Az astamangala (szanszkrit: aṣṭamaṅgala, tibeti: བཀྲ་ཤིས་རྟགས་བརྒྱད་, wylie: trasi takgye;[1][2] kínai: 吉祥八宝, pinjin: csihsziang papao) olyan sorozat, amely nyolc szerencsejelből, szerencsejegyből vagy szerencseszimbólum, amely több indiai vallásban jelen van, köztük a hinduizmusban, a dzsainizmusban és a buddhizmusban. Az „asta” jelentése „nyolc”, a „mangala” jelentése pedig „kedvező”, „ígéretes”, „szerencsés”, vagy „áldás”, „talizmán”.[3] A szimbólumok vagy a tárgyak „szimbolikus tulajdonságai” (tibeti: ཕྱག་མཚན་, csakcen) istenségek (jidamok) és oktatási eszközök. A nyolc jel kultúránként eltérő lehet.

Astamangala: felső sor (balról jobbra): napernyő, kettős aranyhal, kagyló; középső sor: kincses váza, lótusz; alsó sor: végtelen csomó, győzedelmi zászló és kerék.

A buddhizmusban szerkesztés

A tibeti buddhizmusban egy nyolc tagból álló, meghatározott szimbólumcsoportot használnak a hétköznapi és a művész emberek egyaránt. Ezek általános értelmezése a következő - jóllehet egyes hagyományokban eltérő magyarázatok szerepelhetnek:

Kagyló szerkesztés

 
Sankha

A jobbra tekeredő kagylóhéj (szanszkrit: sankha; tibeti: དུང་དཀར་གཡས་འཁྱིལ་, wylie: dungkar jenkhjil) jelenti a dharma gyönyörű, mély, dallamos hangját, amely felébreszti a gyakorlókat a nemtudás mély szendergéséből és saját és más érző lény jóléte érdekében cselekedjenek. A hinduizmusban a kagyló Visnu egyik eszköze a szudarsana csakrával együtt (tányér alakú forgó fegyver). A vaisnavizmus szerint Gautama Buddha Visnu egyik avatárja.

Végtelen csomó szerkesztés

 
Végtelen csomó

A végtelen csomó (szanszkrit: srívaca; tibeti: དཔལ་བེའུ་, wylie: pelbeu) egy összecsavart hurok, amely a szerelmet jelképezi.[1] Ezenfelül jelenti még a bölcsesség és az együttérzés egymásba fonódását, a vallásos tanok és a világi ügyek kölcsönös függőségét, az üresség (súnjata) és a függő keletkezés (pratítja-szamutpáda) szétválaszthatatlanságát, valamint a bölcsesség és a együttérzés (karuná) egységét a megvilágosodásban (lásd namkha). Ez a csomó vagy háló metafora az interpretáció buddhista tanítást is tartalmazza.

Hal szerkesztés

 
Kettős aranyhal

A két aranyhal (szanszkrit: gaurmatszja; tibeti: གསེར་ཉ་, wylie: sernya[4]) az érző lények létezésének szerencsés mivoltát jelképezi. A két aranyhal kapcsolódik a Gangesz és a Jamuna folyókhoz, valamint a spirituális erők áramlásához (nádi) és az életerőhöz (prana):

„A két hal eredetileg India két szent folyóját - a Gangeszt és a Jamunát - jelképezte. Ezeket a folyókat társították a hold és a nap csatornáival, amelyek az orrlyukakból indulnak és a szállítják a lélegzetet vagy pranát felváltott ritmusban. Vallási jelentőségük van a hindu, a dzsaina és a buddhista hagyományokban, valamint szerepel a kereszténységben is. A buddhizmusban a hal boldogságot jelent, mivel teljesen szabadon mozoghatnak a vízben. Termékenységet is jelent és bőséget. Gyakran pontyként ábrázolják, amelyet a keleten szentként tisztelnek szépséges eleganciája, mérete és élettartama miatt.”

Lótusz szerkesztés

 
A lótuszvirág, a padma.

A szent lótuszvirág (szanszkrit: padma; tibeti: པད་མ་, wylie: péma) a test, a beszéd és a tudat alapvető tisztaságát jelképezi, amely a ragaszkodás és a vágyak sáros vize fölött lebeg.

Napernyő szerkesztés

 
Ékszerekkel kirakott napernyő

Az ékszeres napernyő (Sanskrit: csatrarátna; tibeti: རིན་ཆེན་གདུགས་, wylie: rinchenduk[1]) az ártó erőktől és a betegségektől való védelmet jelenti, az égbolt baldachinja, az éter eleme, amely a buddhizmusban a dharmában vett menedéket is jelent.

Váza szerkesztés

 
Kincses váza

A kincses váza (tibeti: གཏེར་ཆེན་པོའི་བུམ་པ་, wylie: tercsenpo'i bumpa) egészséget, hosszú életet, gazdagságot, bölcsességet és a tér jelenségét jelképezi. A kincses váza ikonográfiai megjelenítése gyakran hasonlít a bhikkhuk (szerzetesek) és a bhikkhunik (apácák) alamizsnagyűjtő edényeihez. Ezt a vázát gyakran használják a vadzsrajána beavatási szertartásokon is.

