Bakó Árpád

(1914–1990) romániai magyar pedagógus, atléta

Bakó Árpád (Nagyenyed, 1914. szeptember 21.Brassó, 1990. június 11.) romániai magyar pedagógus, atléta.

Bakó Árpád
Született1914. szeptember 21.
Nagyenyed
Elhunyt1990. június 11. (75 évesen)
Brassó
Állampolgársága
Foglalkozása
KitüntetéseiSport Merit Order
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakó Árpád témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Érettségi kép (1931) – érmek (1931)
verseny – Bukarest

Életútja szerkesztés

Nagyenyeden született szülei Szentkirály (ma Ion Creangă) utca 16. számú házában.

Az elemi és középiskolai tanulmányait a református Bethlen Gábor Kollégiumban végezte 1920–1924, illetve 1924–1931 között. Gyulafehérváron érettségizett 1931 júliusában, „jó” eredménnyel.

1931 és 1935 között a Bukaresti Testnevelési és Sport Főiskola hallgatója, ahol 1935 júniusában „magna cum laude” minősítéssel végzett. Diplomamunkájának címe A vívás és annak az emberi szervezetre gyakorolt hatása. A IV. év folyamán a kötelező pedagógiai szemináriumot (Seminarul Pedagogic Titu Maiorescu) is elvégezte, 9-es osztályzattal.

1934 nyarán szervezte meg Dimitrie Gusti bukaresti professzor falukutató akcióját. Egy ilyen úgynevezett „királyi csapatban” tevékenykedett egy-két hónapig Dobrudzsában, Văcăreni faluban (Măcin község mellett). Egy tulceai diákgyűlés alkalmával ismerte meg Mihai Manoilescut, a király bizalmasát, a későbbi külügyminisztert (ő írta alá román részről a Második bécsi döntést 1940-ben), aki az erősödő vasgárdista mozgalom ellensúlyozása érdekében a diák- és egyetemi hallgatók vezetőit próbálta megnyerni a kormány részére.

1935 őszén megválasztották a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium főgimnáziumának testnevelési tanszékére, helyettes tanárnak.

1937 május havában Kolozsváron 8,32-es osztályzattal sikeresen letette az úgynevezett „capacitate” vizsgát. Abban az időben ehhez volt kötve a végleges rendes tanári kinevezés. Ennek alapján végleges rendes tanárrá nevezték ki. Székfoglaló értekezését az 1942–43. iskolai év megnyitóján, a kollégium dísztermében tartotta meg „A középiskolai sport korszerű megszervezése” címmel. Ő volt a Bethlen Kollégium utolsó tanára, aki a 400 éves hagyománynak számító székfoglaló előadást tartott.[1]

 
edzés - Kolozsvár (az 1911-ben felavatott stadionban). A stadion tribünje Aranyosgyéresen található 1960 óta.

A kollégium testnevelő tanáraként működött 1950 októberéig, időközben 1949 májusa és augusztusa között a balázsfalvi Vegyes Líceumban tanított. Átszervezte és modern, tudományos alapokra helyezte a kollégiumi testnevelést és sportoktatást. Bevezette a kardvívás elsajátítását. Örökös sport vándordíjat szervezett a főgimnázium és a tanítóképző közötti sportvetélkedőre, amelyet minden iskolai év végén a közös tornavizsgán bonyolítanak le.

Az N.T.K. (Nagyenyedi Testgyakorlók Köre) atlétikai szakosztályát vezette 1936-tól, 1939-től pedig választmányi tag.

1942 januárjában behívják katonai szolgálatra a 14. Hegyi Vadászzászlóaljhoz, amit a Azovi tenger partján töltött, Kercstől délre. Áprilisban szerel le. 1944 novemberében újból behívót kap, az I. Útjavító Zászlóaljhoz. Mint tartalékos hadnagy szerel le Szentesen, 1945 márciusában.

