja, Brancaleone Doria kormányzott a fia nevében, aki túlélte a fiát. Mivel V. Marán nem nősült meg, és gyermekei nem születtek, így örökölhette a trónt Vilmos az unokatestvére halála után 1407-ben, akit I. Vilmos néven 1409. január 13-án Oristanóban királlyá koronáztak.
Ekkoriban I. (Idős) Márton aragón király volt az Arboreán kívüli (egész) Szardínia királya, de Szardíniát lényegében Arborea uralta, egy-két kikötőváros és a főváros, Cagliari kivételével, ezért az aragón király, aki a teljes sziget felett szeretett volna uralkodni, az új uralkodót elűzni kívánta a szigetről.
1409. június 30-án a Sanluri[4] csatában I. (Ifjú) Márton szicíliai király az apja I. (Idős) Márton aragón és szárd király nevében mint a még aragón kézen maradt Szardínia kormányzója legyőzte Vilmost. A győzelmet viszont a győztes nem tudta kiaknázni, mert Ifjú Márton király pár héttel később, július 25-én Cagliariban törvényes utódok hátrahagyása nélkül maláriában meghalt. Ez valamint az egy évvel később, Idős Márton 1410-es halála után a trónöröklés megoldatlansága miatt kirobbant aragón örökösödési háború egy időre lélegzetvételnyi időhöz juttatta a csatavesztéssel meggyengült Arboreát. 1420. augusztus 17-én pedig Vilmos eladta a jogait V. Alfonz aragóniai királynak 100.000 aranyforintért, aki II. Alfonz néven Szardínia királya is volt, így teljessé vált a sziget egysége, az Arboreai Királyság állami léte pedig ezzel megszűnt.
1415-ben Vilmos feleségül vette Margit armagnaci grófnőt, Armagnaci Mattea aragóniai trónörökösné nagyunokahúgát, akitől gyermekei nem születtek.
Férje Cardonai Elfa empúriesi grófné harmadfokú unokatestvére, akinek a második férje, Acard Pere de Mur Cagliari és Gallura kormányzója volt Szardínián, és akinek a lánya, Muri Jolán Lujza lunai grófné lett I. Vilmos ellenfelének, I. (Ifjú) Márton szicíliai királynak a kései menye, a természetes fia, Aragóniai Frigyes lunai gróf feleségeként. II. Hugó arboreai király ükunokája volt.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A szárd államok élén a király vagy a judex állt, szárdul: giuighe/re, franciául: juge, olaszul: giudice/re, katalánul: jutge, spanyolul: juez, latinul: iudex/rex Arboreae. A iudex/judex ugyan a latinban (igazságszolgáltató) bíró jelentéssel bírt, azonban funkciójában uralkodói (végrehajtó és törvényhozó) hatalommal is rendelkezett, így a helyi változatban a király szinonímiája volt. A városbíró vagy községi bíró a középkori államok egy részében egészen az újkorig, de Magyarországon még a XX. század közepéig is egyes esetekben a város legfőbb politikai vezetője volt, azaz mai értelemben a polgármester.
- ↑ Gallura, Kalaris (Cagliari) és Torres (Logudoro) mellett a négy (hűbéres) királyság (judikátus) egyike.
- ↑ Rocabertí, In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven), Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana (1967–2009). Hozzáférés ideje: 2020. február 9.
- ↑ Szárdul: Seddori.
Források szerkesztés
- Guillem II de Narbona, In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven), Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana (1967–2009). Hozzáférés ideje: 2020. február 9.
- Lassú István. Az Olasz státusoknak statistikai, geographiai, és históriai leirások (magyar nyelven). Buda: A Magyar Királyi Universitás betűivel (1830). Hozzáférés ideje: 2020. február 9.
- Mattone, Antonello. Eleonora d'Arborea, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 42 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (1993). Hozzáférés ideje: 2020. február 9.
- Mattone, Antonello. Mariano d'Arborea, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 70 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (2008). Hozzáférés ideje: 2020. február 9.
- Nuti, Giovanni. Doria, Brancaleone, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 41 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (1992). Hozzáférés ideje: 2020. február 9.
- Putzulu, Evandro. Cubello, Leonardo, In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 31 (olasz nyelven), Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana (1985). Hozzáférés ideje: 2020. február 9.
További információk szerkesztés
- Cawley, Charles: Gascony – Central Gascony (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Marek, Miroslav: The family de Baux/del Balzo (angol nyelven). Euweb. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
- Tavola I (olasz nyelven). Sito ufficiale della famiglia del Balzo (de Baux). [2020. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 9.)
| Előző Castelli Battista |
Arborea királynéja  1415 – 1420 |
Következő a királyság megszűnte |
| Előző Beaufort-i Garina |
Narbonne algrófnéja  1415 – 1424 |
Következő Apchoni Anna |
