Aschermann Ferenc

Aschermann Ferenc, Assermann Ferenc, 1867-től Vendrei Ferenc (Sepsiszentgyörgy, 1821. október 24. – Veszprém, 1893. július 2.) honvédezredes, a Magyar Királyi Honvédség tábornoka, hadtörténetíró.

Aschermann Ferenc
Született	1821. október 24. Sepsiszentgyörgy
Meghalt	1893. július 2. Veszprém
Nemzetisége	magyar
Rendfokozata	altábornagy
Csatái	1848–49-es forradalom és szabadságharc
Kitüntetései	a Magyar Katonai Érdemrend III. osztálya
Gyermekei	Vendrey Ferenc
Civilben	hadtörténetíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Aschermann Ferenc témájú médiaállományokat.

Életrajza

Német anyanyelvű családba született. Tanulmányait a kézdivásárhelyi katonai iskolában végezte. 1842-ben belépett a császári hadsereg 2. (Ernő Ágost) huszárezredébe, ahol 1848 tavaszán hadnagyi rendfokozatban szolgált. Batthyány Lajos kormányának megalakulása után alakulatát a magyar hadügyminisztérium alá rendelték és a délvidéki hadszíntérre vezényelték. A harcokban tanúsított magatartása alapján augusztusban főhadnaggyá léptették elő, majd októbertől századosi rangban a bánsági hadtest vezérkarának segédtisztje lett. Részt vett annak a tervnek a kidolgozásában, amely alapján Kiss Ernő tábornok november és december folyamán támadást indított a temesközi szerb felkelőtáborok felszámolására. 1849 januárjában őrnaggyá léptették elő és a bánsági hadtest nagyobbik részével, Damjanich vezérőrnagy vezetése alatt a Tisza középső szakaszához rendelték. Kiválóan harcolt a március 5-ei szolnoki ütközetben, amiért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. A tavaszi hadjárat ütközeteiben a Damjanich parancsnoksága alatt álló III. hadtest segédtisztjeként vett részt. Áprilistól alezredesi rangban a hadügyminisztériumhoz vezényelték. Június 26-án ezredessé léptették elő és a komáromi várban várparancsnoki beosztásban Klapka György komáromi vár- és seregparancsnok helyettese lett. A július 2-ai és július 11-ei komáromi csatákban, majd Klapka augusztus 2-ai kitörésekor a várőrség egyik hadosztályának parancsnokaként harcolt.

A vár feladása után komáromi kapitulánsként mentesült a felelősségrevonás alól. 1867-ig Erdélyben mérnökként dolgozott, majd a kiegyezés után ezredesként belépett az újjászervezett honvédséghez. 1871-től a szegedi honvédkerület parancsnoka volt. 1888-ban altábornagyként nyugdíjazták. Élete utolsó éveit Veszprémben töltötte.

Történetírói munkássága a szabadságharc több fontos, más forrásokból kevésbé ismert részletét világítja meg. Ő volt az első a honvéd hadsereg volt magas rangú tisztjei közül, aki kiállt Görgei Artúr mellett.

Főbb művei

• Egy nyílt szó Görgey Arthur honvédtábornok ügyéhez (Pest, 1867.)
• Görgey. Visszhangok czáfolatokra (Pest, 1868.) A mű válasz Asbóth Lajos Görgey. Cáfolat Assermann honvéd ezredes és minisztériumi titkár vádiratára (Pest, 1867.) című munkájára.
• Nagy-Becskerektől Pákozdig (Budapesti Szemle, 1888.)

Források

• Bona Gábor: Az 1848–49-es honvédsereg vezetői (Rubicon 1999/4)
• Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Harmadik átdolgozott, javított kiadás. Budapest: Heraldika. 2000. ISBN 9639204129
• Kedves Gyula: A komáromi vár „szürke eminenciása”, Asserman Ferenc ezredes (avagy kikből szervezték a honvédsereg vezérkarát?) - Komárom ismeretlen csillagai, Jókai Mór Városi Könyvtár, Komárom, 2013. ISBN 978-963-08-6290-5
• Révai nagy lexikona
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 214. o. ISBN 963-547-414-8