Balatonszentgyörgy

Balatonszentgyörgy (németül: Sankt Georgen am Plattensee) község Somogy vármegyében, a Marcali járásban. Területén folyik bele a Zala a Balatonba. A falu nevét Szent Györgyről, templomának patrónusáról kapta. A Balaton-déli parjának legnyugatibb települése.

Balatonszentgyörgy
Balatonszentgyörgy vasútállomás
Balatonszentgyörgy címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Marcali
Jogállás	község
Polgármester	Farkas László Nándor (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	8710
Körzethívószám	85
Népesség
Teljes népesség	1494 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	65,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	23,68 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 41′ 19″, k. h. 17° 17′ 43″46.688519444444, 17.295280555556
Balatonszentgyörgy Pozíció Somogy vármegye térképén
Balatonszentgyörgy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonszentgyörgy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

A község a déli Balaton-part és Somogy vármegye „kapuja”, a Balaton délnyugati csücskénél fekszik, a Zala folyó és a 7-es főút között, a Kis-Balaton Természetvédelmi Terület határában. A Budapest–Nagykanizsa főút felől gépkocsival érkezőket a Somosi dombtető gyönyörű panorámája fogadja: elérhető távolságban ott csillog a tó víztükre; kicsit lejjebb a völgyben már Balatonszentgyörgy látható, a házak közül kiemelkedő római katolikus templomával.

A település megközelítéséhez a legfontosabb útvonal a fővárostól a horvát határig húzódó 7-es főút, magán a községen viszont a 76-os főút halad végig, amely a központtól délre ágazik ki a 7-esből Zalaegerszeg irányába. Déli irányból a 7501-es út vezet a településre, illetve csekély mértékben érinti még a község területét az a Balaton-parti út (7119-es út) is, amely Balatonkeresztúron indul és a legfontosabb szerepe Balatonberény kiszolgálása.

Balatonszentgyörgy vasútállomásán a Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal halad keresztül, de innen indul a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonal és a Somogyszob–Balatonszentgyörgy-vasútvonal is.

Története

Római és népvándorlás kori leletek is bizonyítják, hogy Balatonszentgyörgy és Fenékpuszta között ősi, balatoni átkelőhely volt. Területükön az első ismert helységnév a Besenyő, a honfoglalás utáni időből. Nevét a letelepített besenyőkről kapta. Még a 14. században is ezen a néven említik. Ez a helység a vasútállomás és az Egry József utca nyugati része közötti kisebb kiemelkedő háton volt. Bizonyságát az 1969-ben megtalált – csatornázás alkalmával átvágott – 15-16. századból származó lakóház és szemétgödör maradványok adták.

Szentgyörgy S. Georg módon írva szerepel a 16. századi térképen. Névadó templomával először 1298-ban került oklevélre. A templom a mai temetőben állt. A 15. században Mentő-Szentgyörgy és Sárköz-Szentgyörgy alakban fordul elő. A település 1403-ban Gordovai Fanchi László birtoka, de 1454-ben a Szentgyörgyi családnak is ott volt földesúri joga. 1480-ban Szentgyörggyel határos Berény, Bottyán, Keszi, Oszlár és Ságfalu. Feltételezett helyük Keszi a falutól délkeletre, Oszlár keletre (Balatonújlak közelében), Ság délkeletre Kéthely irányában.

Az 1550. évi adólajstrom bizonyítja a kettős település létezését, amely szerint Egyházas-Szentgyörgy Pető Mihály tulajdona, Sárközi-Szentgyörgy pedig közös Kereszturi Imrével. Valószínű, hogy Sárközi-Szentgyörgy azonos a volt Besenyővel. A Szentegyházi dűlőben a volt Bari majortól keletre állt a 12-16. századi Bar falu. A Battyán birtok ékelődött be Szentgyörgy és Bar közé. 1566-ban ért ide a török veszedelem: mindkét Szentgyörgy és Battyán elpusztult. A lakosság a Balaton nádasába, a Diás-szigetre menekült. A török világ után 1699-ben – a vörsi plébánián található névsor szerint – Balatonszentgyörgyön 8 birtokkal (jobbágytelekkel) rendelkező család élt.

Balatonszentgyörgy mai nevével 1722-ben alakult községgé. Addig Balatonberény pusztájaként szerepelt. E terület urai 1726-ban a Festeticsek lettek. A 18. század közepén az 1742-ben Bél Mátyás által említett vörsi rév Battyánpusztára került, majd 1823-ban végleg Balatonszentgyörgyre helyezték. 1839-ben Festetics László megépítette a Balaton hídját, illetve a Csillagvárat. A 19. század elejétől halász céh is működött Balatonszentgyörgyön. Az 1848-as szabadságharc a falut nem érintette. A kolerajárvány 1855-ben érte el a községet. 1858-ban kezdték a vasútállomás építését, és 1861-ben fejezték be. A vasútállomás neve: „Keszthely külső pályaudvar” volt. 1886-1887-ben épült meg a vasúti szárnyvonal. 1893-ban a somogyszobi, 1895-ben pedig a zalavölgyi vasúti pálya épül meg, s ezzel vált Balatonszentgyörgy a századfordulóra vasúti csomóponttá.

A lakosság száma ekkor már 1162-re növekedett, a házak száma 116 volt.

