Wikipédia

Back to Black

Amy Winehouse-album
Nem tévesztendő össze a következővel: Back II Black.

A Back to Black Amy Winehouse angol énekesnő-dalszerző második és egyben utolsó stúdióalbuma, amely 2006. október 27-én jelent meg az Island Records kiadásában. Winehouse túlnyomórészt az albumot az akkori exbarátjával és későbbi férjével, Blake Fielder-Civillel való viharos kapcsolatára alapozta, aki átmenetileg elhagyta őt, hogy visszatérjen korábbi barátnőjéhez. Rövid ideig tartó szakításuk arra ösztönözte, hogy olyan albumot készítsen, amely a bűntudat, a gyász, a hűtlenség, a szívfájdalom és a trauma témáit járja körül egy kapcsolatban.

Amy Winehouse
Back to Black
stúdióalbum
Megjelent2006. október 27.
Felvételek2005–2006
Stílus
Nyelvangol
Hossz34:56
KiadóIsland
Producer
Kritikák
További kritikák ↓
Helyezések
További helyezések ↓
Amy Winehouse-kronológia
Frank
(2003)		Back To Black
(2006)		I Told You I Was Trouble: Live in London
(2007)
Kislemezek az albumról
  1. Rehab
    Megjelent: 2006. október 23.
  2. You Know I’m No Good
    Megjelent: 2007. január 8.
  3. Back to Black
    Megjelent: 2007. április 30.
  4. Tears Dry on Their Own
    Megjelent: 2007. augusztus 13.
  5. Love Is a Losing Game
    Megjelent: 2007. december 10.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az 1960-as évek lánybandáinak pop- és soulzenéje által befolyásolt Winehouse Salaam Remi és Mark Ronson producerekkel, valamint Sharon Jones zenekarával, a The Dap-Kings-szel dolgozott együtt azon, hogy megragadják a korszak hangzását, miközben keverik azt a kortárs R&B és neo-soul zenével. Az album dalait 2005 és 2006 között Remivel a miami Instrumental Zoo Studiosban, majd Ronsonnal és a Dap-Kingsszel a New York-i Chung King Studiosban és a Daptone Recordsnál vette fel. Az albumot Tom Elmhirst keverte a londoni Metropolis stúdióban.

A Back to Blacket a zenei kritikusok elismeréssel fogadták, dicsérve Winehouse dalszerzői és érzelmes éneklési stílusát, valamint Remi és Ronson produkcióját. Az albumról öt kislemez jelent meg: Rehab, You Know I’m No Good, Back to Black, Tears Dry on Their Own és Love Is a Losing Game. Az albumot a 2000-es évek végén a brit soul széleskörű népszerűségének egyik kulcsszereplőjeként is emlegetik, olyan előadók zenei útját egyengetve, mint Adele, Duffy és Estelle.

A 2008-as Grammy-díjátadón a Back to Black nyerte A legjobb popalbum díját, illetve jelölték Az év albuma kategóriában is. Ugyanezen a ceremónián Winehouse további négy díjat nyert, amivel öt másik előadóval együtt ő lett a második legtöbb díjat elnyerő nő egyetlen ceremónia során. Az albumot a 2007-es Brit Awards-on jelölték Az év brit albuma kategóriában, valamint a 2007-es Mercury-díj egyik esélyese volt. A Back to Black csak az Egyesült Királyságban 3,58 millió példányban kelt el, ezzel a 21. század eddigi második legkelendőbb albuma az országban. Az album világszerte több mint 16 millió példányban kelt el.

2007 novemberében megjelent a Back to Black bővített, deluxe kiadása, amely egy B-oldalas és élő felvételeket tartalmazó bónuszlemezt tartalmaz. Winehouse debütáló DVD-je, az I Told You I Was Trouble: Live in London című, ugyanebben a hónapban kiadott DVD-lemeze a londoni Shepherd’s Bush Empire-ben rögzített élő koncertjét és egy 50 perces dokumentumfilmet tartalmaz, amely részletesen bemutatja az énekesnő karrierjét az elmúlt négy évből. 2020-ban a Back to Black a 33. helyen szerepelt a Rolling Stone magazin „Minden idők 500 legjobb albuma” listáján.

Háttér szerkesztés

Miután 2002-ben leszerződött az Island Recordshoz,[1] Winehouse 2003. október 20-án kiadta debütáló albumát Frank címmel. Az albumot volt barátjának, Chris Taylornak ajánlotta, mivel fokozatosan elvesztette az érdeklődését iránta.[2][3] A főként Salaam Remi által készített lemezen számos dal jazz hatású, és két feldolgozástól eltekintve minden dalnak Winehouse a társszerzője. Az album pozitív kritikákat kapott,[4][5] dicsérték a dalszövegek „hűvös, kritikus szemléletét”,[6] míg énekhangját olyan előadókhoz hasonlították, mint Sarah Vaughan[7] és Macy Gray.[6] Az album megjelenésekor a 13. helyet érte el a brit albumlistán, és a Brit Hanglemezgyártók Szövetsége (BPI) háromszoros platina minősítést adott neki.[8][9] 2004-ben Winehouse-t jelölték a Brit Awards Legjobb brit női szólóénekes és Brit Urban Act kategóriáiban,[10] míg a Frank bekerült a Mercury-díj jelöltjei közé.[11] Ugyanebben az évben az album első kislemezes dalával, a Stronger Than Me-vel Winehouse és Remi elnyerte A legjobb kortárs dalnak járó Ivor Novello-díjat.[12] A The Observernek adott 2004-es interjújában Winehouse elégedetlenségét fejezte ki az albummal kapcsolatban, és kijelentette, hogy „néhány dolog az albumon [őt] egy olyan kis helyre juttatta, ami rohadtul keserű”. Továbbá megjegyzi, hogy a marketing „elcseszett”, a promóció „szörnyű”, és minden „egy zűrzavar volt”.[13]

2003-ban Winehouse Blake Fielder-Civillel járt, aki asszisztensként dolgozott a klipforgatásokon. Nagyjából ugyanebben az időben fedezte fel újra a hatvanas évekbeli zenét, amit kislányként szeretett, és egy 2007-es Rolling Stone interjúban azt nyilatkozta: „Amikor beleszerettem Blake-be, rengeteg hatvanas évekbeli zene volt körülöttünk”.[14] 2005-ben a pár sok időt töltött egy helyi camdeni bárban, és az ott töltött idő alatt Winehouse bluest, '60-as évekbeli lánybandákat és Motown előadókat hallgatott, és azt vallotta, hogy „ez volt [az ő] otthona”, és „sok időt töltött ott [...] biliárdozással és zenegép hallgatással”.[14] A bárban hallott zene inspiráló hatással volt Winehouse-ra, amikor második albumához írt dalokat.[14]

Körülbelül ugyanebben az évben egy olyan időszakon ment keresztül, amikor ivott, erősen drogozott és fogyott.[15] Azok az emberek, akik az év végén és 2006 elején látták őt, arról számoltak be, hogy a Back to Black megírásával egy időben erőre kapott.[15] A családja úgy véli, hogy nagymamája 2006 közepén bekövetkezett halála, aki stabilizáló hatással volt rá, indította el a függőség felé.[15] Fielder-Civil ezután elhagyta Winehouse-t, hogy visszatérjen korábbi barátnőjéhez. A szünetük alatt az album nagy részét a „Blake-kel való akkori kapcsolatának” állapotáról írta a „gyász, a bűntudat és a szívfájdalom” témáin keresztül.[14] Winehouse 2006-ban rövid ideig Alex Clare séf-zenésszel járt,[16] majd a következő évben visszatért Fielder-Civilhez, és feleségül ment hozzá.[3][17]

Felvételek és produkciós munkálatok szerkesztés

„Ő [Winehouse] csak tíz napig volt Miamiban a Back to Black miatt. Az éneke gyors volt. Adott pár felvételt, ami könnyed és őszinte volt, és mi [az Instrumental Zoo személyzete] megcsináltuk. Az emberek azt gondolják, hogy a stúdiófelvételek egész éjszakásak, de mi reggel 10-kor értünk oda, hogy előkészítsük, ő pedig délben jött. Este 8-ra vagy 9-re végeztünk, és reggel újra felkeltünk, hogy napfénynél befejezzük a munkát.”

—Frank Socorro, a Back to Black hangmérnöke[18]

A Back to Black legtöbb dalát kizárólag Winehouse írta,[19] mivel az album hangzásának elsődleges iránya inkább az 1950-es és 1960-as évek lánybandáinak stílusa felé tolódott el. Winehouse a New York-i énekesnő Sharon Jones régi zenekarával, a Dap-Kingsszel dolgozott együtt, hogy a stúdióban és a turnékon is kísérjék.[20] Édesapja, Mitch Winehouse Amy, My Daughter című memoárjában elmeséli, hogy mennyire lenyűgöző volt figyelni a folyamatot, különösen a stúdióban tanúsított maximalizmusát. Kiírta egy CD-re, amit énekelt, és kint a taxijában lejátszotta, hogy tudja, a legtöbb ember hogyan hallja a zenéjét.[21]

 
Mark Ronson volt az album egyik fő társproducere

2005-ben Winehouse visszatért Miamiba (mivel korábban már járt ott debütáló albumának produceri munkálatai miatt), hogy öt dalt rögzítsen Salaam Remi Instrumental Zoo stúdiójában: Tears Dry on Their Own, Some Unholy War, Me & Mr Jones, Just Friends és Addicted. Remi albumrészének felvételi folyamata „intim” volt, amely abból állt, hogy Winehouse énekelt, miközben gitározott, Remi pedig hozzáadta a többi hangszert, amelyeket többnyire ő maga (főleg a zongorán és a basszusgitárokon játszott az albumon), vagy Vincent Henry (főleg a szaxofonon, a fuvolán és a klarinéton) játszott.[18][19] Winehouse és a producer Mark Ronson közös kiadóval rendelkeztek, ami ösztönözte őket a találkozásra. 2006 márciusában beszélgettek Ronson New York-i stúdiójában. Hat számon dolgoztak együtt: Rehab, Back to Black, You Know I’m No Good, Love Is a Losing Game, Wake Up Alone és He Can Only Hold Her.[3][19][22] Ronson a The Guardian című lapnak adott 2010-es interjújában azt mondta, hogy azért szeretett Winehouse-szal dolgozni, mert a lány őszinte volt, ha nem tetszett neki a munkája.[23] Winehouse viszont úgy gondolta első találkozásuk előtt, hogy a férfi hangmérnök volt, és egy „szakállas, idősebb férfira” számított.[24]

Ronson a Back to Blacket aznap este írta, miután találkozott Winehouse-szal, erről egy 2010-es Mojo-interjúban beszélt:

„Csak arra gondoltam, hogy beszélgessünk a zenéről, lássuk, mit szeret. Azt mondta, hogy szeret bárokba és klubokba járni, snookerozni a barátjával és hallgatni a Shangri-Las-t. Szóval lejátszott nekem néhány ilyen lemezt... Mondtam neki, hogy most nincs mit játszanom neki, de ha hagyja, hogy éjszakára dolgozzak valamin, akkor holnap visszajöhet. Így hát kitaláltam ezt a kis zongora riffet, ami a Back to Black verzéjének akkordja lett. Mögé csak egy kickdobot és egy tamburint tettem, és egy tonna visszhangot.”[22]

Mark Ronson később egy 2015-ös The FADER interjúban emlékezett vissza a Back to Black felvételeire:

„Amy nagyon komolyan vette a szavait. A Back to Blacken dolgozva, amikor először énekelte a refrént, azt mondta: "We only said goodbye in words/ I died a hundred times (Csak szavakkal búcsúztunk el/ Százszor meghaltam). A producerösztönöm beindult, és azt mondtam: "Hé, bocs, de ennek rímelnie kell. Ez furcsa. Ki tudod javítani?" Ő meg csak nézett rám, mintha őrült lennék, és azt mondta: "Miért javítanám ki? Ez jött ki." Ezek a legvalószínűtlenebb dalszövegek, amiket valaha is el tudsz képzelni egy hatalmas pop kislemezen.”[25]

Winehouse apja később könyvében felidézte a Rehab megalkotását:

„Egy nap [Ronson és Winehouse] úgy döntöttek, hogy tesznek egy gyors sétát a környéken, mert Amy ajándékot akart venni [akkori barátjának] Alex Clare-nek ... visszafelé menet Amy elkezdett mesélni Marknak arról, hogy együtt volt Blake-kel [Fielder-Civil, az exével], aztán nem volt Blake-kel, és helyette Alexszel volt. Mesélt neki arról az időszakról, amikor a kórházban töltött idő után mindenki az ivás miatt nyaggatta: "Tudod, megpróbáltak rávenni, hogy menjek elvonóra, de én azt mondtam nekik, hogy nem, nem, nem, nem". "Ez eléggé szellemes" - válaszolta Mark. "Ez nagyon jól hangzik. Vissza kéne menned a stúdióba, és dalra kellene formálnunk."”[22]

A Ronson által készített dalok többsége a Daptone Recordsnál készült el – a The Dap-Kings hangszeres segítségével – a New York-i Brooklynban.[19][26][27] A zenekar három fúvósa baritonszaxofonon, tenorszaxofonon és trombitán játszott. Ronson azért vette fel a triót, hogy az albumon a „’60-as évekbeli metálhangzást” hozza létre. A dobokat, a zongorát, a gitárt és a basszusgitárt együtt, egy szobában vették fel, a dobokat pedig egy mikrofonnal. A hangszerek között is sok volt a szórás.[28] Az album további gyártása a New York-i Chung King[27] és Allido stúdióban,[29][30][31][32] valamint a londoni Metropolis Recordsnál zajlott.[19] Az Allido stúdióban Ronson szintetizátorokat és vintage billentyűzeteket használt az album hangzásvilágának megjelenítéséhez, beleértve a Wurlitzer elektromos zongorát is.[19][33] Ugyanezen év májusában Winehouse demó számai, mint a You Know I’m No Good és a Rehab Mark Ronson New York-i rádióműsorában, az East Village Radio-ban jelentek meg. Ezek voltak az első új dalok, amelyeket a Pumps megjelenése után játszottak a rádióban, és mindkettő a második albumára készült. A 11 számot tartalmazó, öt hónap alatt elkészült albumot teljes egészében Remi és Ronson készítette, a produceri érdemeket pedig megosztották egymás között.[21]

