Avellino

község Olaszország Campania régiójában, Avellino megyében

Avellino város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, az azonos nevű megyéjének központja.

Avellino
Avellino katedrálisa
Avellino katedrálisa
Avellino címere
Avellino címere
Avellino zászlaja
Avellino zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RégióCampania
MegyeAvellino (AV)
FrazionékBellizzi Irpino, Pianodardine, Picarelli
VédőszentModestinus, Florentinus and Flavianus
Irányítószám83100
Körzethívószám0825
Forgalmi rendszámAV
Népesség
Teljes népesség52 198 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség1 752 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság348 m
Terület30 km²
IdőzónaCET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 54′ 55″, k. h. 14° 47′ 23″Koordináták: é. sz. 40° 54′ 55″, k. h. 14° 47′ 23″
Elhelyezkedése Avellino térképén
Elhelyezkedése Avellino térképén
Avellino weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Avellino témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

 
Avellino község Avellino megye térképén

Nápolytól északkeletre fekszik, síkvidéken, hegyek által közrefogva, a salernói és beneventói utak találkozásánál. Határai: Aiello del Sabato, Atripalda, Capriglia Irpina, Cesinali, Contrada, Grottolella, Mercogliano, Monteforte Irpino, Montefredane, Ospedaletto d’Alpinolo és Summonte.

Történelem szerkesztés

A római hódítások előtt az ősi Abellinum a szamniszok egyik törzsének, a hirpinusoknak volt központja.

Lakosai a 4. században tértek át a keresztény hitre és püspöki székhely lett. A gót és vandál inváziók után Avellino longobárd központ lett. Ekkor épült fel a vára a Terra nevű dombon. A középkorban először a Beneventói Hercegség majd a Salernói Hercegség része lett.

1100-ban, a normannok dél-itáliai uralkodása idején Riccardo dell’Aquila nemes szerezte meg. Később, I. Anjou Károly jóvoltából a birtokot a Montfort család szerezte meg, őket a Del Balzo majd Filangeri családok követték.

A birtok feletti jogokat 1581-ben megvásárolta Don Marino I Caracciolo, Atripalda hercege, gazdag nápolyi patrícius család sarja, aki először használta az Avellino hercege címet (1589). Avellino így a Caracciolo család székhelye lett. Don Marino fia, illetve unokája a Nápolyi Királyság főkancellárjai voltak, illetve az aranygyapjas rend lovagjai. Az unoka, Don Marino II (1587–1630) Giambattista Basile, a Pentamerone írójának támogatója volt.

1861-ben Avellino az Olaszország egyesítéséért küzdő felkelők központja volt. Az egyesítés ennek ellenére nem járt haszonnal a város számára, ugyanis Nápoly-Benevento-Foggia vasút elkerülte. Nem segített fejlődésén a tengertől való távolsága sem.

1943-ban a várost szövetséges repülők bombázták, hogy elvágják a német harckocsik visszavonulási útvonalát a Ferriera hídon keresztül.

Avellinót történelme során gyakran érték földrengések: legutóbb 1980. november 23-án és 1981. február 14-én.

Népessége szerkesztés

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói szerkesztés

  • Az ősi Abellinum romjai megtekinthetők Atripalda mellett, 4 km-re keletre a mai Avellinótól.
  • A román katedrális és kripta, amely egy gazdag és híres római villa helyén épült, és amely a Vezúv 346-os kitörése után néptelenedett el.
  • A Piazza Castellón még láthatók a longobárd kastély maradványai.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

További információk szerkesztés