Wikipédia

Bakonycsernye

magyarországi nagyközség Fejér vármegyében

Bakonycsernye (szlovákul: Čerňa) [8][9] nagyközség[1] Fejér vármegyében, a Móri járásban.

Bakonycsernye
Bakonycsernye címere
Bakonycsernye címere		 Bakonycsernye zászlaja
Bakonycsernye zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeFejér
JárásMóri
JogállásNagyközség[1]
PolgármesterTuri Balázs (Fidesz-KDNP)[2]
JegyzőFridrich Tamásné[3]
Irányítószám8056
Körzethívószám22
Testvértelepülései
Lista
Magyarcsernye
Népesség
Teljes népesség2990 fő (2023. jan. 1.)[4]
Népsűrűség77,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság248[5] m
Terület38,13 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[6][7]
Földrajzi középtájBakonyvidék[6][7]
Földrajzi kistájSúri-Bakonyalja[6][7]
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 19′ 10″, k. h. 18° 05′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 10″, k. h. 18° 05′ 13″
Bakonycsernye (Fejér vármegye)
Bakonycsernye
Bakonycsernye
Pozíció Fejér vármegye térképén
Bakonycsernye weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonycsernye témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

A Gaja-patak völgyében 7 kilométer hosszan elnyúló nagyközség, amely egy időben bányászfalu is volt, Fejér vármegye legnyugatibb települése: bő 10 kilométerre fekszik Mórtól nyugatra. Nyugatról a Tési-fennsík karsztja emelkedik, a Gaja patakot löszdombság keretezi.

Nevét a fekete jelentésű szláv cserny szóból vezetik le. A Bakony előnevet az 1913-as rendezéskor kapta.

1724-től 1956. április 1-jéig Veszprém vármegyéhez tartozott.

A 81-es számú Székesfehérvár-Győr főútról Mórnál lekanyarodva, illetve a 82-es számú Veszprém-Győr főútról Zircnél letérve közelíthető meg, mindkét irányból a 8216-os számú úton.

Közlekedése szerkesztés

Megközelíthető autóbusszal Zirc, Mór és Székesfehérvár irányából is. Vasútállomása nincs. Főutcája nagyon forgalmas a nagy átmenő forgalom miatt: ez a 8216-os út, amely Zircet Mórral köti össze. A 8208-as út a falu nyugati részén ágazik ki észak-északnyugat felé, ez Bakonyszombathelyen át Mezőörsig vezet az útba eső kisebb településeket is érintve.

Egy rövid szakaszon a település nyugati külterületén húzódik a Várpalotát Szápárral összekötő 8213-as út, amelyből itt ágazik el a Jásdra vezető 82 111-es út; Bakonycsernye Inotapuszta nevű külterületi településrésze a 8213-as útról, az említett elágazás közeléből érhető el.

Története szerkesztés

Az újkőkori, késő neolitikus, a késő vaskori kelta, majd római időszakban is lakták már emberek. Ezt feltárt leletek bizonyítják. A középkorból már húsznál több település neve ismeretes (Gyón, Bihr, Pacmán, Sikátor, Tényő, Erdőinota, Dolosd stb.), amelyek a későbbi Bakonycsernye közigazgatási területén helyezkedtek el, és Bátorkő várához tartoztak.

Csernye legkorábbi említése 1341-ből maradt fenn; az Újlakiak jobbágyain kívül néhány kisnemesi család is élt itt, míg a korábban felsorolt települések közül Dolosdot egy 1082. évi okmány említi először, egy 1275-ösből pedig azt tudjuk meg, hogy Dolosd akkor a Cseszneky család birtoka volt.

A török idők alatt Csernye és településrészei elnéptelenedtek, a fejlődés megtorpant, a környezet visszakapta ősvadon képét. Csernye újratelepítése a Nyitra és Trencsén vármegyei felvidéki szlovákokkal 1724-1726 között több lépcsőben történt. A betelepülők magukkal hozták az erdőművelés szakmai fogásait, a föld-, és szőlőművelés alapjait és a szlovák anyanyelvet is a berencsi és csejtei uradalmakból. Bátorkő urai, a Zichy grófok lehetővé tették a lutheránus vallás gyakorlását, a csernyeiek templomot és iskolát építhettek, ismét megindult a fejlődés. 1730-ban a lakosság száma már elérte a 300 főt. Az első kőtemplomot 1786-ban építették.

Az 1810-es móri földrengés a faluban is nagy riadalmat okozott, több ház és a templom is megrongálódott. A község a 19. század elején Veszprém vármegye legnépesebb faluja volt, ekkor a lakosság 80%-a lutheránus, 20%-a katolikus volt, a szlovákok és magyarok békében éltek együtt. Az 1848-as forradalom és szabadságharc móri ütközetét a környező dombokról figyelték a falu lakói.

1862-ben a falu egy része leégett. Az igen nagy károkat okozó tűzben a templom harangjai is elolvadtak. Az újjáépítés során kerültek a templomba a még ma is használatos padok, így a templom befogadóképessége 800 főre emelkedett. A Silbermann-orgona 1867-ben készült egy brezovai orgonakészítő műhelyében. Az országban csak néhány ilyen orgona található.

Ez időben a gazdasági adottságok mostohák voltak, így fejlődésnek indult a háziipar, a kézművesség, a fonás, a szövés, a kosárkötés. Az itt készült kosarakkal a környező településeket is ellátták.

A jobb élet reményében elkezdődött a kivándorlás a tengerentúlra.

Az első világháborúban sok csernyei férfi harcolt az olasz fronton.