Utómunkálatok szerkesztés

Tom Elmhirstet, aki a You Know I’m No Good című kislemezt keverte, felkérték, hogy segítsen az album keverésében a Metropolis Recordsnál. Először Ronson eredeti keverését kapta meg, amelyet úgy jellemzett, hogy „radikális volt a pásztázás tekintetében, egyfajta Beatles-szerű”. Így folytatta: „A dobok például mind az egyik oldalra voltak pásztázva”. Megpróbálta a Love Is a Losing Game-et ugyanúgy keverni, mint a Rehabot, de úgy érezte, hogy ez nem helyes. Elmhirst keverte a Rehabot, de amikor először megkapta a dal többsávos felvételét, a sávok mennyisége minimális volt. Ezért Ronson Londonba utazott, hogy a Metropolis egyik tracking termében vonósokat, fúvósokat és ütőhangszereket vegyen fel.[26][34] Miután ezeket a hangszereket hozzáadták, a dal egy „retro, '60-as évekbeli soul, R&B” hangulatot kapott. Elmhirst egy kortárs hangzást is adott a dalhoz, míg Ronson azt akarta, hogy a keverés visszafogott legyen és ne túlkomponált.[34] Az albumot Stuart Hawkes maszterelte a Metropolisban.[35]

Zene és dalszöveg szerkesztés

Kompozíció és hangzás szerkesztés

 
Az albumról megjegyezték, hogy Phil Spector „Wall of Sound” stílusára emlékeztet.[36]

A Back to Black a kortárs R&B,[34] a neo soul,[37] a reggae,[38] a klasszikus R&B,[39] és az 1960-as évekbeli pop és soul zenei stílusjegyeivel rendelkezik.[40] Az AllMusic John Bushja szerint a Back to Blacken Winehouse „elhagyja a jazzt, és teljesen átöleli a kortárs R&B-t”.[41] David Mead a Paste-től szintén Franktől való eltérésként értékelte, és azt mondta, hogy Salaam Remi és Mark Ronson „szintetikus Motown-stílusú hátteret” állít az énekesnő mögé.[42] Eközben Ann Powers az NPR Music-tól úgy jellemezte a Back to Blacket, mint „a klasszikus rhythm and blues teljes felkarolása”.[39] Chuck Eddy zenei újságíró szerint Ronson és Remi produkciója Phil Spector „Wall of Sound” technikáját idézte, és Winehouse-t rézfúvós és vonós szekciókkal, hárfával és Wurlitzerrel vette körül.[36] A PopMatters írója, Christian John Wikane szerint „az 1960-as évek pop és soul érzékenységének” ellentmondanak Winehouse „nyers” dalszövegei, és úgy érezte, hogy a szavak és a zene e különleges házassága tükrözi azt a keserédes kettősséget, amely néha a valódi kapcsolatokat keretezi”.[40] A The A.V. Club munkatársai hangsúlyozták, hogy „a lemez az általa elindított brit neo-soul hullám csúcspontja”.[37]

1–6. dalok szerkesztés

Az album első dala és kislemeze, a Rehab egy lendületes,[43] kortárs,[34] és önéletrajzi ihletésű dal Winehouse múltbeli tiltakozásáról, hogy alkoholrehabilitációs központba járjon, miután egy beszélgetést folytatott édesapjával, Mitch Winehouse-szal. Korábban a menedzsmentje biztatta, hogy menjen el egy ilyenre. A dalban „visszhangok” is szerepelnek az énekhangon és a dobokon, hogy „retró hangulatot” keltsenek, élő tapssal, timpanival, harangokkal, valamint „enyhe vintage effektekkel” a zongorán és a basszusgitáron.[34] Winehouse "Ray"-t és "Mr. Hathawayt" említi, utalva Ray Charlesra és Donny Hathawayre. Egy ideig azonban az élő fellépések során a "Ray"-t "Blake"-re cserélte, utalva volt férjére, Blake Fielder-Civilre, aki súlyos testi sértés vádjával börtönben ült.[44]

A You Know I’m No Good egy tempós dal Winehouse-ról,[45] aki megcsalja a „jó férfit, aki szereti őt”, és így saját magát is kijátssza egy egészséges kapcsolatból. A dalszöveg Winehouse-t is „tehetetlennek” tünteti fel, miközben megpróbálja megérteni és ellenállni saját önpusztító kényszereinek.[46]

A jazz- és reggae-hatású Me and Mr Jones című dalban Winehouse arról énekel, hogy elfogadta, hogy soha nem jutott el egy Slick Rick-koncertre, de nem hajlandó kihagyni egy Nas-koncertet, mivel közeli barátok voltak (Nas vezetékneve Jones).[47] A dal címe Billy Paul 1972-es Me and Mrs. Jones című dalát idézi. Egy 2011-es XXL interjúban Nas visszaemlékezik: „Nem igazán emlékszem, hogy Salaam, aki nagyon közel állt hozzá [Winehouse-hoz], aki bemutatott minket, beszélt-e nekem erről [Mr Jones Nasról szólt] vagy sem [...] De, sokat hallottam róla, mielőtt egyáltalán meghallottam volna a dalt.”[22] Winehouse a dal első refrénjében ("Miféle k*baszás ez? / Miattad nem láthattam Slick Rick-et") és a későbbiekben is káromkodott a közte és Nas közötti kapcsolatról.[48] Az Island Records elnöke, Darcus Beese a Genius kommentárjában hozzátette, hogy Remi és Winehouse is a „Fuckery” („K*baszás”) címet adta a dalnak eredetileg. Majd így folytatja: „Emlékszem, hogy azt mondtam Amynek és Salaamnak: "Nem hívhatod ezt a dalt 'Fuckery'-nek [...] Salaam volt a felnőttebb kettőjük közül, de Amy azt mondta: 'Hát én miért ne hívhatnám?'. [...] Ezért mondom mindig, hogy mindent bele kell vinned, amire gondolsz, és valami olyat kell adnod az embereknek, ami izgalmas.”[48]

Az album negyedik dala, a Just Friends arról szól, hogy „[egy nő] megpróbál elszakadni egy tiltott viszonytól”, a dalszöveg szerint: „A bűntudat megöl, ha ő nem teszi meg először”. Ez egy „ska-soul” dal[49] „lüktető reggae groove-val” az egész számban.[38] Jon Pareles a The New York Times-tól kifejti, hogy Winehouse az olyan dalokat, mint a Just Friends, „a hangszín és a frazeálás játékává teszi [...] visszatartva egy sort, majd átvágva rajta, kinyújtva egy hangot [kísérőzenekara] egyenletes ütemére”.[50]

A Back to Black címadó szám az old-school soul zene elemeit tárja fel.[51] A dal hangzását és ritmusát a hatvanas évekbeli vintage lánybandákhoz hasonlónak írták le.[52][53] A produkciót a „Wall of Sound” hangzása miatt is kiemelték.[52][54] Winehouse a sértettség és a keserűség érzéseit fejezi ki egy barátja miatt, aki elhagyta őt; azonban a dalszövegek során „erős marad”, amit a nyitó sorok példáznak: "Nem hagyott időt a sajnálkozásra / Nedvesen tartotta a f*rkát / A régi jól bevált helyen / Én és az én büszkeségem / És a felszáradt könnyeim / Folytatjuk a pasim nélkül".[55] A dalt a Fielder-Civilrel való kapcsolata ihlette, aki elhagyta Winehouse-t egy volt barátnője miatt. A szakítás miatt a lány „feketére” váltott, ami a hallgató számára úgy tűnhet, hogy az ivásra és a depresszióra utal. A „black”-et néha úgy tekintették, mintha a heroinra utalna, de ez pontatlan, mivel Winehouse heroinhasználata csak a Blake Fielder-Civil-lel kötött házassága után (2007 közepén) kezdődött, amit Asif Kapadia dokumentumfilmje is megerősített. A dal szöveges tartalma egy kapcsolat szomorú lezárásáról szól, a szövege pedig nyílt.[53][56] John Murphy a musicOMH-tól a dal bevezetőjét a Martha and the Vandellas Jimmy Mack című dalához hasonlította, hozzátéve, hogy a dal egy „sokkal sötétebb helyen” folytatódik.[51]

A Love Is a Losing Game egy érzelmes ballada, amely Winehouse választott metaforáját idézi, mint olyan időtöltést, amely „addiktív és destruktív” lehet. Alexis Petridis a The Guardiantól így magyarázza tovább: „Egy magányos elektromos gitár és finom dobok felett [Winehouse] hangja kerül a középpontba, hogy kifejtse rezignált álláspontját, miszerint a szerencsejátékhoz hasonlóan csak addig lehet szeretni, amíg nem leszünk vesztesek”.[57]

7–11. dalok szerkesztés

A Tears Dry on Their Own című dal Marvin Gaye és Tammi Terrell 1967-es Ain't No Mountain High Enough című dalának fő akkordmenetét veszi át.[49] Remi úgy vélte, hogy az albumnak valami „pörgősebbre” van szüksége, és azt javasolta Winehouse-nak, hogy készítsen egy „lassabb, szomorúbb feldolgozást” a dalból.[58] Laura Barton a The Guardiantól úgy magyarázta a számot, hogy Winehouse keményen „beszólt” magának, olyan szövegekkel, mint "Nem játszhatom újra magamat, a saját legjobb barátomnak kell lennem" és "Ne b*szogassam magam hülye férfiakkal".[59]

A HelloBeautiful munkatársai a Winehouse és Paul O'Duffy által írt Wake Up Alone-t egy újabb szentimentális balladának tartják, amely „a szakítás utáni időszakot írja le és azt, amikor az ember megpróbál nem gondolni az illetőre azzal, hogy elfoglalja magát”. Hozzáteszik: „De amikor eljön az éjszaka, akkor az említett személyre való gondolatok is”.[60] Winehouse egy hónapot töltött O'Duffy észak-londoni stúdiójában, ahol az album számain dolgozott, és a Wake Up Alone volt az első dal, amelyet a munkálatok során rögzítettek, és az egyetlen dal, amely felkerült az albumra. A dal 2006 márciusában O'Duffy által felvett „one-take” demója később megjelent Winehouse posztumusz, Lioness: Hidden Treasures című albumán.[61]

Nick Shymansky, Winehouse első menedzsere elárulta, hogy a Some Unholy War című középtempós soul dal ötlete azután született meg, hogy Winehouse meghallgatott egy rádióadást az afganisztáni háborúról.[62] Ahogy meghallotta a „szent háború” kifejezést, vagyis azt, hogy a háborút elsősorban a vallási különbségek okozzák vagy indokolják, Winehouse-nak azonnal eszébe jutott egy ötlet, hogy a vallási konfliktust a Fielder-Civilrel kapcsolatos személyes problémáira fordítsa. Az ötletet tovább erősíti a dal nyitó sorai: "Ha az emberem valami szentségtelen háborút vívna, én mögötte állnék". Az élő fellépéseken általában a dal lassabb verziójával kezdte, mielőtt egy tempósabb verzióval folytatta volna.[63]

A He Can Only Hold Her a (My Girl) She's a Fox című dalt tolmácsolja a Robert és Richard Poindexter testvérektől.[64] Joshua Klein a Pitchforktól úgy jellemzi Winehouse-t a dalban, mint „objektív megfigyelőt, és aki képes meglátni személyes problémáit annak, amik". A refrén így szól: „Így próbálja megbékíteni, mert ami benne van, az sosem hal meg”. Klein feltételezi, hogy „ebből az új nézőpontból [,] Winehouse továbblépett”.[65] John Harrison, a He Can Only Hold Her eredeti demójának producere a BIMM londoni mesterkurzusán elmondta, hogy „a (My Girl) She's a Fox című dalt a nővére mutatta be neki”. Ezután eljátszotta a dalt Winehouse-nak, és amikor a lány érdeklődését fejezte ki, készített neki egy kísérőzenét. Harrison eredetileg nem kapott írói elismerést a Back to Black-en, ezért beperelte Winehouse-t szerzői jogok megsértése miatt. Megegyeztek a dal kapcsán, és végül az ő nevét is hozzáadták a számhoz. A Back to Black eredeti dalbetétlapján csak annyi állt: „Original demo produced by P*Nut [John Harrison beceneve]”.[66][67]

Az Addicted, a Back to Black bővített változatán szereplő bónusz szám Winehouse marihuánával kapcsolatos tapasztalatairól szól. „Régebben sokat füveztem” – mondta az énekesnő 2007-ben a Rolling Stone-nak. „Azt hiszem, ha az embernek addiktív személyisége van, akkor egyik méregtől a másikig jut”.[68]

Kiadás és népszerűsítés szerkesztés

 
Winehouse fellépés közben a franciaországi Eurockéennes fesztiválon 2007-ben

A Back to Black 2006. október 27-én jelent meg.[69] A Back to Black deluxe kiadása 2007 novemberében jelent meg a kontinentális Európában, az Egyesült Királyságban pedig 2007. december 3-án. Az újrakiadás tartalmazza az eredeti stúdióalbumot újramaszterelve, valamint egy bónuszlemezt, amely különböző B-oldalas és élő számokat tartalmaz, köztük Winehouse Valerie című kislemezének szóló előadását a BBC Radio 1 Live Lounge című műsorában; a dal eredetileg stúdió formában Ronson Version című albumán volt hallható. Winehouse debütáló DVD-je, az I Told You I Was Trouble: Live in London címmel november 5-én jelent meg az Egyesült Királyságban és november 13-án az Egyesült Államokban. A DVD a londoni Shepherd's Bush Empire-ben rögzített élő koncertet és egy 50 perces dokumentumfilmet tartalmaz, amely az énekesnő karrierjét mutatja be az elmúlt négy évből.[70]

