Az ókori babiloni naptár luniszoláris naptár.[1] Az év 12 holdhónapból állt, melyek első napja akkorra esett, amikor az újhold a nyugati égbolton első ízben volt látható. A naptár a sumer III. uri dinasztia időszakában, Sulgi uralkodása alatt használt Umma naptáron alapult (i.e. 21. század), de nagyon hasonlított az egy évezreddel korábban kidolgozott egyiptomi naptárak egyikéhez, az agrárnaptárhoz, valószínűleg az alapján dolgozták ki az Umma naptárat Sulgi alatt. Az egyiptomi agrárnaptárhoz hasonlóan a babiloni kalendáriumban egy év 354 napból állt. Az év a tavaszponthoz igazodva tavasszal kezdődött. Körülbelül háromévente szükséges volt, hogy plusz hónapot iktassanak be, ezzel igazodtak a Nap járásából adódó 365,25 napból álló szoláris év hosszához és az évszakokhoz.[2]

Hónapok szerkesztés

Az év tavasszal kezdődik. Felosztása: rêš šatti „az év kezdete (feje)”, mišil šatti „az év közepe (fele)” és kīt šatti „az év vége”. Az arḫu (birtokként araḫ) jelentése: hónap.

Azt, hogy a naptár eredetileg babiloni és nem asszír eredetű, az mutatja, hogy az asszírok főistene, Assur a plusz hónaphoz van hozzárendelve. A zsidók a babiloni száműzetés során (i.e. 6. század) átvették a babiloni hónapneveket és korábbi hónapneveik helyett ezeket alkalmazták a zsidó naptárban.

A szíriai naptárban (amit az ókori Szíria, Libanon és Palesztina használt), szintén hasonló hónapnevek találhatók (például Ijjar, Tammuz, Ab, Elul, Tisri és Adar).

Az i. e. 5. századig a naptár teljesen csillagászati megfigyelésen alapult. Körülbelül i. e. 499-től kezdve azonban a hónapokat luniszoláris 19-éves ciklushoz igazították, ami 235 hónapot adott ki. Ennek megnevezése Metón-ciklus, bár Metón görög csillagász valószínűleg a babilóniaiaktól vette át. A 19 év alatt minden évben beszúrták az Adaru 2 (adaru šanû(tu) ) nevű hónapot, kivéve a 17. évet, mert akkor az Ululu 2 (ululu šanû(tu) ) nevű hónapot szúrták be. Ebben az időszakban minden hónap első napja (ami naplementekor kezdődött) folytatódott a rá következő nappal, amikor az újhold először volt látható.

Babiloni naptár
évszak a hónap sumer neve a hónap babiloni neve uralkodó istenség állatövi jegy megfelelője a zsidó naptárban[3] megfelelője a Gergely-naptárban
rêš šatti 1 itibar2-zag-gar araḫ nisānnu

'a szentély hónapja'

An és Bél KU (Kos) niszán március/április
2 itigu4-si-sa2 araḫ āru (ayāru)

'a bika hónapja'

Enki ijjár április/május
3 itisig4-ga araḫ simānu Szín BI (KAŠ) (Ikrek) szíván május/június
4 itisu-numan-na araḫ Dumuzu (Duʾūzu)

'Dumuzi hónapja'

Dumuzi tammúz június/július
mišil šatti 5 itine-ne-gar araḫ abu āru (Oroszlán) áv / áb július/augusztus
6 itikin-dinanna/innin-na araḫ ulūlu Istár elúl augusztus/szeptember
7 itidu6-ku3 araḫ tašrītu

'a kezdet hónapja' (év második felének kezdete)

Samas (Mérleg) tisrí szeptember/október
8 itiapin-du8-a araḫ samna

'az alapítás hónapja'

Marduk (Skorpió) hesván október/november
kīt šatti 9 itigan-gan-na araḫ kislīmu Nergal (Nyilas) kiszlév november/december
10 itiab-ba-e3 araḫ ṭebētu (ṭebēlu)

'a közelgő vizek hónapja'

Papszukkal saḫ 'ibex (Bak?) tébét / tévét december/január
11 itiziz2-a-an araḫ šabaṭu (Vízöntő?) s(e)bát / s(e)vát január/február
12 itiše-kin-tar araḫ addaru (adār)

'Adar hónapja'

Erra (Halak) ádár február/március
szökőhónap 13 itikin-dinanna-il-kam-ma araḫ makaruša addari Assur ádár séni (második ádár; ve-ádár) A 19 éves ciklus 17. évében, amikor a plusz hónap az Araḫ Ulūlu hónapot követi.

Napok szerkesztés

A babilóniaiak az újholdtól kezdve minden hetedik napot megünnepeltek, mint szent napot, és volt „gonosz nap” is, amikor bizonyos tevékenységeket nem volt szabad végezni. A hónap 28. napja pihenőnap volt. A szent napokon felajánlásokat tettek különböző isteneik számára.

hónap napja istenek neve
7. nap Merodach és Istár
14. nap Ninlil és Nergal
21. nap Szín és Samas
28. nap Enki és Mah

Az i.e. 6. századból származó agyagtáblák szerint (II. Kurus és Kambúdzsija uralkodása alatt) ezek a dátumok néha csak közelítőleg voltak helyesek. A 29 vagy 30 napból álló holdhónap alapvetően három hétnapos hetet tartalmazott, és volt egy nyolc vagy kilencnapos hét a hó végén. Ez megtörte a hétnapos hetek folyamatosságát.[4]