2001-ben a lakosság 1%-a vallotta magát szlovák nemzetiségűnek.

Bakonycsernye 2018. január 1-jétől nagyközség.[1]

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990-1994: Boleraczki István (független)[10]
  • 1994-1998: Boleraczki István (független)[11]
  • 1998-2002: Boleraczki István (független)[12]
  • 2002-2006: Boleraczki István (független)[13]
  • 2006-2010: Turi Balázs (független)[14]
  • 2010-2014: Turi Balázs (Fidesz)[15]
  • 2014-2019: Turi Balázs (Fidesz-KDNP)[16]
  • 2019-től: Turi Balázs (Fidesz-KDNP)[2]

Népesség szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
3043
2995
2952
3016
2940
2990
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,5%-a magyarnak, 1% cigánynak, 0,5% németnek, 0,3% románnak, 1,8% szlováknak mondta magát (18,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 21%, református 4%, evangélikus 33,7%, felekezeten kívüli 9,6% (28% nem nyilatkozott).[17]

Híres bakonycsernyeiek szerkesztés

Jelene szerkesztés

A második világháború helyi harcai 1945. március 20-21-én zajlottak a német és szovjet alakulatok között.

Az 1948. évi csehszlovák-magyar lakosságcsere Bakonycsernyét is érintette. 500 fő települt át Csehszlovákiába, és onnan 40 fő érkezett.

Az 1950-es években kezdett termelni a balinkai szénbánya, amely igen sok helyi lakosnak adott munkalehetőséget.

A Gaja-patak 1970. július 10-i kiöntése árvizet okozott. A patakon lévő valamennyi híd megrongálódott.

1974-ben ünnepelte a község, fennállásának 250. évfordulóját. Ezen az ünnepségen alakult meg a szlovák Hagyományőrző Asszonykórus 15 fővel. A községnek jól felszerelt általános iskolája van 300 tanulóval, két óvodája pedig 150 gyermek elhelyezésére képes. Művelődési ház, könyvtár és zeneiskola is van a településen.

Bakonycsernye vallási élete színes képet mutat. A történelmi felekezetek mellett megtalálhatók a kisebb vallási közösségek is.

A sport és a szabadidős tevékenység a község életében fontos szerepet játszik. A 800 m² alapterületű iskolai tornacsarnok egész évben jól kihasznált.

A község önkormányzata 1997-ben avatta a település címerét és zászlaját. Az 1994. évi országos önkormányzati választásokon megválasztották a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tagjait is, akik felvállalták a hagyományőrzést és a szlovák nyelv ápolását. Az ősi kulturális emlékek, értékek megőrzésére kialakításra vár a Szlovák Közösségi Ház.

A község infrastrukturális ellátottsága jó, a víz-, villany-, telefon-, gáz-, és szennyvíz-hálózat teljesen kiépített. Orvosi rendelő, gyógyszertár, egyházi és önkormányzati óvoda és általános iskola is van a településen, s vannak jól működő kis-, és középvállalkozások is. Sportvadászatra a környékbeli vadásztársaságoknál van lehetőség, horgászni pedig a község tulajdonában lévő 12 hektáros halastavakon lehet.

Nevezetességei szerkesztés

 
Csiklingvár makettje a dinnyési Várparkban
 
Csiklingvár makettje a dinnyési Várparkban
  • Evangélikus templom – késő barokk épület.
A 275. évforduló alkalmából az evangélikus egyház és a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elhelyezte a templomban a település evangélikus lelkészeinek márvány emléktábláját.
  • Bányász emlékpark
  • Csiklingvár rommaradványai Bakonycsernyétől 4 km-re
  • 18. századi katolikus templom
  • 19. századi tornácos parasztházak
  • 1848-as emlékmű és a háborús áldozatok emlékműve a Pacmán hegyen
  • A 2. világháborús áldozatok bronz emléktáblája a brezovai temető halottasházán

Képgaléria szerkesztés

  •  
    Bakonycsernye látképe nyugat felől, a 8216-os útról nézve
  •  
    Bakonycsernye nyugat felől, a 8216-os útról nézve
  •  
    A Súr felé induló 8208-as út kiágazása a 8216-os útból a település nyugati részén

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c B. Kiss László: Nagyközséggé lépett elő Bakonycsernye (HTML). Fejér Megyei Hírlap, 2018. január 3. [2018. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 3.)
  2. ↑ a b Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  3. ↑ Polgármesteri hivatal, Bakonycsernye (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
  4. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  5. ↑ Bakonycsernye, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
  6. ↑ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  7. ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  8. ↑ Lelkes György (szerk): Magyar helységnév-azonosító szótár. Argumentum, KSH Könyvtár, 2011. pp. 110, 884. ISBN 978-963-446-593-5
  9. ↑ Magyarország Helységnévtára (Bakonycsernye) (magyar nyelven) (html). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2014. június 16.)
  10. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  11. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. november 30.)
  12. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  13. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  14. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  15. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 4.)
  16. ↑ Bakonycsernye települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
  17. ↑ Bakonycsernye Helységnévtár

Források szerkesztés

 
Szőlőprés a községháza mellett

Helyi könyvkiadás szerkesztés

  • dr. Heiczinger János (körzeti orvos): Bakonycsernye múltja a telepítéstől 1849-ig.
  • dr. Hegyi Imre (néprajzkutató) A népi erdőkiélés történeti formái.
  • Simek Valéria (költő) harmadik verseskötete.
  • Varga Ferenc: Visszaemlékezéseim.
  • Varga Ferenc 2010: Bakonycsernye 1848-2009.

További információk szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonycsernye témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bakonycsernye&oldid=26944793”