Bagoly-köd

A Bagoly-köd (M97, NGC 3587) egy planetáris köd a Nagy Medve csillagképben, Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben, Charles Messier pedig M 97 számon katalogizálta. A Bagoly-köd 2600 fényévnyire található, és összetett szerkezetű planetáris ködnek számít. A központi csillaga 16^m látszólagos fényességű, amely 0,7 naptömegű. A köd maga kb. 0,15 naptömegnyi anyagot tartalmaz és mintegy 6000 éve alakult ki. Nevét Lord Rosse adta neki; mert az alakja egy bagoly fejére emlékeztet, ahol a két kerek, sötét folt a szemeknek felel meg.

Bagoly-köd
Megfigyelési adatok
Epocha	J2000.0
Csillagkép	Ursa Major
Rektaszcenzió	J2000.0
Deklináció	55,019023701408°
Vöröseltolódás	0
Távolság	2600 2868,317 fé, 800 879,4301 pc
Típus	planetáris köd

Megfigyelése

Alacsony felületi fényessége miatt kis távcsövekkel nehezen látható, de fényképfelvételeken megjelennek a bagoly „szemei” is.

• Rektaszcenzió: 11h 14m 48,00s
• Deklináció: +55° 01’ 00,0”
• Látszólagos fényesség: 9,9^m
• Látszólagos kiterjedés: 3,4’ × 3,3’

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Bagoly-köd témájú médiaállományokat.

• Az M97 a Google Sky-on
• Bagoly-köd: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.
• Mallas, John H. – Kreimer, Evered. A Messier-album. Gondolat Kiadó (1985). ISBN 963-281-572-6