Az albumról 2006. október 23-án jelent meg az első kislemez, a Rehab. 2006. október 22-én, kizárólag a letöltési eladások alapján, a 19. helyen szerepelt a brit kislemezlistán,[71] majd amikor a következő héten megjelent a fizikai kislemez, a hetedik helyre emelkedett.[72] A Rehab 2007. június 3-án, a 2007-es MTV Movie Awards-on való előadását követően a dal a június 23-i héten az amerikai Billboard Hot 100-as lista 10. helyére került,[73] és a következő héten a kilencedik helyen tetőzött.[74]

A You Know I’m No Good 2007. január 8-án jelent meg az album második kislemezeként, és a brit kislemezlistán a 18. helyig jutott.[75] A Back to Black 2007 márciusában jelent meg az Egyesült Államokban, a You Know I'm No Good remixével, melyen Ghostface Killah rappelt. A harmadik brit kislemez, a Back to Black 2007. április 30-án jelent meg. A szám korábban a 25. helyet érte el a brit slágerlistán, majd 2011 júliusának végén, Winehouse halálát követően a nyolcadik helyre kúszott fel.[75][76] Az albumról két további kislemez jelent meg: a Tears Dry on Their Own 2007. augusztus 13-án, és az Egyesült Királyságban a 16. helyet érte el, míg a Love Is a Losing Game 2007. december 10-én, és a 33. helyig jutott.[75]

Turnézás szerkesztés

 
Winehouse fellépés közben a The Rolling Stones-szal a 2007-es Isle of Wight fesztiválon

Winehouse 2006 végén a Back to Black megjelenését több fellépéssel népszerűsítette, köztük egy Little Noise Sessions jótékonysági koncerttel a londoni Islingtonban található Union Chapelben.[77] 2006. december 31-én Winehouse megjelent Jools Holland Annual Hootenanny című műsorában, és Paul Wellerrel és Holland Rhythm and Blues Orchestrájával együtt előadta Marvin Gaye I Heard It Through the Grapevine című dalának feldolgozását. Emellett előadta Toots and the Maytals Monkey Man című dalát is.[78][79] Kérésére Bruce Willis színész mutatta be Winehouse-t a Rehab című dal előadása előtt a 2007-es MTV Movie Awards-on a kaliforniai Universal Cityben 2007. június 3-án.[80] 2007 nyarán különböző fesztiválokon lépett fel, többek között a Glastonbury Fesztiválon,[81] a chicagói Lollapaloozán,[82] a belgiumi Rock Werchteren és a baltimore-i Virgin Fesztiválon.[83]

2007 novemberében egy 17 állomásos turné nyitóestjét kifütyülések és a közönség távozása keserítette meg a birminghami National Indoor Arénában. A Birmingham Mail kritikusa szerint ez volt „életem egyik legszomorúbb estéje [...] láttam, ahogy egy rendkívül tehetséges művész könnyekbe lábad, a színpadon botladozik, és megbocsáthatatlanul káromkodik a közönséggel”.[84] Más koncertek is hasonlóan végződtek, például a Hammersmith Apollo fellépésén a rajongók szerint „végig erősen ittasnak tűnt”,[85] mígnem 2007. november 27-én Winehouse bejelentette, hogy az év hátralévő részére lemondta fellépéseit és nyilvános szerepléseit, arra hivatkozva, hogy orvosa teljes pihenésre szólította fel. A Live Nation koncertszervező cég által kiadott közleményben a döntésért „a turnézással járó fáradalmakat és az Amyre az elmúlt hetekben nehezedő intenzív érzelmi terhelést” okolta.[86] Mitch Winehouse 2012-ben megjelent Amy, My Daughter című könyvében írt a nyilvános fellépések előtti idegességéről.[87]

A kritikusok értékelései szerkesztés

Kritikák
SzerzőÉrtékelés
AllMusic [41]
The A.V. ClubA−[88]
Entertainment WeeklyA−[89]
The Guardian [90]
The Independent [91]
The Observer [92]
Pitchfork6.4/10[65]
Q [93]
Rolling Stone [94]
The Times [95]
Metacritic (Összegzés)100/81[96]

A Back to Black széleskörű elismerést kapott a kritikusoktól. A Metacriticen, amely egy 100-as skálán értékeli a mainstream kiadványokat, az album 26 kritika alapján 81-es átlagpontszámot kapott.[96] Az AllMusic írója, John Bush méltatta Winehouse zenei átmenetét a debütáló lemezétől: „Zenei karakterének legjobb részei érintetlenül maradnak, és valójában még jobbak is a jazzénekesnőből soulszirénné válás után.”[41] Dorian Lynskey a The Guardiantól a Back to Blacket „21. századi soul klasszikusnak” nevezte.[90] Sal Cinquemani, a Slant Magazine munkatársa szerint Winehouse és producerei „szakértő hangulatformálók vagy ravasz rekonstruktőrök”.[97] Sasha Frere-Jones, a The New Yorker munkatársa dicsérte Winehouse „artikulálatlan megközelítését [az albumon]”.[98] Nathan Rabin a The A.V. Clubtól le volt nyűgözve „Winehouse komolytalan lírai aggályai és a Back To Black wall-of-sound hangzásbeli gazdagsága közötti összhangtól”.[88] Az Entertainment Weekly-től Will Hermes úgy vélte, hogy az „okostojás” dalszövegei „az igazi, aktuális eredetiség birodalmába emelik [az albumot]”.[89] Douglas Wolk, aki a Blender számára írt, azt mondta, hogy az album „fantasztikusan hangzik - részben azért, mert a produkció a dobok hangzásáig a '60-as évekbeli soul mintáit idézi [...] Winehouse egy pokolian lenyűgöző énekesnő, különösen, ha nem más emberek mondatait másolja”.[99]

Néhány értékelő kritikusabb volt az albummal kapcsolatban. A Rolling Stone munkatársa, Christian Hoard vegyes kritikájában így fogalmazott: „A dallamok nem mindig tartanak ki. De a legjobbakat lehetetlen nem szeretni”.[94] Robert Christgau az MSN Music fogyasztói kalauzában „tiszteletbeli elismerést” adott neki, kiemelve a You Know I’m No Good és a Rehab című dalokat, és azt írta: „Imádkozzunk, hogy a házassága tartós legyen - ő jó megfigyelő, és ez szélesítené a látókörét”.[100] A Pitchfork kritikusa, Joshua Klein kritizálta Winehouse „védekező”, szubjektív, a kapcsolatokra vonatkozó szövegeit, de hozzátette, hogy „Winehouse-t megáldotta egy olyan rekedtes hang, amely még a hétköznapi érzéseket is erőteljes kijelentéssé tudja változtatni”.[65]

Elismerések szerkesztés

A Back to Blacket több kiadvány is a 2006 és 2007 10 legjobb albuma közé választotta az év végi albumlistáján, többek között a Time (első hely),[101] az Entertainment Weekly (második hely), a Billboard (harmadik hely), a The New York Times (harmadik hely), a The Austin Chronicle (negyedik hely), a Slant Magazine (negyedik hely) és a Blender (nyolcadik hely).[102] Az album a Rolling Stone „The Top 50 Albums of 2007” listáján a 40. helyre került.[103] Az Entertainment Weekly kritikusa, Chris Willman a Back to Blacket a 2007-es év második legjobb albumának nevezte, és úgy nyilatkozott, hogy „a Black korunk egyik nagy áttörést jelentő CD-jeként fog fennmaradni”. Hozzáteszi: „A végén az énekesnő bebörtönzött házastársa miatt érzett valós szívfájdalma bizonyítja azt, ami a groove-okból nyilvánvaló: Amikor ez a hölgy a szerelemről énekel, minden szavát komolyan gondolja.”[104] A Rolling Stone a 2000-es évek 100 legjobb albumát felsoroló listáján a 20. helyre helyezte az albumot.[105]

A 2007-es Brit Awards-on Winehouse nyerte a Brit női szólóénekesnő díját, a Back to Blacket pedig a MasterCard Brit Album kategóriában jelölték.[106] 2007 júliusában az albumot jelölték a 2007-es Mercury-díjra, de alulmaradt a Klaxons Myths of the Near Future című albumával szemben.[107] Ez volt a második alkalom, hogy Winehouse-t jelölték a Mercury-díjra; 2004-ben Frank című debütáló albuma került a jelöltek közé.[11] A Back to Black számos díjat nyert az 50. Grammy-díjátadón 2008. február 10-én, többek között Az év felvétele és Az év dala a Rehabért; míg az albumot jelölték Az év albuma és A legjobb popalbum kategóriában, ez utóbbit meg is nyerte.[108][109] Maga Winehouse az albumért megkapta A legjobb új előadónak járó Grammy-díjat,[108] Ronson pedig a 2008-as Grammy-díjat Az év nem klasszikus producere kategóriában.[110]

Kereskedelmi teljesítmény szerkesztés

A Back to Black a harmadik helyen debütált a brit albumlistán 2006. november 5-én, 43 021 eladott példányszámmal az első héten.[111] Az album először a 2007. január 20-án záruló héten, a listán töltött 11. héten került az első helyre, és több mint 35 500 példányban kelt el.[112] A következő héten is az első helyen maradt, közel 48 000 eladott példánnyal.[113] Öt héttel később, 47 000 eladott példánnyal harmadjára is visszatért az első helyre.[114] A Back to Black a 2007-es év legkelendőbb albuma volt az Egyesült Királyságban, 1,85 millió példányban kelt el.[115] A Brit Hanglemezgyártók Szövetsége (BPI) 2018. március 30-án tizenháromszoros platina minősítést adott az albumnak,[116] amely 2018 októberéig 3,93 millió példányban kelt el,[117] amivel a 21. század eddigi második legkelendőbb albuma az Egyesült Királyságban,[118] valamint minden idők 12. legkelendőbb albuma az Egyesült Királyságban.[119]

A Back to Black a hetedik helyen debütált a Billboard 200-as listán az Egyesült Államokban, az első héten 51 000 eladott példányszámmal,[120] ami egy brit női szólóénekesnő albumának legmagasabb debütáló helyezése volt abban az időben - ezt a rekordot Joss Stone Introducing Joss Stone című albuma döntötte meg, amely a következő héten a második helyen debütált a Billboard 200-as listán.[121][122] Miután Winehouse többszörös győzelmet aratott az 50. Grammy-díjátadón, az album 115 000 eladott példánnyal a 24. helyről a második helyre ugrott a Billboard 200-as lista 2008. március 1-jei kiadásán.[123] Az albumot 2008. március 12-én az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége (RIAA) dupla platina minősítéssel jutalmazta,[124] és azóta közel hárommillió példányban kelt el az Egyesült Államokban.[125]

A Back to Black 13 nem egymást követő héten át vezette a European Top 100 Albums albumlistát,[126] és több európai országban, így Ausztriában, Belgiumban, Németországban, Görögországban, Írországban és Svájcban is első lett.[127][128][129][130][131] Az album 2011 végén nyolcszoros platina minősítést kapott a Nemzetközi Hanglemezipari Szövetségtől (IFPI), ami nyolcmillió eladott példányt jelent Európa-szerte.[132] 2018 szeptemberéig az albumból több mint 16 millió példányt adtak el világszerte.[133]

Winehouse 2011. július 23-án bekövetkezett halálát követően a Back to Black eladásai világszerte drasztikusan megnőttek.[134] Az album világszerte több iTunes-listán is az első helyre került.[135] 2011. július 24-én, amikor a halálhír bejelentése után kevesebb mint hét órával az eladások beleszámítottak az adott heti listás adatokba,[136] az album 2446 eladott példánnyal a 49. helyen lépett vissza a brit albumlistára.[137] A következő héten ismét az első helyre ugrott,[76] ezzel az album negyedszer került a lista élére. A Back to Black további két hétig tartotta az első helyet.[138][139] 2011. július 26-án a Billboard arról számolt be, hogy az album a 2011. augusztus 6-i kiadásban 37.000 eladott példányszámmal a kilencedik helyre került a Billboard 200-as listán,[140] bár a heti lista csak a halálhírét követő első 36 óra eladásait követte nyomon.[141] A következő héten 38 000 eladott példánnyal a hetedik helyre kúszott fel, egy teljes hét eladás után.[142] Kanadában az album 2500 eladott példányszámmal a 13. helyre került vissza a kanadai albumlistán.[143][144] A következő héten a hatodik helyre emelkedett, és további 5000 példányban kelt el.[145] A kontinentális Európában a Back to Black visszatért az első helyre Ausztriában,[146] Horvátországban,[147] Németországban,[148] Hollandiában,[149] Lengyelországban[150] és Svájcban,[151] míg Olaszországban először lett listavezető.[152]

Hatása és öröksége szerkesztés

A Back to Black sikere hozzájárult a női brit soul hullám népszerűsítéséhez a 2000-es évek közepén-végén, megnyitva az utat olyan neves előadók előtt, mint Adele, Duffy és Estelle.[153][154][155][156]