Dharmacsakra szerkesztés

 
A dharmacsakra

A dharmacsakra, vagy más néven „létkerék” (szanszkrit; tibeti: ཆོས་ཀྱི་འཁོར་ལོ་, wylie: csö kji khorlo) Gautama Buddhát és a dharma tanításokat jelképezi. A tibeti buddhizmusban gyakran használatos tárgy középső részén szerepel a gankjil (tibeti). A nepáli buddhisták nem használják a dharmacsakrát szerencsét hozó jelként.

A dharmacsakrát helyettesítheti egy lény hessegető eszköz is a tantrikus manifesztáció szimbólumaként. Jak farokszőrből készül, amelyet hozzáerősítenek egy ezüst foglalathoz. Ezt az eszközt a szertartásos kántálásokkor és púdzsá idején az istenségek legyezésére használják. Az imakerekeket dharmacsakraként díszítik fel. A szudarsana csakra egy hindu kerékszimbólum.

A kerék ábrázolására szolgáló unicode az U+2638:  .

Győzedelmi zászló szerkesztés

 
Dhvadzsa

A dhvadzsa (szanszkrit; tibeti: རྒྱལ་མཚན་, wylie: gyelcen) az ősi Indiában a harcászatban használt eszköz volt. A tibeti hagyományban tizenegyféle győzedelmi zászlót különböztetnek meg a tizenegyféle szennyeződés leküzdéséhez szükséges különböző módszereknek megfelelően. A tibeti kolostorokban különböző stílusú zászlók találhatók, amelyek mind Buddha győzelmét ünneplik a Mára fölött.

Szimbólumsorozatok szerkesztés

A különböző hagyományokban más sorrendben használják a szimbólumokat.

A nepáli buddhizmus astamangalái:

  1. végtelen csomó
  2. lótuszvirág
  3. dhvadzsa
  4. dharmacsakra (a nepáli buddhizmusban légy hessegető)
  5. bumpa
  6. aranyhal
  7. ernyő
  8. kagyló

A kínai buddhizmusban használatos sorrend[5] a Csing-dinasztia idején:

  1. dharmacsakra
  2. kagyló
  3. dhvadzsa
  4. ernyő
  5. lótuszvirág
  6. bumpa
  7. aranyhal
  8. végtelen csomó

Hindu szimbólumok szerkesztés

Az indiai és hindu hagyományban[6] az astamangalát különböző alkalmakkor lehet használni: púdzsá (hódolatkifejezés), esküvő vagy koronázás. Az astamangalát gyakran említik hindu, buddhista és dzsaina szövegek. Az astamangalákat gazdag díszítőelemként használták.

  • az észak-indiai hagyományokban:
    • egy oroszlán (radzsa)
    • egy bika (vrisaba)
    • egy kígyó (naga)
    • egy kancsó (kalasa)
    • egy nyaklánc (vidzsajanti)
    • egy vízforraló (ber)
    • egy legyező (vjadzsana)
    • egy olajlámpa (deepa)[7]
  • a dél-indiai hagyományokban:
    • légy hessegető
    • teljes váza
    • tükör
    • elefánt idomító eszköz
    • dob
    • olajlámpa
    • zászló
    • kettős hal
  • a lista eltérő lehet a helytől, a hagyománytól és a társadalmi csoporttól függően.

Dzsaina szimbólumok szerkesztés

 
Adinath kép astamangalával

A dzsainizmusban is az astamangala nyolc szerencsehozó szimbólumot jelent. A különböző hagyományok között akadnak apró eltérések, hogy mi tartozik a nyolc szimbólum közé.

A digambara hagyományban a következők:

  1. ernyő
  2. dhvadsza
  3. fém edény (kalasa)
  4. légy hessegető
  5. tükör
  6. szék
  7. legyező
  8. hajó
 
A nyolc astamangalából hat - Jain Vijnaptipatra, Brooklyn múzeum

In the Śvētāmbara tradition, the eight symbols are:

  1. szvasztika
  2. srivaca
  3. nandavarta
  4. vardhmanaka (étel hajó)
  5. bhadrasana (ülés)
  6. Kalasa (fém edény)
  7. darpan (tükör)
  8. kettős hal

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c Sarat Chandra Das (1902). Tibetan-English Dictionary with Sanskrit Synonyms. Calcutta, India: mainly used in buddhismBengal Secretariat Book Depot, 69. o.
  2. forrás: bkra-shis-rtags brgyad.
  3. A nyolc szerencsejegy (astamangala). Buddhapest.hu. (Hozzáférés: 2015. augusztus 21.)
  4. forrás: gser nya
  5. Zhou Lili. "A Summary of Porcelains' Religious and Auspicious Designs." The Bulletin of the Shanghai Museum 7 (1996), 133. o.
  6. Dictionary of Hindu Lore and Legend (ISBN 0-500-51088-1) - Anna Dallapiccola
  7. Gopal, Madan.szerk.: K.S. Gautam: India through the ages. Publication Division, Ministry of Information and Broadcasting, Government of India, 70. o. (1990) 

Források szerkesztés

További információk szerkesztés