A második világháború után újjászervezte a nagyenyedi sportéletet. 1945. június 17-én többedmagával megalakította a Nagyenyedi Sport Egyesületet (N.S.E.), aminek az alapszabály szerint a Romániai Magyar Népi Szövetség védelme és ellenőrzése alatt kellett volna működnie. Mint az egyesület titkára, küzdött a jogi elismerésért, de ezt a törvényszék különböző kifogásokkal halogatta mindaddig, míg meg nem alakult 1945. július 6-án a hivatalos Népi Sport Szervezet (Organizaţia Sportului Popular) nagyenyedi tagozata. Végül a szervezet alelnökévé választották.[2]

 
edzés 2

A Bethlen Gábor Kollégium elöljáróit sikerült rávennie, hogy ennek tulajdonát képző városi sportpályát, amely a háború idején az orosz tankok javítóhelyéül szolgált, rendbe hozzák. Az anyagiakat a kollégium állta, a terveket bátyja, Bakó István, okleveles építészmérnök készítette, a munkálatok levezetésében segítségére volt édesapja, Bakó Károly építész és Szűcs Elemér kollégiumi főerdőmérnök. 1945 nyarán el is készült az új, modern sportpálya, miután lebontották a háborúban teljesen megrongálódott régi tekepályát és egyéb apró épületet, s kivágták az 1923-ban; ültetett 17 kanadai nyárfát, valamint 9 juharfát – adván ezáltal a pályának szabályos méretet és hossztengelyének megfelelő irányt. A felújított sportpályáját 1948-ban államosították, a magyar sportegyesület elsorvadt.

A városi sportélet vezető szerve állandóan változott – az O.S.P.-ből lett a C.C.F.S. (Comitetul pentru Cultură Fizică și Sport), majd Clubul Sportiv Aiud, de mindegyikben igyekezett a kedvezőtlen körülmények ellenére is aktívan tevékenykedni.

1950 augusztusában részt vett a Brassóban szervezett testnevelő tanárok átképző tanfolyamán, ahol felfigyelt rá a szertornaórákon a tanfolyam egyik vezetője, Siclovan, aki később a Testnevelési Főiskola rektora lett. Pár hét múlva, megkérdezése nélkül, áthelyezték a brassói Şcoala Medie Tehnica de Cultură Fizică și Sport (S.M.T.C.F.) torna-tanszékére. Itt tanított 1955-ig.

 
edzés - Kolozsvár

1955-től a brassói 4-es számú Magyar Vegyes Középiskola testnevelő tanára (a volt Római Katolikus Főgimnázium, ma Áprily Lajos Főgimnázium). Megszervezte az iskolai sportéletet, a gimnázium udvarán modern atlétikai és sportpályát létesített főleg önerőből.

1960-ban a román líceummal való egyesítés után az 5-ös számú Unirea Líceum magyar tagozatának tanára egészen nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig.

Brassóban tanári tevékenysége mellett a helyi sportegyesület atlétikai szakosztályán dolgozik (I. osztályú bíróként), valamint a tornaszakosztályon (II. osztályú bíró- és II. osztályú edzőként).

  • 1957: az Országos Sportszövetség Sportérdemek kitüntetését kapta meg
  • 1961: II. fokozati tanár (elsőként az iskolában)
  • 1969: I. fokozati tanár (szintén elsőként)

Egész életében a fiatal nemzedék testnevelésére összpontosított, sok-sok fiatal tehetséget fedezve fel és irányítva őket a versenypályákra.

1944 után többször próbálták meggyőzni, sikertelenül, hogy a Román Kommunista Párt tagja legyen. Lelkiismeretes, jó munkája ellensúlyozta pártonkívüliségét és így szakmai téren majdnem mindent el tudott érni.

1990. június 11-én halt meg Brassóban. A nagyenyedi református temető 934-es számú családi sírjában nyugszik.

 
edzés - Kolozsvár

Sporteredményei szerkesztés

Fiatal korában sikeresen atletizált, többek között:

  • Nagyenyed bajnoka 100 méter síkfutásban, magasugrásban, távolugrásban, hármasugrásban és súlylökésben (1932)
  • Nagyenyed bajnoka 100 méter síkfutásban, magasugrásban és rúdugrásban (1933)
  • Románia ifjúsági bajnoka magasugrásban és súlylökésben (1932, 1933)
  • Románia egyetemi bajnoka magasugrásban (1933), valamint magasugrásban és rúdugrásban (1934)
  • Románia magasugró bajnoka 1934 és 1936 között
  • A román egyetemi atlétikai válogatott tagjaként részt vett 1934-ben az egyetemek közti atlétikai bajnokságon Lwowban, Lengyelországban (ma Ukrajna területén)
  • A román atlétikai válogatott tagjaként részt vett két athéni Atlétikai Balkán Játékokon (1933 és 1936)