A Back to Black megjelenése után a lemezkiadók egyre több kísérletező kedvű női előadóművészt kerestek. A nagy kiadókhoz leszerződtetett női előadók között volt Adele, Duffy, V V Brown, Florence and the Machine, La Roux és Little Boots is. A Back to Black megjelenése utáni években Dan Cairns a The Sunday Times-ban megjegyezte, hogy „az A&R vezetők, a rádiósok és a közönség körében elterjedt az a nézet, hogy a nők a pop kereskedelmi motorjai”.[156] 2011 márciusában a New York Daily News egy cikket közölt, amelyben Winehouse-nak és az ő távollétének tulajdonította az Egyesült Államokban sikeres brit női művészek folyamatos hullámát. A Spin magazin zenei szerkesztőjét, Charles Aaront idézték, aki azt mondta: „Amy Winehouse volt a Nirvana-pillanat mindezen nők számára [...] Mindannyian visszavezethetők hozzá a hozzáállás, a zenei stílus vagy a divat tekintetében”. Keith Caulfield, a Billboard chartmenedzsere szerint „Amy miatt, vagy annak hiánya miatt, a piac olyan énekesnőket tudott szerezni, mint Adele, Estelle és Duffy [...] Most ezek a hölgyek hozták az újakat, mint Eliza Doolittle, Rumer és Ellie [Goulding]”.[155] Linda Barnard, a Toronto Star munkatársa szerint Winehouse „azon brit nők közé tartozik, akik a slágerlisták élére álltak [...] erőteljes hangjukkal”, és hogy a Back to Blackért elnyert „impozáns” öt Grammy-díja a „popzene csúcsára” emelte őt.[157] 2020-ban a Rolling Stone a 33. helyre sorolta az albumot a Minden idők 500 legjobb albuma listáján.[158] Az album bekerült az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvbe is.[159] A Rolling Stone 2010-es visszatekintő kritikájában Douglas Wolk az ötből négy és fél csillagot adott az albumnak, és „egy valószínűtlen csodának, egy kétségbeejtően szomorú és felkavaró lemeznek nevezte, amelynek dallama és produkciója (Remi és Mark Ronson által) méltó a soul Hírességek csarnokához, akiket megidéz- a 'Tears Dry on Their Own' lényegében az 'Ain't No Mountain High Enough' önvádaskodásként való átdolgozása”.[160] A The Guardian 2019-es, zeneszerzők körében végzett felmérésében a Back to Black az első helyen végzett a 21. század legjobb albumainak rangsorában.[161]

Dokumentumfilm szerkesztés

2018 szeptemberében jelent meg a Back to Black albumon alapuló dokumentumfilm Amy Winehouse: Back to Black címmel.[162][163][164] A film új interjúkat,[165] és archív felvételeket is tartalmaz.[166] A filmet az Eagle Vision készítette,[167][168] producere Gil Cang volt,[169] és 2018. november 2-án jelent meg DVD-n.[170] A filmben interjúkat adnak a producerek Mark Ronson és Salaam Remi, akik fele-fele arányban dolgoztak az albumon, valamint a Dap-Kings, Remi zenei csapata, a Ronettes énekese, Ronnie Spector, és Winehouse közeli barátai, köztük Nick Shymansky, Juliette Ashby és Dionne Bromfield. A filmet az An Intimate Evening in London című felvétel kíséri, amely Winehouse 2008-as londoni Riverside Studiosban adott koncertjének felvétele.

Az albumon szereplő dalok listája szerkesztés

Az összes dal szerzője Amy Winehouse, kivéve ahol más szerepel. 

  CímSzerző(k)Producer(ek) Hossz
1. Rehab Mark Ronson 3:34
2. You Know I’m No Good Ronson 4:17
3. Me & Mr. Jones Salaam Remi 2:33
4. Just Friends Remi 3:13
5. Back to Black
  • Winehouse
  • Ronson
Ronson 4:01
6. Love Is a Losing Game Ronson 2:35
7. Tears Dry on Their Own
Remi 3:06
8. Wake Up Alone
Ronson 3:42
9. Some Unholy War Remi 2:22
10. He Can Only Hold Her
  • Winehouse
  • Richard Poindexter
  • Robert Poindexter
Ronson 2:46
11. Addicted Remi 2:45
34:56
Amerikai kiadás[171][172]
  CímSzerző(k)Producer(ek) Hossz
10. He Can Only Hold Her (has 31 seconds of silence at the end)
  • Winehouse
  • Richard Poindexter
  • Robert Poindexter
Ronson 3:19
11. You Know I’m No Good (remix, featuring Ghostface Killah) Ronson 3:22
12. Rehab (Hot Chip remix) (iTunes Store bonus track) 
  • Ronson
  • Hot Chip[a]
 6:58
45:47
Japán kiadás bónuszdalai[173]
  CímSzerző(k)Producer(ek) Hossz
12. Close to the Front
  • Howard
  • Simm
 4:35
13. Hey Little Rich Girl (featuring Zalon and Ade)Rod Byers  3:35
14. Monkey ManFrederick Hibbert  2:56
15. Back to Black (The Rumble Strips remix)
  • Winehouse
  • Ronson
  • Ronson
  • The Rumble Strips[a]
 3:48
16. You Know I'm No Good (remix, featuring Ghostface Killah) Ronson 3:22
53:12
Német limitált kiadás bónuszdalai[174]
  CímSzerző(k) Hossz
11. Rehab (live at Kalkscheune / Berlin)  3:37
12. Love Is a Losing Game (live at Kalkscheune / Berlin)  2:45
13. Tears Dry on Their Own (live at Kalkscheune / Berlin)
  • Winehouse
  • Ashford
  • Simpson
 3:15
14. Take the Box (live at Kalkscheune / Berlin)
  • Winehouse
  • Luke Smith
 3:39
15. Valerie (live at Kalkscheune / Berlin)
 4:14
52:26
Deluxe kiadás bónuszlemez[175][176][177]
  CímSzerző(k)Producer(ek) Hossz
1. Valerie
  • Payne
  • McCabe
  • Harding
  • Chowdhury
  • Pritchard
Ronson 3:53
2. CupidSam Cooke  3:49
3. Monkey ManHibbert  2:56
4. Some Unholy War (down tempo) Remi 3:17
5. Hey Little Rich Girl (featuring Zalon and Ade)Byers  3:35
6. You're Wondering Now (UK, Australian, and Japanese editions only)Clement Dodd  2:33
7. To Know Him Is to Love HimPhil SpectorSam Gregory 2:24
8. Love Is a Losing Game (original demo) Ronson 3:43
26:10
Best Buy exkluzív deluxe kiadás bónusz DVD[178]
  Cím Hossz
1. International Electronic Press Kit 23:01
2. Intro / Back to Black (live @ The Orange Lounge) 2:40
3. Rehab (live @ The Orange Lounge) 3:30
4. You Know I’m No Good (live @ The Orange Lounge) 3:11
5. Love Is a Losing Game (live @ The Orange Lounge) 2:37
34:59
Holland limitált kiadás bónuszlemez: Live from Paradiso, Amsterdam, 8 February 2007[179]
  CímSzerző(k) Hossz
1. Just Friends  3:20
2. Back to Black
  • Winehouse
  • Ronson
 3:55
3. I Heard Love Is Blind  3:13
4. Rehab  3:33
5. You Know I’m No Good  4:17
6. Love Is a Losing Game  2:47
21:05

Megjegyzések szerkesztés

  • [a] remixer
  • Az Addicted csak a standard album brit és ír kiadásán szerepel, míg az album összes deluxe kiadásán bónusz számként jelenik meg.

Átvett minták szerkesztés

  • A Tears Dry on Their Own a Nickolas Ashford és Valerie Simpson által írt Ain't No Mountain High Enough mintáját tartalmazza.[19]
  • A He Can Only Hold Her a Richard és Robert Poindexter által írt (My Girl) She's a Fox mintáját tartalmazza.[19]

Közreműködők szerkesztés

Forrás:[19]

Zenészek szerkesztés

  • Amy Winehouse – vokálok (összes dal); gitár (3, 4, 9, 11); háttérvokálok (3, 7, 9, 11)
  • Nick Movshon – basszusgitár (1, 2, 5, 6, 8, 10)
  • Homer Steinweiss – dobok (1, 2, 5, 6, 8, 10)
  • Thomas Brenneck – gitár (1, 2, 5, 6, 8, 10)
  • Binky Griptite – gitár (1, 2, 5, 6, 8, 10)
  • Victor Axelrod – zongora (1, 2, 5, 6, 8, 10); Wurlitzer, taps (1, 2)
  • Dave Guy – trombita (1, 2, 10)
  • Neal Sugarman – tenorszaxofon (1, 2, 10, 11)
  • Ian Hendrickson-Smith – baritonszaxofon (1, 2)
  • Mark Ronson – taps (1); zenekari elrendezések (1, 2, 5, 6, 8); tamburin (5); csettintés (10)
  • Vaughan Merrick – taps (1, 2, 5, 6, 8, 10)
  • Perry Montague-Mason – hegedű, zenekarvezető (1, 5, 6)
  • Chris Tombling – hegedű (1, 5, 6)
  • Mark Berrow – hegedű (1, 5, 6)
  • Warren Zielinski – hegedű (1, 5, 6)
  • Liz Edwards – hegedű (1, 5, 6)
  • Boguslaw Kostecki – hegedű (1, 5, 6)
  • Peter Hanson – hegedű (1, 5, 6)
  • Jonathan Rees – hegedű (1, 5, 6)
  • Tom Pigott-Smith – hegedű (1, 5, 6)
  • Everton Nelson – hegedű (1, 5, 6)
  • Bruce White – brácsa (1, 5, 6)
  • Jon Thorne – brácsa (1, 5, 6)
  • Katie Wilkinson – brácsa (1, 5, 6)
  • Rachel Bolt – brácsa (1, 5, 6)
  • Anthony Pleeth – cselló (1, 5, 6)
  • Joely Koos – cselló (1, 5, 6)
  • John Heley – cselló (1, 5, 6)
  • Helen Tunstall – hárfa (1, 6)
  • Steve Sidwell – trombita (1, 6)
  • Richard Edwards – tenorharsona (1, 6)
  • Andy Mackintosh – altszaxofon (1, 5, 6)
  • Chris Davies – altszaxofon (1, 5, 6)
  • Jamie Talbot – tenorszaxofon (1, 5, 6)
  • Mike Smith – tenorszaxofon (1, 6)
  • Dave Bishop – baritonszaxofon (1, 5, 6)
  • Frank Ricotti – ütőshangszerek (1, 5, 6)
  • Gabriel Roth – zenekari elrendezések (1, 2, 5, 6, 8)
  • Chris Elliott – zenekari elrendezések, karmester (1, 5, 6)
  • Isobel Griffiths – zenekari vállalkozó (1, 5, 6)
  • Salaam Remi – nagybőgő (3); dobok (3, 9, 11); zongora (3, 7); basszus (4, 7, 9, 11); gitár (7, 9)
  • Vincent Henry – baritonszaxofon, tenorszaxofon (3, 7); gitár (3, 4, 7, 9, 11); klarinét (4, 7); basszusklarinét (4); altszaxofon, furulya, zongora, cseleszta (7); szaxofon (11)
  • Bruce Purse – basszustrombita, szárnykürt (3, 4, 7, 11); trombita (4, 7, 11)
  • Troy Auxilly-Wilson – dobok (4, 7, 11); tamburin (7)
  • John Adams – Rhodes (4, 11); orgona (4, 9, 11)
  • P*Nut – eredeti demo produkció (10)
  • Sam Koppelman – ütőshangszerek (10)
  • Cochemea Gastelum – baritonszaxofon (10)
  • Zalon – háttérvokálok (10)
  • Ade – háttérvokálok (10)

Technikai munkatársak szerkesztés

  • Mark Ronson – producer (1, 2, 5, 6, 8, 10); felvételek (1, 2, 5, 6, 8)
  • Tom Elmhirst – hangkeverés (1, 2, 5–8, 10)
  • Matt Paul – hangkeverés asszisztens (1, 2, 5–8, 10); felvételek (10)
  • Salaam Remi – producer (3, 4, 7, 9, 11)
  • Franklin Socorro – felvételek (3, 4, 7, 9, 11)
  • Gleyder "Gee" Disla – felvételi asszisztens (3, 4, 7, 9, 11)
  • Shomari "Sho" Dillon – felvételi asszisztens (3, 4, 7, 9, 11)
  • Gary "G Major" Noble – hangkeverés (3, 4, 9, 11)
  • James Wisner – hangkeverés asszisztens (3, 4, 9, 11)
  • Dom Morley – hangmérnök asszisztens (1, 5, 6, 10); felvételek (10)
  • Vaughan Merrick – felvételek (1, 2, 5, 6, 8, 10)
  • Jesse Gladstone – felvételi asszisztens (1, 2, 5, 6, 8)
  • Mike Makowski – felvételi asszisztens (1, 2, 5, 6, 8)
  • Gabriel Roth – felvételek (10)
  • Derek Pacuk – felvételek (10)
  • Stuart Hawkes – maszerelés

Borító szerkesztés

  • Mischa Richter – fotográfia
  • Harry Benson – center page fotózás
  • Alex Hutchinson – design, tervezés

Helyezések szerkesztés

Heti listák szerkesztés

A Back to Black heti listás szereplése
Lista (2006–2011) Legjobb
helyezés
  Ausztrália (ARIA Top 50 Albums)[180] 4
  Ausztria (Ö3 Austria Top 40)[146] 1
  Belgium (Ultratop Flandria)[127] 1
  Belgium (Ultratop Vallónia)[181] 2
  Kanada (Billboard Canadian Albums Chart)[182] 4
  Horvátország (HDU)[128] 1
  Csehország (ČNS IFPI Albums Top 100)[183] 4
  Dánia (Hitlisten Album Top 40)[184] 1
  Hollandia (Dutch Charts Album Top 100)[149] 1
  European Albums (Billboard)[126] 1
  Finnország (Musiikkituottajat Albumit Top 50)[185] 2
  Franciaország (SNEP Album Top 100)[186] 1
  Németország (Offizielle Top 100)[148] 1
  Görögország (IFPI)[129] 1
  Magyarország (MAHASZ Top 40 albumlista)[187] 3
  Írország (IRMA Top 100 Artist Album)[130] 1
  Olaszország (FIMI Album Top 20)[152] 1
  Japán (Oricon)[188] 23
  Mexikó (Top 100 Mexico)[189] 6
  Új-Zéland (Recorded Music NZ Top 40 Albums)[190] 1
  Norvégia (VG-lista Album Top 40)[191] 1
  Lengyelország (ZPAV Album Top 50)[131] 1
  Portugália (AFP Top 30 Albums)[192] 1
  Oroszország (2M)[193] 7
  Egyesült Királyság (Scottish Albums)[194] 1
  Spanyolország (PROMUSICAE Top 100 Álbumes)[195] 1
  Svédország (Sverigetopplistan Top 60 Albums)[196] 4
  Svájc (Schweizer Hitparade Top 100 Albums)[151] 1
  Egyesült Királyság (UK Albums Chart)[197] 1
  Egyesült Királyság (UK R&B Albums)[198] 1
  USA Billboard 200[199] 2
  USA Top Alternative Albums (Billboard)[200] 2
  USA Top R&B/Hip-Hop Albums (Billboard)[201] 4
  USA Top Tastemaker Albums (Billboard)[202] 3