Sabbat szerkesztés

A sabbat eredetére vonatkozó egyik elmélet szerint[5] a sabbat eredetileg a holdciklusból származik,[6][7] ami négy hetet tartalmazott, melynek utolsó napja a sabbat volt, és ehhez hozzácsaptak egy vagy két plusz napot.[8] Az elmélet nem oldja meg az ellentmondást a folyamatos, hétnapos hét és a holdhónap eltérő hossza között, továbbá adós marad annak magyarázatával, hogy miért hiányzik a sabbat megnevezés a szövegekből.[9]

Marcello Craveri kutató szerint: „A sabbath (a héber shabbath) majdnem bizonyosan a babiloni šabattu-ból ered, ami a telehold ünnepe volt. Azonban az erre vonatkozó bizonyítékok elvesztek. A héberek bibliai legendával írták le.”[10]

A babilóniaiak megemlékeztek a 19. napról is, mint „a gonosz napjáról” („a düh napja”), mert ez körülbelül az előző hónap 49. napja volt, „a hetek hetedike” (49 = 7 x 7). Ezen a napon felajánlásokat tettek Ninurta számára, és a napot Gula uralta (feltételezhető, hogy ezen a napon is különböző vallási tilalmak voltak érvényben).

Egy rekonstruált agyagtábla szerint šapattum vagy šabattum a holdhónap 15. napja volt, ami többé-kevésbé teleholdat jelent. Ennek a szónak rokona a héber sabbat, de inkább havi, mint heti ismétlődés kapcsolódott hozzá. Elképzelhető, hogy megfelel a sumer SA.BAD (sa9-bara4, sabara, a.m. „valaminek a közepén lenni”), és a hasonló jelentésű akkád um nuh libbi („a szív nyugalmának napja”) szavaknak. Ez a következtetés a szövegkörnyezet értelmezéséből vezethető le a megsérült Enúma elis szövegből: „Sabbat a hónapok közepén van”.[4]

Kulturális vonatkozások szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Azokat a naptárakat, amik a Hold fázisain alapulnak, de az év hosszát a Nap járásához igazítják, luniszoláris naptáraknak nevezik. Ezekben a naptárakban egy hónapot beiktatnak vagy elvesznek az évből.
  2. a b Robert Wilson: Astronomy Through the Ages, 2005
  3. Modern zsidó hónapnevek
  4. a b Pinches, T.G..szerk.: Hastings, James: Sabbath (Babylonian), Encyclopedia of Religion and Ethics, Selbie, John A., contrib, Kessinger Publishing, 889–891. o. (2003). ISBN 978-0-7661-3698-4. Hozzáférés ideje: 2009. március 17. 
  5. Landau, Judah Leo. The Sabbath. Johannesburg, Dél-Afrika: Ivri Publishing Society, Ltd, 2, 12. o.. Hozzáférés ideje: 2009. március 26. 
  6. Joseph, Max.szerk.: Landman, Isaac: Holidays, The Universal Jewish Encyclopedia: An authoritative and popular presentation of Jews and Judaism since the earliest times, Cohen, Simon, compiler, The Universal Jewish Encyclopedia, Inc, 410. o. (1943) 
  7. Joseph, Max.szerk.: Landman, Isaac: Sabbath, The Universal Jewish Encyclopedia: An authoritative and popular presentation of Jews and Judaism since the earliest times, Cohen, Simon, compiler, The Universal Jewish Encyclopedia, Inc, 295. o. (1943) 
  8. Cohen, Simon.szerk.: Landman, Isaac: Week, The Universal Jewish Encyclopedia: An authoritative and popular presentation of Jews and Judaism since the earliest times, Cohen, Simon, compiler, The Universal Jewish Encyclopedia, Inc, 482. o. (1943) 
  9. Sampey, John Richard.szerk.: James Orr teológus: Sabbath: Critical Theories, The International Standard Bible Encyclopedia. Howard-Severance Company, 2630. o. (1915) 
  10. Craveri, Marcello. The Life of Jesus. Grove Press, 134. o. (1967) 

Szakirodalom szerkesztés

  • Parker, Richard A., Waldo H. Dubberstein: Babylonian Chronology 626 BC.–AD. 75. Providence, RI: Brown University Press, 1956.
  • Structure of the Babylonian calendar
  • W. Muss-Arnolt: The Names of the Assyro-Babylonian Months and Their Regents, Journal of Biblical Literature (1892).
  • Sacha Stern: The Babylonian Calendar at Elephantine in Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphik 130 (2000) 159–171 (PDF document, 94KB)]
  • Fales, Frederick Mario: A List of Umma Month Names, Revue d’assyriologie et d’archéologie orientale, 76 (1982), 70–71.
  • Gomi, Tohru: On the Position of the Month iti-ezem-dAmar-dSin in the Neo-Sumerian Umma Calendar, Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiatische Archäologie, 75 (1985), 4–6.
  • Pomponio, Francesco: The Reichskalender of Ur III in the Umma Texts, Zeitschrift für Assyriologie und Vorderasiastische Archäologie, 79 (1989), 10–13.
  • Verderame, Lorenzo: Le calendrier et le compte du temps dans la pensée mythique suméro-akkadienne, De Kêmi à Birit Nâri, Revue Internationale de l'Orient Ancien, 3 (2008), 121–134.
  • Steele, John M., ed.: Calendars and Years: Astronomy and Time in the Ancient Near East, Oxford: Oxbow, 2007
  • Neugebauer, O.: Astronomical Cuneiform Texts, London, 1955, Lund Humphries
  • Neugebauer, O.: A History of Ancient Mathematical Astronomy, Berlin, 1975, Springer
  • Rochberg, F.: Babylonian Horoscopes, Philadelphia, PA:, 1998, American Philosophical Society
  • Sachs, A., Hunger, H.: Astronomical Diaries and Related Texts from Babylonia, Vienna, 1988, Österreichische Akademie der Wissenschaften

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Babylonian calendar című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés