A bagatell (a francia bagatelle, magyarul csekélység szóból) rövid zeneműre használatos elnevezés.

Ez a kifejezés először 1717-ben François Couperin, barokk zeneszerző csembalózenéjében fordult elő címként (Les bagatelles). A továbbiakban bővül a bagatell jelentésköre, belefér nemcsak zongoradarab, hanem egyéb műfajú és más hangszerre írott mű is. A 18. század vége felé megint csak ciklikusan összetartozó kis zongoradarabokat értenek alatta.

Legigényesebb művelője, Ludwig van Beethoven nevezte el így több jelentős zongoraciklusát (op. 33, 119, 126 sorozatok), műfajként ezt a kifejezést ő használta először.[1] Ezek a Beethoven-művek a 19. század romantikus zenéje jellegzetes műfajának, a karakterdarabnak az első példái közé tartoznak. Beethoven egyik leghíresebb bagatellje a Für Elise (WoO. 59.).

Jelentős még Bartók Béla 14 bagatellje is (1908).

Jegyzetek szerkesztés

  1. Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965., 134. o.

Források szerkesztés

További információ szerkesztés

Kapcsolódó szócikk szerkesztés