Év végi összesített listák szerkesztés

A Back to Black 2006-os év végi összesített listás szereplése
Lista (2006) Helyezés
Egyesült Királyság (OCC)[203] 69
A Back to Black 2007-es év végi összesített listás szereplése
Lista (2007) Helyezés
Ausztrália (ARIA)[204] 29
Ausztria (Ö3 Austria)[205] 30
Belgium (Ultratop Flanders)[206] 5
Belgium (Ultratop Wallonia)[207] 40
Hollandia (Album Top 100)[208] 4
Európa (Billboard)[209] 2
Finnország (Suomen virallinen lista)[210] 19
Franciaország (SNEP)[211] 6
Németország (Offizielle Top 100)[212] 17
Magyarország (MAHASZ)[213] 65
Írország (IRMA)[214] 2
Olaszország (FIMI)[215] 26
Új-Zéland (RMNZ)[216] 29
Svédország (Sverigetopplistan)[217] 18
Svájc (Schweizer Hitparade)[218] 3
Egyesült Királyság (OCC)[219]
Standard kiadás 		1
Egyesült Királyság (OCC)[219]
Deluxe kiadás 		57
USA Billboard 200[220] 24
USA Top R&B/Hip-Hop Albumok (Billboard)[221] 31
Világszerte (IFPI)[222] 2
A Back to Black 2008-as év végi összesített listás szereplése
Lista (2008) Helyezés
Ausztrália (ARIA)[223] 24
Ausztria (Ö3 Austria)[224] 1
Belgium (Ultratop Flanders)[225] 4
Belgium (Ultratop Wallonia)[226] 8
Brazília (ABPD)[227] 11
Horvátország (HDU)[228] 4
Dánia (Hitlisten)[229] 12
Hollandia (Album Top 100)[230] 1
Európa (Billboard)[231]
Standard kiadás 		1
Európa (Billboard)[231]
Deluxe kiadás 		37
Finnország (Suomen virallinen lista)[232] 60
Franciaország (SNEP)[233] 7
Németország (Offizielle Top 100)[234] 1
Görögország (IFPI)[235] 25
Görög Nemzetközi Albumok (IFPI)[236] 4
Magyarország (MAHASZ)[237] 35
Írország (IRMA)[238] 13
Olaszország (FIMI)[239] 8
Mexikó (Top 100 Mexico)[240] 85
Új-Zéland (RMNZ)[241] 5
Spanyolország (PROMUSICAE)[242] 3
Svédország (Sverigetopplistan)[243] 25
Svájc (Schweizer Hitparade)[244] 1
Egyesült Királyság (OCC)[245]
Standard kiadás 		57
Egyesült Királyság (OCC)[245]
Deluxe kiadás 		14
USA Billboard 200[246] 43
USA Top Alternative Albumok (Billboard)[247] 8
USA Top R&B/Hip-Hop Albumok (Billboard)[248] 42
Világszerte (IFPI)[249] 7
A Back to Black 2009-es év végi összesített listás szereplése
Lista (2009) Helyezés
Európa (Billboard)[250] 85
Spanyolország (PROMUSICAE)[251] 35
Egyesült Királyság (OCC)[252] 146

A Back to Black 2011-es év végi összesített listás szereplése
Lista (2011) Helyezés
Ausztrália (ARIA)[253] 77
Ausztria (Ö3 Austria)[254] 29
Belgium (Ultratop Flanders)[255] 42
Belgium (Ultratop Wallonia)[256] 69
Brazília (ABPD)[257] 20
Hollandia (Album Top 100)[258] 25
Németország (Offizielle Top 100)[259] 35
Olaszország (FIMI)[260] 30
Mexikó (Top 100 Mexico)[261] 67
Új-Zéland (RMNZ)[262] 26
Lengyelország (ZPAV)[263] 19
Svájc (Schweizer Hitparade)[264] 41
Egyesült Királyság (OCC)[265] 32
USA Billboard 200[266] 169
USA Catalog Albums (Billboard)[267] 13
Világszerte (IFPI)[268] 28
A Back to Black 2012-es év végi összesített listás szereplése
Lista (2012) Helyezés
Belgium (Ultratop Flanders)[269] 86
Hollandia (Album Top 100)[270] 76
Olaszország (FIMI)[271] 73
Egyesült Királyság (OCC)[272] 148
USA Catalog Albums (Billboard)[273] 44
A Back to Black 2015-ös év végi összesített listás szereplése
Lista (2015) Helyezés
Olaszország (FIMI)[274] 92
Egyesült Királyság (OCC)[275] 62
A Back to Black 2016-os év végi összesített listás szereplése
Lista (2016) Helyezés
Olaszország (FIMI)[276] 96
Lengyelország (ZPAV)[277] 32
Egyesült Királyság (OCC)[278] 46
USA Catalog Albums (Billboard)[279] 35
A Back to Black 2017-es év végi összesített listás szereplése
Lista (2017) Helyezés
Egyesült Királyság (OCC)[280] 76
A Back to Black 2018-as év végi összesített listás szereplése
Lista (2018) Helyezés
Egyesült Királyság (OCC)[281] 80
A Back to Black 2019-es év végi összesített listás szereplése
Lista (2019) Helyezés
Belgium (Ultratop Flanders)[282] 40
Belgium (Ultratop Wallonia)[283] 123
Lengyelország (ZPAV)[284] 70
Egyesült Királyság (OCC)[285] 96
USA Top Alternative Albumok (Billboard)[286] 49
A Back to Black 2020-as év végi összesített listás szereplése
Lista (2020) Helyezés
Belgium (Ultratop Flanders)[287] 49
Belgium (Ultratop Wallonia)[288] 84
Írország (IRMA)[289] 50
Egyesült Királyság (OCC)[290] 66
USA Top Alternative Albumok (Billboard)[291] 47
A Back to Black 2021-es év végi összesített listás szereplése
Lista (2021) Helyezés
Belgium (Ultratop Flanders)[292] 37
Belgium (Ultratop Wallonia)[293] 89
Egyesült Királyság (OCC)[294] 54
USA Top Alternative Albumok (Billboard)[295] 33
A Back to Black 2022-es év végi összesített listás szereplése
Lista (2022) Helyezés
Ausztrália (ARIA)[296] 99
Belgium (Ultratop Flanders)[297] 51
Belgium (Ultratop Wallonia)[298] 116
Hollandia (Album Top 100)[299] 39
Egyesült Királyság (OCC)[300] 86
A Back to Black 2023-as év végi összesített listás szereplése
Lista (2023) Helyezés
Belgium (Ultratop Flanders)[301] 66
Belgium (Ultratop Wallonia)[302] 119
Hollandia (Album Top 100)[303] 54

Évtized végi összesített listák szerkesztés

A Back to Black 2000-es évtized végi összesített listás szereplése
Lista (2000–2009) Helyezés
Egyesült Királyság (OCC)[304] 3
A Back to Black 2010-es évtized végi összesített listás szereplése
Lista (2010–2019) Helyezés
Egyesült Királyság (OCC)[305] 54
Egyesült Királyság Vinyl Albumok (OCC)[306] 2

Minden idők legjobbjai listák szerkesztés

Lista Helyezés
Írország Női Albumok (IRMA)[307] 3
Egyesült Királyság (OCC)[119] 13
USA Billboard 200[308] 150
USA Billboard 200 (Női előadók)[309] 40

Minősítések és eladási adatok szerkesztés

A Back to Black minősítései
Régió Minősítés Eladott példányszám
Argentína (CAPIF)[310] arany 20 000^
Ausztrália (ARIA)[311] 6× platina 420 000‡
Ausztria (IFPI Austria)[312] 7× platina 210 000*
Belgium (BEA)[313] 3× platina 150 000*
Brazília (Pro-Música Brasil)[314] gyémánt 250 000*
Kanada (Music Canada)[315] platina 100 000^
Dánia (IFPI Denmark)[316] 7× platina 140 000‡
Finnország (Musiikkituottajat)[317] platina 33 884[317]
Franciaország (SNEP)[318] 2× platina 1 140 000[319]
Németország (BVMI)[320] 6× platina 1 200 000^
Görögország (IFPI Greece)[129] platina 15 000^
Magyarország (MAHASZ)[321] platina 6 000^
Olaszország (FIMI)[322]
eladások 2009 óta 		4× platina 200 000‡
Japán (RIAJ)[323] arany 100 000^
Hollandia (NVPI)[324] 5× platina 350 000^
Új-Zéland (RMNZ)[325] 3× platina 45 000^
Norvégia (IFPI Norway)[326] platina 40 000*
Lengyelország (ZPAV)[327] 2× platina 40 000*
Portugália (AFP)[328] 2× platina 40 000^
Oroszország (NFPF)[329] 2× platina 40 000*
Spanyolország (PROMUSICAE)[330] 2× platina 160 000^
Svédország (GLF)[331] platina 40 000^
Svájc(IFPI Switzerland)[332] 7× platina 210 000^
Törökország (Mü-Yap)[333] arany 5 000*
Egyesült Királyság (BPI)[116] 14× platina 4 200 000‡
Egyesült Államok (RIAA)[124] 2× platina 3 000 000[125]
Összesítés
Európa (IFPI)[132] 8× platina 8 000 000*
Világszerte[334] 16 000 000[133]

* Eladási példányszámok kizárólag a minősítés alapján.
^ Kiszállítási példányszámok kizárólag a minősítés alapján.
‡ Eladási+streaming példányszámok kizárólag a minősítés alapján.

Megjelenések szerkesztés

A Back to Black megjelenései
Régió Dátum Kiadás Kiadó For.
Írország 2006. október 27. Standard Island [335]
Egyesült Királyság 2006. október 30. [336]
Lengyelország 2006. november 20. Universal [337]
Németország 2006. november 21. [338]
Kanada 2006. december 12. [339]
Franciaország 2007. január 28. [318]
Olaszország 2007. február 2. [340]
Ausztrália 2007. február 24. [341]
Egyesült Államok 2007. március 13. Universal Republic [172]
Németország 2007. június 15. Limitált Universal [174]
Hollandia 2007. július 13. [179]
Japán 2007. szeptember 5. Standard [342]
Kanada 2007. november 13. Deluxe [343]
Ausztrália 2007. november 17. [175]
Írország 2007. november 23. Island [344]
Németország 2007. november 30. Universal [176]
Egyesült Királyság 2007. december 3. Island [345]
Japán 2008. február 6. Universal [342]
Olaszország 2008. február 29. [346]

Források szerkesztés

  1. ↑ Williams, Nick: Island Records' Darcus Beese On Tracking Down An Unknown Amy Winehouse In 2002. Billboard, 2019. május 28. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
  2. ↑ Hoffman, Claire: Up All Night With Amy Winehouse. Rolling Stone, 2008. július 10. (Hozzáférés: 2019. május 8.)
  3. ↑ a b c Amy (2015 film). A24 and Altitude Film Distribution.
  4. ↑ Amy Winehouse: Frank. [2007. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  5. ↑ Lindon, Beccy: Amy Winehouse, Frank. The Guardian, 2003. október 17. [2013. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  6. ↑ a b Bush, John: Frank – Amy Winehouse. AllMusic . [2013. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 27.)
  7. ↑ Boraman, Greg: Review of Amy Winehouse – Frank. BBC Music, 2003. november 27. [2010. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 18.)
  8. ↑ Official Albums Chart Top 100. Official Charts Company, 2004. február 7. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  9. ↑ British certifications – Amy Winehouse – Frank. Brit Hanglemezgyártók Szövetsége, 2008. december 19. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
  10. ↑ Brits 2004: The winners. BBC News, 2004. február 17. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  11. ↑ a b Ferdinand win Mercury Music Prize. BBC News, 2004. szeptember 8. [2012. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  12. ↑ ASCAP Members Honored at the Ivors. ASCAP, 2004. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  13. ↑ Mulholland, Garry: Charmed and dangerous. The Observer, 2004. február 1. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  14. ↑ a b c d Eliscu, Jenny: Amy Winehouse: The Diva and Her Demons. Rolling Stone, 2007. május 14. (Hozzáférés: 2019. május 8.)
  15. ↑ a b c Sandall, Robert. „Can Amy Winehouse be saved?”, The Sunday Times , 2008. július 27.. [2008. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. május 10.) 
  16. ↑ Winehouse 2012, 62. o.
  17. ↑ Amy Winehouse Weds in Miami. People, 2007. május 18. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
  18. ↑ a b Rolland, David. „Remembering Amy Winehouse's Miami Recording Sessions”, Miami New Times , 2017. augusztus 23. (Hozzáférés: 2019. május 9.) 
  19. ↑ a b c d e f g h i Back to Black - Amy Winehouse Credits. Allmusic. (Hozzáférés: 2022. október 27.)
  20. ↑ Sisario, Ben. „She's Not Anybody's Backup Act”, The New York Times , 2007. szeptember 29.. [2015. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. április 27.) 
  21. ↑ a b Winehouse 2012, p. 71
  22. ↑ a b c d Johnston, Maura. Amy Winehouse's 'Back to Black': 10 Things You Didn't Know (2016. október 27.) 
  23. ↑ Topping, Alexandra. „Mark Ronson gets all new romantic with Duran Duran”, The Guardian , 2010. június 8.. [2013. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. január 6.) 
  24. ↑ Winehouse 2012, p. 68
  25. ↑ Mark Ronson Remembers Amy Winehouse's More Carefree Days (angol nyelven). The FADER , 2015. október 8. (Hozzáférés: 2022. április 3.)
  26. ↑ a b Brackett 2016, p. 99
  27. ↑ a b Hughes, Hilary. „Here's the 'Back to Black' Story That Hit the Amy Winehouse Documentary's Cutting Room Floor”, The Village Voice , 2015. július 17. (Hozzáférés: 2019. május 28.) 
  28. ↑ Brackett 2016, p. 97
  29. ↑ Allido Records - Music label (angol nyelven). Rate Your Music . (Hozzáférés: 2022. április 3.)
  30. ↑ „How Mark Ronson Went From D.J. to White-Soul Producer”, New York Magazine (Hozzáférés: 2022. április 3.) (amerikai angol nyelvű) 
  31. ↑ „Mark Ronson label teams with Interscope”, The Hollywood Reporter, 2008. április 11. (Hozzáférés: 2022. április 3.) 
  32. ↑ Mark Ronson Partners Allido Records with Interscope (angol nyelven). DJBooth . (Hozzáférés: 2022. április 3.)
  33. ↑ Brackett 2016, p. 98
  34. ↑ a b c d e Tingen, Paul: Secrets of the Mix Engineers: Tom Elmhirst. Sound on Sound, 2007. augusztus 1. [2016. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 9.)
  35. ↑ Biography of Stuart Hawkes. Metropolis Records. (Hozzáférés: 2019. május 9.)
  36. ↑ a b Eddy, Chuck. Wall of Sound (2011. április 1.) 
  37. ↑ a b The best music of the decade. The A.V. Club, 2009. november 19. [2018. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  38. ↑ a b Cinquemani, Sal: Review: Amy Winehouse, Back to Black. Slant Magazine , 2007. március 2. (Hozzáférés: 2019. május 12.)
  39. ↑ a b Powers, Ann: Remembering Retro-Soul Singer Amy Winehouse. NPR Music, 2011. július 23. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  40. ↑ a b Wikane, Christian John: Amy Winehouse: Back to Black. PopMatters , 2007. március 12. [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
  41. ↑ a b c Bush, John: Back to Black – Amy Winehouse. AllMusic . [2012. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 21.)
  42. ↑ Mead, David: Amy Winehouse – Back To Black. Paste, 2007. április 23. [2013. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 22.)
  43. ↑ "Rehab" sheet music. Musicnotes.com , 2007. augusztus 6. (Hozzáférés: 2019. május 21.)
  44. ↑ Farley, Christopher John: A New British Invasion?. The Wall Street Journal, 2007. május 9. [2018. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  45. ↑ "You Know I'm No Good" sheet music. Musicnotes.com , 2008. március 7. (Hozzáférés: 2019. május 21.)
  46. ↑ deCODED: Amy Winehouse, a life by the lyrics. MetroLyrics , 2011. július 25. [2019. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 12.)
  47. ↑ Farberman, Brad: The Nas Concert That Inspired Amy Winehouse's "Me & Mr Jones". Genius , 2016. október 18. (Hozzáférés: 2019. május 12.)
  48. ↑ a b Me and Mr. Jones Lyrics by Amy Winehouse. Genius . (Hozzáférés: 2019. május 12.)
  49. ↑ a b du Lac, J. Freedom. „That Winehouse Buzz? Believe It”, The Washington Post , 2007. március 13.. [2012. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. március 24.) 
  50. ↑ Pareles, Jon. „Disillusioned Diva With Glimmers of Soul”, The New York Times , 2007. május 10.. [2015. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. május 12.) 
  51. ↑ a b Murphy, John: Amy Winehouse – Back To Black. musicOMH , 2006. október 30. [2014. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 26.)
  52. ↑ a b Amy Winehouse, 'Back to Black' – 100 Best Songs of the 2000s (2011. június 17.) 
  53. ↑ a b Myers, Justin: Official Charts Pop Gem #72: Amy Winehouse – Back To Black. Official Charts Company, 2014. szeptember 6. [2015. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 7.)
  54. ↑ Harris, Aisha (2013. május 3.). „Hear Beyoncé and André 3000's "Back to Black"”. Slate. (Hozzáférés: 2013. augusztus 8.)  
  55. ↑ Nero, Mark Edward: Review: Amy Winehouse – "Back to Black". About.com . [2014. április 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
  56. ↑ 100 Best Songs of the 00s. NME, 2012. május 29. [2018. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  57. ↑ Petridis, Alexis. „Amy Winehouse – a losing game”, The Guardian , 2011. július 24.. [2017. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. május 12.) 
  58. ↑ Crisafulli, Chuck: Deep 10: Amy Winehouse's Back To Black. Grammy Awards, 2017. május 15. (Hozzáférés: 2019. május 10.)
  59. ↑ Barton, Laura. „Amy Winehouse sang of a deeply feminine suffering”, The Guardian , 2011. július 26.. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. május 14.) 
  60. ↑ Understanding Amy Winehouse: Her Top 8 Verses Decoded. HelloBeautiful , 2011. október 28. (Hozzáférés: 2019. május 12.)
  61. ↑ Wake Up Alone by Amy Winehouse. SongFacts . (Hozzáférés: 2019. május 12.)
  62. ↑ "Some Unholy War" sheet music. Musicnotes.com , 2008. március 7. (Hozzáférés: 2019. május 21.)
  63. ↑ Amy Winehouse: Back to Black. 2018 documentary from BBC Four.
  64. ↑ Amy Winehouse – He Can Only Hold Her. Genius . (Hozzáférés: 2019. május 13.)
  65. ↑ a b c Klein, Joshua: Amy Winehouse: Back to Black. Pitchfork, 2007. március 28. [2010. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
  66. ↑ „Amy settles song-writing claim”, Metro, 2007. szeptember 7. (Hozzáférés: 2019. május 13.) 
  67. ↑ Farberman, Brad: How Jimi Hendrix Influenced Amy Winehouse's "He Can Only Hold Her". Genius , 2016. október 28. (Hozzáférés: 2019. május 12.)
  68. ↑ Pot Sounds: The 20 Greatest Weed-Themed Songs of All Time (2019. április 20.) 
  69. ↑ Partridge, Kenneth. Amy Winehouse's 'Back to Black' Turns 10: A Look Back at Her Breakthrough Album (2016. október 27.) 
  70. ↑ Universal Republic Records (2 December 2007). "Universal Republic Stars, Amy Winehouse and Mika, to Release Special Live DVDs in U.S. November 13". Sajtóközlemény.
  71. ↑ Jones, Alan: Single and album sales fall. Music Week, 2006. október 22. [2013. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  72. ↑ Jones, Alan: Mixed sales leave Robbie holding top spot on albums chart. Music Week, 2006. október 30. [2013. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  73. ↑ Cohen, Jonathan. Rihanna's 'Umbrella' Reigns Again Atop Hot 100 (2007. június 14.) 
  74. ↑ Cohen, Jonathan. Rihanna Fends Off Shop Boyz Again To Lead Hot 100 (2007. június 21.) 
  75. ↑ a b c Amy Winehouse. Official Charts Company. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  76. ↑ a b Fans pay tribute to Amy Winehouse while JLS take 5th singles crown. Official Charts Company, 2011. július 31. [2012. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  77. ↑ Amy Winehouse pays tribute to a soul legend (2006. november 24.) 
  78. ↑ Amy Winehouse filmography. IMDb . (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  79. ↑ Amy Winehouse's performance at the 14th annual Hootenanny.. YouTube . [2019. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 8.) „YouTube title: Amy Winehouse/Paul Weller – I heard it through the grapevine.Hootynanny [sic] 2006.”
  80. ↑ Ditzian, Eric: Amy Winehouse Barely Made It To 2007 MTV Movie Awards Performance. MTV News, 2009. május 27. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  81. ↑ Wilkes, Neil: Winehouse camps in style at Glastonbury. Digital Spy , 2007. június 24. [2016. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  82. ↑ Amy Winehouse plays surly set at Lollapalooza (2007. augusztus 6.) 
  83. ↑ Amy Winehouse gigography. Songkick . (Hozzáférés: 2019. június 3.)
  84. ↑ Amy Winehouse Birmingham show ends in chaos. Birmingham Mail, 2007. november 15. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  85. ↑ Amy Winehouse fans revolt after shambolic gig. NME, 2007. november 26. [2018. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  86. ↑ Amy Winehouse scraps all concerts. BBC News, 2007. november 27. [2007. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  87. ↑ Winehouse 2012
  88. ↑ a b Rabin, Nathan: Amy Winehouse: Amy Winehouse. The A.V. Club, 2007. március 13. [2018. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  89. ↑ a b Hermes, Will. Amy Winehouse's 'Back To Black': EW Review (2007. március 9.) 
  90. ↑ a b Lynskey, Dorian: Amy Winehouse, Back to Black. The Guardian, 2006. október 27. [2014. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  91. ↑ Gill, Andy. „Album: Amy Winehouse”, The Independent , 2006. október 27.. [2014. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. június 4.) 
  92. ↑ Nicholson, Stuart: Amy Winehouse, Back to Black. The Observer, 2006. október 15. [2014. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  93. ↑ Amy Winehouse: Back to Black, 134. o. (2006. november 1.) 
  94. ↑ a b Hoard, Christian. Back to Black (2007. február 6.) 
  95. ↑ Segal, Victoria. „Amy Winehouse: Back to Black”, The Times , 2006. október 28.. [2008. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2019. június 4.) 
  96. ↑ a b Back To Black by Amy Winehouse Reviews and Tracks. Metacritic . [2018. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  97. ↑ Cinquemani, Sal: Amy Winehouse: Back To Black. Slant Magazine, 2007. március 2. [2013. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
  98. ↑ Frere-Jones, Sasha. Amy's Circus (2008. március 3.) 
  99. ↑ Wolk, Douglas. Amy Winehouse: Back to Black, 121. o. (2007. április 1.) 
  100. ↑ Christgau, Robert: Consumer Guide. MSN Music, 2007. június 1. [2010. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 13.)
  101. ↑ Tyrangiel, Josh. Top 10 Albums (2007. december 9.) 
  102. ↑ Best of 2007. Metacritic . [2009. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 23.)
  103. ↑ The Top 50 Albums of 2007 [archivált változat] (2007. december 27.). Hozzáférés ideje: 2022. október 30. [archiválás ideje: 2009. április 15.] 
  104. ↑ Willman, Chris. The Best (and Worst) Albums of 2007 [archivált változat] (2007. december 21.). Hozzáférés ideje: 2022. október 30. [archiválás ideje: 2012. november 15.] 
  105. ↑ 100 Best Albums of the 2000s (2011. július 18.) 
  106. ↑ Houghton, Matt: Brit Awards 2007: Winners list. Digital Spy , 2007. február 15. [2016. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  107. ↑ Klaxons scoop Mercury album prize. BBC News, 2007. szeptember 5. [2015. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  108. ↑ a b Grammy scorecard. Los Angeles Times, 2008. [2009. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 2.)
  109. ↑ Pop, Dance, Traditional Pop and Rock. Los Angeles Times, 2008. [2008. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 2.)
  110. ↑ Production, Non-Classical; Surround Sound; Production, Classical; Classical; Music Video. Los Angeles Times, 2008. [2008. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 2.)
  111. ↑ Jones, Alan: Girls Aloud topple Robbie from album summit. Music Week, 2006. november 5. [2015. július 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 11.)
  112. ↑ Jones, Alan: Albums market down for third consecutive week. Music Week, 2007. január 15. [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 11.)
  113. ↑ Jones, Alan: Winehouse holds on to album top spot. Music Week, 2007. január 21. [2013. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 11.)
  114. ↑ Jones, Alan: Mika loses chart grip. Music Week, 2007. február 25. [2013. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 11.)
  115. ↑ Winehouse and Lewis head charts. BBC News, 2007. december 31. [2008. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  116. ↑ a b British album certifications – Amy Winehouse – Back to Black. Brit Hanglemezgyártók Szövetsége, 2022. január 21. (Hozzáférés: 2022. január 21.)
  117. ↑ Copsey, Rob: The UK's biggest studio albums of all time. Official Charts Company, 2018. október 13. [2019. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 13.)
  118. ↑ Myers, Justin: Amy Winehouse's Back To Black in numbers. Official Charts Company, 2015. július 18. [2015. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 18.)
  119. ↑ a b Copsey, Rob: The UK's 60 official biggest selling albums of all time revealed. Official Charts Company, 2016. július 4. [2016. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 21.)
  120. ↑ Hasty, Katie. Musiq, Lloyd Usher Six Big Debuts Onto Album Chart (2007. március 21.) 
  121. ↑ Hasty, Katie. Modest Mouse Steers Its 'Ship' To No. 1 Debut (2007. március 28.) 
  122. ↑ James, Sarah-Louise: Joss Beats Winehouse. MTV UK, 2007. március 29. [2015. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  123. ↑ Trust, Gary. Big Grammy Gains For Many; King of Pop Returns (2008. február 20.) 
