Augustin Chaboseau
Augustin Chaboseau (Versailles, 1868. június 17. – Párizs, 1946. január 2.) francia történész, újságíró és okkultista.
| Augustin Chaboseau | |
| Született | Pierre-Augustin Chaboseau 1868. június 17.[1] Versailles |
| Elhunyt | 1946. január 2. (77 évesen)[1] Párizs |
| Álneve | Sar Augustinus |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Augustin Chaboseau témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Korai évek szerkesztés
Chaboseau Papustól különböző beavatási láncolaton keresztül került közel a martinizmushoz,[2] és amikor a két orvostanhallgató találkozott, átadták egymásnak, amit kaptak és együtt alapították meg a Martinista Rendet.[3] Később feladta orvosi hivatását, hogy az írásnak szentelhesse magát. Több újság szerkesztésében működött közre és 1891-ben esszét írt a buddhista filozófiáról. Chaboseau kurátor asszisztens volt a párizsi Guimet Múzeum könyvtárában.
1902. december 17-én elvette Louise Rosalie Napiast(fr), Franciaország egyik első női gyógyszerészét, feminista aktivistát. Politikailag elkötelezett baloldaliként az első világháború alatt Aristide Briand miniszterelnök személyi titkára volt.
Tradicionális Martinista Rend (TMO) szerkesztés
Papus 1916-ban bekövetkezett halála után a háború szétszórta a Martinista Rend Legfelsőbb Tanácsát és egyes martinisták megpróbálták átvenni az irányítást. Bosszankodva figyelte a lyoni és párizsi martinisták elhajlásait és az 1891-es Legfelsőbb Tanács néhány túlélőjét összehívva, 1931-ben talpra állította a Rendet, hozzáadva a „Tradicionális” jelzőt, megkülönböztetve azt más mozgalmaktól. Chaboseau-t választották meg nagymesterré, de ő ennek ellenére átadta a tisztséget Victor-Émile Michelet számára. Michelet 1938 januárjában elhunyt[4] és Chaboseau átvette a nagymesteri posztot, majd végül, 1939 végén csatlakozott rendjével a FUDOSI-hoz.[5] Chaboseau halála után a TMO Nagymestere Ralph Maxwell Lewis lett és a Rózsakeresztes rend (AMORC) azóta tölti be a tradicionális martinizmus feletti védnöki, támogatói szerepét.[6]
Szabadkőművesként szerkesztés
Augustin Chaboseau élete a szabadkőművességben is kiteljesedett. 1907-ben inassá avatták a Francia Nagyoriens(fr) „Szocialista akció” nevű páholyában, majd később az Szabadkőműves Otthon nevű páholyt látogatta, ahol elnyerte a mester fokozatot. 1919-től elhagyta e páholyt, hogy az Emberi Jogok(fr) vegyes (férfiakat és nőket is felvevő) rendszer tagja lehessen.
Környezetvédőként szerkesztés
Augustine szenvedélyes környezetvédő volt és segített megmenteni Sceaux település parkját. A Francia Tájvédelmi Társaság és különböző magánszemélyek támogatásával sikerült elkerülni azt, hogy a park az enyészeté legyen azzal, hogy Szajna megye megvásárolta a területet 1923 júliusában.
Történészként szerkesztés
1926-ban könyvet írt Bretagne XIII. század előtti történetéről, majd mikor a második világháború kitörése után elmenekült Párizsból, Saint-Malo közelében, Saint-Servan-ban, unokái körében fejezte be Bretagne történetét, a második és a harmadik kötet megírásával.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ Robert Ambelain szerint nagynénjén, Amélie de Boisse-Mortemart márkinén keresztül.
- ↑ Több alapítási dátumra is hivatkozni aszerint, hogy a legelső találkozást (1884), a Rend beindulását (1888) vagy a Legfelsőbb Tanács megalakulását (1891) tekintik kiindulópontnak.
- ↑ Victor-Émile Michelet
- ↑ "Ettől kezdve Augustin Chaboseau a F.U.D.O.S.I. három imperátorának egyike lett." link Archiválva 2015. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ History of Martinism and the F.U.D.O.S.I.. private publishing (2009). ISBN 978-1-4092-8260-0
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Augustin Chaboseau című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