Oktatói munkássága szerkesztés

Szakmájában, a testnevelés- és sportoktatásban kiváló képességeinek köszönhetően jó pedagógusként; kiváló edzőként dolgozott a különböző sportágakban, tornában, atlétikában és labdajátékokban. A fiatal generáció egészséges neveléséhez sikeresen járult hozzá a „Mens sana in corpore sano" (Ép testben ép lélek) ókori alapigazságnak megfelelően.

Sok növendéke ért el különböző sportágakban területi, országos és nemzetközi sikereket (az 1940-es években a kollégium öt diákja játszott a nagyenyedi A.S.A. labdarúgó válogatott keretén belül, Szoboszlay Miklós[3] pedig a kolozsvári „U” kapusa volt 1943–44-ben. Bojtos J. és Deák A. a nemzeti atlétikai válogatott tagjai voltak. Lőrincz László[2] az országos úszó- és vízilabda válogatott tagja, többszörös országos bajnok és csúcstartó 4 × 100 méter egyéniben, Korodi G. J. „A” ligás kézilabdázó a kolozsvári „U” csapatban, a brassói Kicsid Gábor[4] többszörös Európa- és világbajnok, a román kézilabda-válogatott tagja).

Tudományos munkássága szerkesztés

A következő szakmai dolgozatokat hagyta hátra kéziratban:

  1. A középiskolai sport korszerű megszervezése – 1937
  2. A testnevelés elméleti tananyaga tanítóképző intézetekben
  3. Az atlétika szerepe az V–VII. osztályos tanulók általános testi előkészítésében, az ugrások oktatásának módszertana – 1960
  4. A fizikai teljesítmény növelésének tanulmányozása és az ellenőrző vizsgák kérdése a középiskolákban-1968-román nyelven („Studiul creşterii performanţelor fizice în clasele IX-XII şi problema probelor de control în licee” – 1968)
  5. A testgyakorlás története Nagyenyeden (két kötet) – 1986

1935–1949 között kéziratos feljegyzéseket készített a testnevelés történetéről. Ezt a munkát a hagyaték alapján Lőrincz László folytatta.[5]

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. 400 éves tradíció. Nagyenyed.ro, 2009. november 14. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
  2. a b Takács Ildikó: Nagyenyed és testgyakorlói. nyugatijelen.com (régiós melléklet). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
  3. Szoboszlay Miklós Kolozs megye díszpolgára lett. Sabadsag.ro, 2013. május 29. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
  4. Katona Zoltán: Voltunk mi már nagyhatalom. uh.ro, 2014. április 24. [2017. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
  5. (keresőbe Bakó Árpád) 2007. július 7.. Udvardy Frigyes. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
  6. Bethlen Napok 2006 Dombormű leleplezés. bethlengabor.ro, 2006. május 5. [2015. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 10.)
  7. Orbán István: Az egyszemélyes alkotótábor. Látogatóban Lőrincz Lehel szobrászművésznél. muvelodes.ro. (Hozzáférés: 2018. március 10.)

Források szerkesztés

  • Lőrincz László, A testnevelés története a kollégiumban, Nyugati Jelen, Arad
  • A Bethlen Gábor Kollégium évkönyve 1993–1994. Nagyenyed, 1995.
  • Saját arhívum (fényképek, újságcikkek)
  • Ulmi Bajtársi Közösség: Turul Press - 2006
  • Egy fél évszázad Román atlétika, kiadva 1964 (eredeti cím: "O jumătate de secol de atletism Românesc (1912-1962)"-Editura Uniunii de Cultură Fizică și Sport 1964-autor Romeo Vilara)

További információk szerkesztés

  • Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. [Bukarest]–Nagyvárad, Romániai Magyar Demokrata Szövetség – Scripta Kiadó, [2000].