  124. ↑ a b American album certifications – Amy Winehouse – Back to Black. Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége, 2008. március 12. (Hozzáférés: 2011. július 25.) Ha szükséges, kattints ide Advanced, kattints ide Format, válaszd ki Album, kattints ide SEARCH. {{||}}
  125. ↑ a b Tannenbaum, Rob. Billboard Cover: Mark Ronson on His Surprise No. 1 Hit, Amy Winehouse and His Neurotic Ways (2015. január 16.) 
  126. ↑ a b Sexton, Paul. Winehouse Notches Up 13th Week at Euro Chart Peak (2008. április 3.) 
  127. ↑ a b "Amy Winehouse – Back to Black" (holland nyelven). Ultratop.be. Hung Medien.
  128. ↑ a b Top Kombiniranih – Tjedan 8. 2008. (horvát nyelven). Top of the Shops. [2013. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.)
  129. ↑ a b c Top-75 Albums Sales Chart – Εβδομάδα 37/2011 (görög nyelven). IFPI Greece. [2011. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 31.)
  130. ↑ a b "Amy Winehouse – {{{album}}}". Irishcharts.com. Hung Medien.
  131. ↑ a b "Oficjalna lista sprzedaży :: OLIS - Official Retail Sales Chart". OLiS. Polish Society of the Phonographic Industry.
  132. ↑ a b IFPI Platinum Europe Awards – 2011. International Federation of the Phonographic Industry. (Hozzáférés: 2012. január 26.)
  133. ↑ a b Bliss, Karen. Amy Winehouse 'Back to Black' Documentary Offers Revealing Commentary From Mark Ronson, Salaam Remi & More (2018. szeptember 20.) 
  134. ↑ Lawless, Jill: Troubled diva Amy Winehouse dead at 27. Yahoo! News , 2011. július 23. [2016. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. augusztus 9.)
  135. ↑ Shedden, Iain: In death, Winehouse tops charts. The Australian, 2011. július 26. [2011. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
  136. ↑ Tragic Amy Winehouse death makes first impact on Official Charts. Official Charts Company, 2011. július 25. [2012. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
  137. ↑ Jones, Alan: Adele still on top but UK album sales fall to 13-year low. Music Week, 2011. július 24. [2014. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
  138. ↑ Jones, Alan: Cher Lloyd leads first all-UK top five since 2007. Music Week, 2011. augusztus 8. [2014. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
  139. ↑ Jones, Alan: Nero debut at one as Amy stays on top. Music Week, 2011. augusztus 15. [2014. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
  140. ↑ Caulfield, Keith. Amy Winehouse's 'Back to Black' Re-Enters Top 10 on Billboard 200 (2011. július 26.) 
  141. ↑ Christman, Ed. Amy Winehouse Sales, By the Numbers (2011. július 27.) 
  142. ↑ Caulfield, Keith. Eric Church Lands First No. 1 Album, Amy Winehouse Continues to Climb (2011. augusztus 3.) 
  143. ↑ Top 20 Albums. Music Canada, 2011. július 27. [2012. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 28.)
  144. ↑ Williams, John: Winehouse album sales skyrocket. Jam! , 2011. július 27. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  145. ↑ Williams, John: Winehouse album sales go up again. Jam! , 2011. augusztus 3. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  146. ↑ a b "Amy Winehouse - Back to Black" (német nyelven). Austriancharts.at. Hung Medien.
  147. ↑ Top Stranih – Tjedan 30. 2011. (horvát nyelven). Top of the Shops . [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.)
  148. ↑ a b "Amy Winehouse – Back to Black" (német nyelven). GfK Entertainment Charts.
  149. ↑ a b "Amy Winehouse – Back to Black" (holland nyelven). Dutchcharts.nl. Hung Medien.
  150. ↑ Oficjalna lista sprzedaży. OLiS, 2011. augusztus 16. [2012. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.)
  151. ↑ a b "Amy Winehouse – Back to Black". Swisscharts.com. Hung Medien.
  152. ↑ a b "Amy Winehouse – Back to Black". Italiancharts.com. Hung Medien.
  153. ↑ Selling their soul: women leading the way in R&B British invasion. Canada.com , 2008. június 9. [2009. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  154. ↑ Williams, Nathan Hale: The New British Invasion: Soul Divas 2008. The Daily Voice , 2008. április 30. [2008. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva].
  155. ↑ a b Farber, Jim. „British music invasion triggered by Amy Winehouse now includes Eliza Doolittle, Adele, Rumer”, New York Daily News , 2011. március 29.. [2013. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. július 23.) 
  156. ↑ a b Cairns, Dan: The rise of a new wave of female singers. The Sunday Times, 2009. július 26. [2011. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
  157. ↑ Barnard, Linda: Amy Winehouse led British soul divas. The Toronto Star, 2015. július 9. [2015. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva].
  158. ↑ 500 Greatest Albums of All Time (2012. május 31.) 
  159. ↑ 1001 Albums You Must Hear Before You Die: Revised and Updated Edition. Universe (2014. április 19.). ISBN 978-0-7893-2074-2 
  160. ↑ Wolk, Douglas. Amy Winehouse: Album Guide 
  161. ↑ The 100 best albums of the 21st century. The Guardian, 2019. szeptember 13. (Hozzáférés: 2019. szeptember 18.)
  162. ↑ Amy Winehouse's 'Back To Black' documentary is a reminder of her supreme talent. NME, 2018. szeptember 19. [2018. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  163. ↑ New Amy Winehouse Back to Black Documentary Announced. Pitchfork , 2018. szeptember 19. [2018. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  164. ↑ Snapes, Laura: Hologram of Amy Winehouse set for 2019 worldwide tour. The Guardian, 2018. október 12. [2019. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  165. ↑ Amy Winehouse 'Back to Black' Documentary Announced: Watch the Trailer (2018. szeptember 19.) 
  166. ↑ Amy Winehouse 'Back to Black' Documentary Offers Revealing Commentary From Mark Ronson, Salaam Remi & More (2018. szeptember 20.) 
  167. ↑ A new documentary on Amy Winehouse's Back to Black is in the works. The Fader. [2018. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  168. ↑ A new Amy Winehouse documentary about Back to Black is coming. Dazed, 2018. szeptember 20. [2018. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  169. ↑ New Amy Winehouse Documentary 'Back to Black' Announced. Spin, 2018. szeptember 19. [2018. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 12.)
  170. ↑ Reed, Ryan. Amy Winehouse: Previously Unseen Concert Highlights 'Back to Black' Doc DVD (2018. szeptember 19.) 
  171. ↑ Back to Black by Amy Winehouse. iTunes Store . [2010. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 2.)
  172. ↑ a b Back To Black: Amy Winehouse. Amazon . [2019. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  173. ↑ Back To Black : Amy Winehouse. HMV Japan. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  174. ↑ a b Back to Black (Ltd. Sonderedition inkl. 5 Live-Tracks): Amy Winehouse (német nyelven). Amazon . [2018. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  175. ↑ a b Amy Winehouse Store – Back To Black (Deluxe). Getmusic . [2011. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
  176. ↑ a b Amy Winehouse | Back To Black (Deluxe Edition) (német nyelven). Universal Music Germany. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
  177. ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni! (japán nyelven). Universal Music Japan. [2014. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 11.)
  178. ↑ Sablon:Cite AV media notes
  179. ↑ a b Back To Black Live From Amsterdam, Amy Winehouse (holland nyelven). bol.com . [2013. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 7.)
  180. ↑ "Amy Winehouse – Back to Black". Australiancharts.com. Hung Medien.
  181. ↑ "Amy Winehouse – Back to Black" (francia nyelven). Ultratop.be. Hung Medien.
  182. ↑ "Amy Winehouse Chart History (Canadian Albums)". Billboard.
  183. ↑ "Top 50 Prodejní". Czech Albums. ČNS IFPI. Megjegyzés: keresésnél válaszd ki a 200812 hetet a "Zobrazit" felirat melletti mezőben, majd kattints a feliratra!
  184. ↑ "Amy Winehouse – Back to Black". Danishcharts.com. Hung Medien.
  185. ↑ "Amy Winehouse: Back to Black" (finn nyelven). Musiikkituottajat – IFPI Finland.
  186. ↑ "Amy Winehouse – Back to Black". Lescharts.com. Hung Medien.
  187. ↑ "{{{artist}}} – {{{album}}}". MAHASZ TOP 40 albumlista. Magyar Hangfelvétel-kiadók Szövetsége.
  188. ↑ ja:バック・トゥ・ブラック | エイミー・ワインハウス (japán nyelven). Oricon. [2015. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  189. ↑ Mexicancharts.com – Amy Winehouse – Back to Black. Hung Medien. [2011. november 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  190. ↑ "Amy Winehouse – Back to Black". Charts.org.nz. Hung Medien.
  191. ↑ "Amy Winehouse – Back to Black". Norwegiancharts.com. Hung Medien.
  192. ↑ "Amy Winehouse – Back to Black". Portuguesecharts.com. Hung Medien.
  193. ↑ ru:Первый осенний (orosz nyelven). Lenta.ru , 2011. szeptember 16. [2012. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.)
  194. ↑ "20070121 Top 40 Scottish Albums Archive | Official Charts". UK Albums Chart. The Official Charts Company.
  195. ↑ "Amy Winehouse – Back to Black". Spanishcharts.com. Hung Medien.
  196. ↑ "Amy Winehouse – Back to Black". Swedishcharts.com. Hung Medien.
  197. ↑ "20070114 Top 40 Official UK Albums Archive | Official Charts". UK Albums Chart. The Official Charts Company.
  198. ↑ "20061105 Top 40 R&B Albums Archive | Official Charts". UK Albums Chart. The Official Charts Company.
  199. ↑ "Amy Winehouse Chart History (Billboard 200)". Billboard.
  200. ↑ "Amy Winehouse Chart History (Top Alternative Albums)". Billboard.
  201. ↑ "Amy Winehouse Chart History (Top R&B/Hip-Hop Albums)". Billboard.
  202. ↑ "Amy Winehouse Chart History (Top Tastemaker Albums)". Billboard.
  203. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2006. Official Charts Company. [2015. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  204. ↑ ARIA Charts – End Of Year Charts – Top 100 Albums 2007. Australian Recording Industry Association. [2012. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  205. ↑ Jahreshitparade Alben 2007 (német nyelven). austriancharts.at . [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  206. ↑ Jaaroverzichten 2007 – Albums (holland nyelven). Ultratop. [2011. október 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  207. ↑ Rapports annuels 2007 – Albums (francia nyelven). Ultratop. [2011. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  208. ↑ Jaaroverzichten – Album 2007 (holland nyelven). Dutch Charts. [2012. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  209. ↑ Year End Charts – European Top 100 Albums. Billboard.biz , 2007. [2009. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  210. ↑ The first list is the list of best-selling domestic albums of 2007 in Finland and the second is that of the best-selling foreign albums:
  211. ↑ Classement Albums – année 2007 (francia nyelven). Syndicat National de l’Édition Phonographique. [2012. szeptember 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  212. ↑ Top 100 Album-Jahrescharts – 2007 (német nyelven). Offizielle Deutsche Charts. [2016. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  213. ↑ Összesített album- és válogatáslemez-lista - eladási darabszám alapján - 2007 (magyar nyelven). MAHASZ. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  214. ↑ Best of 2007 – Albums. Irish Recorded Music Association. [2014. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  215. ↑ Classifiche Annuali 2007 FIMI-AC Nielsen: al primo posto Eros Ramazzotti con "E2" (olasz nyelven). Federazione Industria Musicale Italiana, 2008. január 10. [2016. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 7.) Click on "Scarica allegato" to download the zipped file containing the year-end chart files.
  216. ↑ Top Selling Albums of 2007. Recorded Music NZ. [2014. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  217. ↑ Årslista Album – År 2007 (svéd nyelven). Sverigetopplistan. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  218. ↑ Swiss Year-End Charts 2007. swisscharts.com . [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  219. ↑ a b End of Year Album Chart Top 100 – 2007. Official Charts Company. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  220. ↑ Year End Charts – Top Billboard 200. Billboard.biz , 2007. [2011. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  221. ↑ Year End Charts – Top R&B/Hip-Hop Albums. Billboard.biz , 2007. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  222. ↑ Top 50 Global Best Selling Albums for 2007. International Federation of the Phonographic Industry. [2009. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 7.)
  223. ↑ ARIA Charts – End Of Year Charts – Top 100 Albums 2008. Australian Recording Industry Association. [2016. február 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  224. ↑ Jahreshitparade Alben 2008 (német nyelven). austriancharts.at . [2016. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  225. ↑ Jaaroverzichten 2008 – Albums (holland nyelven). Ultratop. [2012. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  226. ↑ Rapports annuels 2008 – Albums (francia nyelven). Ultratop. [2012. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  227. ↑ 20 CDs mais vendidos – 2008 (portugál nyelven). Associação Brasileira dos Produtores de Discos. [2015. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 24.)
  228. ↑ Godišnja Top Lista Kombiniranih za 2008. (horvát nyelven). Top of the Shops . [2016. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  229. ↑ Album 2008 Top-100 (dán nyelven). Hitlisten.NU . [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  230. ↑ Jaaroverzichten – Album 2008 (holland nyelven). Dutch Charts. [2012. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  231. ↑ a b Year End Charts – European Top 100 Albums. Billboard.biz , 2008. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  232. ↑ The first list is the list of best-selling domestic albums of 2008 in Finland and the second is that of the best-selling foreign albums:
  233. ↑ Classement Albums – année 2008 (francia nyelven). Syndicat National de l'Édition Phonographique. [2013. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  234. ↑ Top 100 Album-Jahrescharts – 2008 (német nyelven). Offizielle Deutsche Charts. [2016. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  235. ↑ Annual Charts – Year 2008: Top 50 Ελληνικών και Ξένων Αλμπουμ (görög nyelven). IFPI Greece. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  236. ↑ Annual Charts – Year 2008: Top 50 Ξένων Αλμπουμ (görög nyelven). IFPI Greece. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  237. ↑ Összesített album- és válogatáslemez-lista - eladási darabszám alapján - 2008 (magyar nyelven). MAHASZ. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  238. ↑ Best of 2008 – Albums. Irish Recorded Music Association. [2015. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  239. ↑ Classifiche ufficiali degli Album e dei DVD musicali più venduti e dei singoli più scaricati dalla rete nel 2008 (olasz nyelven). Federazione Industria Musicale Italiana, 2009. január 13. [2016. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 7.) Click on "Scarica allegato" to download the zipped file containing the year-end chart files.
  240. ↑ Los Más Vendidos 2008 (spanyol nyelven). Asociación Mexicana de Productores de Fonogramas y Videogramas. [2010. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 22.)
  241. ↑ Top Selling Albums of 2008. Recorded Music NZ. [2018. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  242. ↑ Top 50 Albumes 2008 (spanyol nyelven). Productores de Música de España. [2010. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  243. ↑ Årslista Album – År 2008 (svéd nyelven). Sverigetopplistan. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  244. ↑ Swiss Year-End Charts 2008. swisscharts.com . [2016. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  245. ↑ a b End of Year Album Chart Top 100 – 2008. Official Charts Company. [2015. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  246. ↑ Year End Charts – Top Billboard 200. Billboard.biz , 2008. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  247. ↑ Alternative Albums – Year-End 2008. Billboard. [2016. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  248. ↑ Year End Charts – Top R&B/Hip-Hop Albums. Billboard.biz , 2008. [2012. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  249. ↑ Top 50 Global Best Selling Albums for 2008. International Federation of the Phonographic Industry. [2009. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 7.)
  250. ↑ Year End Charts – European Top 100 Albums. Billboard.biz , 2009. [2012. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  251. ↑ Top 50 Albumes 2009 (spanyol nyelven). Productores de Música de España. [2010. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 8.)
  252. ↑ UK Year-End Charts 2009. UKChartsPlus. [2010. augusztus 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  253. ↑ ARIA Charts – End Of Year Charts – Top 100 Albums 2011. Australian Recording Industry Association. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  254. ↑ Jahreshitparade Alben 2011 (német nyelven). austriancharts.at . [2016. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 7.)
  255. ↑ Jaaroverzichten 2011 – Albums (holland nyelven). Ultratop. [2012. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  256. ↑ Rapports annuels 2011 – Albums (francia nyelven). Ultratop. [2012. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  257. ↑ Top 20 CDs 2011 (portugál nyelven). Associação Brasileira dos Produtores de Discos. [2012. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 7.)
  258. ↑ Jaaroverzichten – Album 2011 (holland nyelven). Dutch Charts. [2012. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 29.)
  259. ↑ Top 100 Album-Jahrescharts – 2011 (német nyelven). Offizielle Deutsche Charts. [2016. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 17.)
  260. ↑ Classifiche annuali Fimi-GfK: Vasco Rossi con "Vivere o Niente" e' stato l'album piu' venduto nel 2011 (olasz nyelven). Federazione Industria Musicale Italiana, 2012. január 16. [2015. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.) Click on "Scarica allegato" to download the zipped file containing the year-end chart files.
  261. ↑ Los Más Vendidos 2011 (spanyol nyelven). Asociación Mexicana de Productores de Fonogramas y Videogramas. [2012. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 19.)
  262. ↑ Top Selling Albums of 2011. Recorded Music NZ. [2013. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  263. ↑ Top 100 – annual chart: 2011. Polish Society of the Phonographic Industry. [2014. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 26.)
  264. ↑ Swiss Year-End Charts 2011. swisscharts.com . [2015. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  265. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2011. Official Charts Company. [2015. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 12.)
  266. ↑ 2011 Year End Charts – Top Billboard 200 Albums. Billboard.biz . [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 19.)
  267. ↑ Catalog Albums – Year-End 2011 
  268. ↑ Global Top 50 Albums of 2011. International Federation of the Phonographic Industry. [2013. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 19.)
  269. ↑ Jaaroverzichten 2012 – Albums (holland nyelven). Ultratop. [2013. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  270. ↑ Jaaroverzichten – Album 2012 (holland nyelven). Dutch Charts. [2013. január 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 27.)
  271. ↑ Top 100 Album Combined – Classifica annuale (dal 2 Gennaio 2012 al 30 Dicembre 2012) (olasz nyelven). Federazione Industria Musicale Italiana. [2013. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 16.)
  272. ↑ UK Year-End Charts 2012. UKChartsPlus. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 6.)
  273. ↑ Catalog Albums – Year-End 2012 
  274. ↑ Classifiche "Top of the Music" 2015 FIMI-GfK: La musica italiana in vetta negli album e nei singoli digitali (olasz nyelven). Federazione Industria Musicale Italiana. [2016. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 9.) Click on "Scarica allegato" to download the zipped file containing the year-end chart files.
  275. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2015. Official Charts Company. [2017. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
  276. ↑ "Top of the Music" FIMI–GfK 2016: Le uniche classifiche annuali complete (olasz nyelven). Federazione Industria Musicale Italiana, 2017. január 9. [2017. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 29.) Click on "Scarica allegato" to download the zipped file containing the year-end chart files.
  277. ↑ W 2016 roku najlepiej sprzedającym się albumem było "Życie po śmierci" O.S.T.R. (lengyel nyelven). Polish Society of the Phonographic Industry, 2017. január 12. [2017. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 14.)
  278. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2016. Official Charts Company. [2018. január 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
  279. ↑ Catalog Albums – Year-End 2016 
  280. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2017. Official Charts Company. [2018. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 9.)
  281. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2018. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2019. január 4.)
  282. ↑ Jaaroverzichten 2019 – Albums (holland nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  283. ↑ Rapports annuels 2019 – Albums (francia nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  284. ↑ Najpopularniejsze albumy i single 2019 roku (lengyel nyelven). Polish Society of the Phonographic Industry. (Hozzáférés: 2020. január 28.)
  285. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2019. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2020. január 4.)
  286. ↑ Alternative Albums – Year-End 2019. Billboard. (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  287. ↑ Jaaroverzichten 2020 – Albums (holland nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
  288. ↑ Rapports annuels 2020 – Albums (francia nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
  289. ↑ White, Jack: Ireland's Official Top 50 biggest albums of 2020. Official Charts Company, 2021. január 10. (Hozzáférés: 2021. január 12.)
  290. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2020. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2021. január 5.)
  291. ↑ Alternative Albums – Year-End 2020. Billboard. (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  292. ↑ Jaaroverzichten 2021 – Albums (holland nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2022. január 5.)
  293. ↑ Rapports annuels 2021 – Albums (francia nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2022. január 5.)
  294. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2021. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2022. január 6.)
  295. ↑ Alternative Albums – Year-End 2021. Billboard. (Hozzáférés: 2022. június 15.)
  296. ↑ ARIA Top 100 Albums Chart for 2022. Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2023. január 4.)
  297. ↑ Jaaroverzichten 2022 (holland nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2023. január 14.)
  298. ↑ Rapports annuels 2022 (francia nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2023. január 14.)
  299. ↑ Jaaroverzichten – Album 2022 (holland nyelven). dutchcharts.nl . (Hozzáférés: 2023. január 4.)
  300. ↑ End of Year Album Chart Top 100 – 2022. Official Charts Company. (Hozzáférés: 2023. január 4.)
  301. ↑ Jaaroverzichten 2023 (holland nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  302. ↑ Rapports annuels 2023 (francia nyelven). Ultratop. (Hozzáférés: 2024. január 7.)
  303. ↑ Jaaroverzichten – Album 2023 (holland nyelven). dutchcharts.nl . (Hozzáférés: 2024. január 3.)
  304. ↑ Top Albums of The Decade: 2000s. everyHit.com . [2010. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  305. ↑ Copsey, Rob: The UK's Official Top 100 biggest albums of the decade. Official Charts Company, 2019. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 12.)
  306. ↑ Official Top 100 biggest selling vinyl albums of the decade. Official Charts Company, 2019. december 14. (Hozzáférés: 2021. március 5.)
  307. ↑ Ireland's Top 50 biggest female artist albums. The Official Charts Company. [2019. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 6.)
  308. ↑ Greatest of All Time Billboard 200 Albums 
  309. ↑ Greatest of All Time Billboard 200 Albums by Women Chart 
  310. ↑ Discos de Oro y Platino (spanyol nyelven). Cámara Argentina de Productores de Fonogramas y Videogramas. [2011. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 10.)
  311. ↑ ARIA Charts – Accreditations – 2021 Albums. Australian Recording Industry Association. [2020. augusztus 10-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2022. február 5.)
  312. ↑ Austrian album certifications – Amy Winehouse – Back to Black (német nyelven). IFPI Austria, 2011. november 16. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
  313. ↑ Ultratop − Goud en Platina – albums 2008. Ultratop. Hung Medien, 2008. október 24. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  314. ↑ Brazilian album certifications – Amy Winehouse – Back to Black (portugál nyelven). Pro-Música Brasil. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  315. ↑ Canadian album certifications – Amy Winehouse – Back to Black. Music Canada, 2007. december 21. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  316. ↑ Danish album certifications – Amy Winehouse – Back to Black. IFPI Denmark, 2020. augusztus 4. (Hozzáférés: 2021. február 28.)
  317. ↑ a b Amy Winehouse (finn nyelven). Musiikkituottajat – IFPI Finland. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  318. ↑ a b French album certifications – Amy Winehouse – Back to Black (francia nyelven). Syndicat National de l’Édition Phonographique, 2007. december 19. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  319. ↑ Decant, Charles: Ces albums qui ont séduit plus d'un million d'acheteurs depuis 2003 (francia nyelven). OZAP , 2014. február 23. (Hozzáférés: 2024. január 25.)
  320. ↑ Gold-/Platin-Datenbank (Amy Winehouse; 'Back to Black') (német nyelven). Bundesverband Musikindustrie. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  321. ↑ Adatbázis – Arany- és platinalemezek – 2008 (magyar nyelven). MAHASZ. (Hozzáférés: 2014. április 16.)
  322. ↑ Italian album certifications – Amy Winehouse – Back to Black (olasz nyelven). Federazione Industria Musicale Italiana. (Hozzáférés: 2022. március 7.) Válaszd ki a(z) "2022". évet az "Anno" lenyíló menüben. Válaszd ki a(z) "Back to Black" kiadványt a "Filtra" mezőben. Válaszd ki a(z) "Album e Compilation" a "Sezione" alatt.
  323. ↑ Japanese album certifications – Amy Winehouse – Back to Black (japán nyelven). Recording Industry Association of Japan. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.) Válaszd ki a(z) 2008年02月 időszakot a legördülő menüben!
  324. ↑ Dutch album certifications – Amy Winehouse – Back to Black (holland nyelven). Nederlandse Vereniging van Producenten en Importeurs van beeld- en geluidsdragers. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.) Add meg a kiadvány címét (Back to Black) az "Artiest of titel" mezőben.
  325. ↑ New Zealand album certifications – Amy Winehouse – Back to Black. Recorded Music NZ, 2011. november 7. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  326. ↑ IFPI Norsk platebransje Trofeer 1993–2011 (norvég nyelven). IFPI Norway. (Hozzáférés: 2014. január 7.)
  327. ↑ Polish album certifications – Amy Winehouse – Back to Black (lengyel nyelven). Polish Society of the Phonographic Industry, 2008. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  328. ↑ Portuguese album certifications – Amy Winehouse – Back to Black (portugál nyelven). Associação Fonográfica Portuguesa. [2009. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 27.)
  329. ↑ Russian album certifications – Amy Winehouse – Back to Black (orosz nyelven). National Federation of Phonogram Producers (NFPF). (Hozzáférés: 2010. december 12.)
  330. ↑ Spanish album certifications (spanyol nyelven). Productores de Música de España. (Hozzáférés: 2022. augusztus 30.) Válaszd ki a(z) Albums kategóriát a "Chart" alatt, add meg a 2009 évszámot a "Year" mezőben. Válaszd ki a 5 időszakot a "Semana" mezőben. Kattints a keresésre: "Search Charts".
  331. ↑ Guld- och Platinacertifikat − År 2008 (svéd nyelven) (PDF). IFPI Sweden, 2008. február 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 1.)
  332. ↑ The Official Swiss Charts and Music Community: Awards (Amy Winehouse; 'Back to Black'). IFPI Switzerland. Hung Medien. (Hozzáférés: 2011. július 31.)
  333. ↑ 2009 Mü-Yap Müzik Endüstrisi Ödülleri (török nyelven). Mü-Yap. [2012. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  334. ↑ Nem támogatott vagy hiányzó régió paraméter: Világszerte.
  335. ↑ Winehouse, Amy – Back to Black. Tower Records Ireland. [2012. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
  336. ↑ Amy Winehouse: Back To Black. HMV. [2012. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
  337. ↑ Back To Black – Amy Winehouse (lengyel nyelven). Universal Music Poland. [2014. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
  338. ↑ Back to Black: Amy Winehouse (német nyelven). Amazon . [2018. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  339. ↑ Back to Black by Amy Winehouse. HMV Canada. [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 17.)
  340. ↑ Amy Winehouse – Back to Black (olasz nyelven). IBS.it . [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
  341. ↑ Amy Winehouse Store – Back To Black. Getmusic . [2012. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
  342. ↑ a b Discography – Amy Winehouse (japán nyelven). Universal Music Japan. [2014. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 6.)
  343. ↑ Back To Black (Dlx Ltd Ed): Amy Winehouse. Amazon . [2018. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  344. ↑ Winehouse,amy – Back To Black[deluxe Ed]. Tower Records Ireland. [2013. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
  345. ↑ Amy Winehouse: Back To Black: Deluxe Edition: 2cd. HMV. [2012. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
  346. ↑ Amy Winehouse – Back to Black (Deluxe) (olasz nyelven). IBS.it . [2015. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 18.)
Minden idők 500 legjobb albuma – Rolling Stone magazin (2020)
Előző album:
Beyoncé
Lemonade
(32. helyezett) 		Amy Winehouse
Back to Black
(33. helyezett) 		Következő album:
Stevie Wonder
Innervisions
(34. helyezett)


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Back_to_Black&oldid=26850980”