Ez időben kapott a község orvost. A létbizonytalanság elől 22-en mentek el szerencsét próbálni Amerikába. 1904-ben az iskolát két tantermesre bővítették, és második tanítót is fogadtak a 133 gyerek mellé. 1903-ban új téglagyár épült a fáskemence szomszédságába. Az I. világháborúban 33 szentgyörgyi vesztette életét. 1919-ben Tanácsköztársaság idején a vezetők változásán kívül semmi sem történt a faluban. Bukása után a vezetőknek bántódása nem esett. 1922-ben a Nagyatádi Szabó-féle földreform folytán kétszer 19 hold szántóföldet, 45 hold rétet és 19 hold házhelyet osztottak ki a földínség csillapítására. Az Új utcában, amelyet akkor „Proletár utcának” csúfoltak (ma Egry József utca) azonnal hozzáláttak a juttatottak közös segítséggel, kis házaik építéséhez. 1925-ben új harangot vett, 1927–1928-ban új templomot építtetett a falu lakossága; főleg közadakozásból, gyűjtésből.

1932-ben a község lakossága 1440 fő. A házak száma 223.

A II. világháború idején a front közeledtével német csapatokat szállásoltak el a faluban. Német páncélvonat a vasútállomáson, német hadikórház a battyánpusztai kastélyban és német temető 116 halottal az állomás mögött. Mellette nehéz tüzérségi állások fokozták a bizonytalanságot. A visszavonuló egységek felrobbantották a vasútállomáson a síneket és a Zala-hidakat. Balatonszentgyörgyön 1945. március 30-án – nagypénteken – ért véget a II. világháború. Balatonszentgyörgy vesztesége 47 fő volt, emlékművük a hősök és polgári áldozatok nevével a templomkertben áll.

1948-ban villanyt kapott a falu.

1950. október 22-én alakult meg a Községi Tanács. Még ebben az évben megépítették a Kultúrházat. 1951-ben a Festetics kastélyban nádüzem kezdte meg működését, Földműves Szövetkezet is alakult. 1952-ben körzeti iskolát hoztak létre. 1956-ban létesült az ERDÉRT telep. Az 1956-os évben más említésre méltó esemény nem történt.

Mezőgazdasági termelőszövetkezet a forradalom idején 1959-ben Csillagvár néven alakult, majd 1962-től a mai napig battyánpusztai székhellyel, Dél-Balaton névvel működik. 1959-ben a Csillagvárnál az Idegenforgalmi Hivatal a végvári vitézek emlékére múzeumot rendezett be. 1960-ban megépült a Csillagvár utca. 1964-től az új orvosi rendelőben körorvos majd fogorvos kezdte meg működését. 1966-ban – Balatonberény, Hollád, Tikos, Vörs községekkel – Községi Tanács alakult a községben. 1968-ban új, modern téglagyár építését kezdték meg. 1972-ben társadalmi összefogással óvodát hoztak létre.

Az 1976-1977-es évektől van vezetékes ivóvíz, 1989-től gázvezeték, 1991-től kábeltévé, 1992. február 3-tól helyi műsorszolgáltatás működik a községben. 1996 őszén megkezdődött a csatornahálózat kiépítése. A teljes közművesítés 1999-re fejeződött be. A képviselő-testület 1998-ban a község északkeleti részén Bodon néven új utcát alakított ki. A következő években az önkormányzat beruházási és felújítási tevékenysége révén tovább gazdagodtak és szépültek a község közterületei, középületei. Megépült az új Mise úti csomópont, a Keszthely felé vezető kerékpárút, a temetőkben bővült a ravatalozó, javultak a parkolási lehetőségek és a falu korszerű közvilágítást kapott. Battyánpusztán futballpálya létesült. 2010-ben csaknem egymilliárd forintból teljesen felújították a Dobó István Általános Iskolát. A Művelődési Ház 2011-ben, 53 millió forintból megvalósított részleges rekonstrukciójával a közösségi színtér is megújult.

A helyi közszolgáltatásokban az informatikai eszközök alkalmazása egyre jobban elterjedt. A község belterülete fokozatosan bővül, megindulnak a Csillagvár utcától keletre egy új lakóterület kialakításának előkészületei. A külföldiek ingatlan vásárlásai következtében ma már 40-50 – főként német anyanyelvű – család lakik hosszabb-rövidebb ideig a faluban.

A település fejlődésében új szakaszt nyitott az M7-es autópálya továbbépítése, de legalább ennyire fontos az itt élők nyugalma érdekében a 76-os út elkerülő szakaszának tervezett megvalósítása.

A köztársaság kikiáltását és a szabad választásokat követően 1990. október 10-én tartotta alakuló ülését a 10 tagú képviselő-testület. Ezt követően jött létre Balatonszentgyörgy, Hollád, Tikos, Vörs községek körjegyzősége Balatonszentgyörgy székhellyel. A körjegyzőségből 1992. január 1-jén vált ki a település, így 1993. december 31-ig polgármesteri hivatal működött a faluban. A következő évben Balatonszentgyörgy székhellyel Balatonszentgyörgy és Tikos községek körjegyzősége alakult meg. A napi kihívások még szükségesebbé tették a körültekintőbb gazdálkodást, így 2007. január 1-től ismét Balatonszentgyörgy, Hollád, Tikos, Vörs községek körjegyzősége működött, Balatonszentgyörgy székhellyel. Napjainkban Balatonszentgyörgyi Közös Önkormányzat Hivatal néven látja el a napi feladatokat. Az önkormányzat a szomszédos településekkel közösen tartja fenn az általános iskolát, a falugondnoki és a gyermekjóléti szolgálatot. Statisztikai besorolása és a körzetközponti feladatok Marcalihoz kapcsolják a települést. Tagja a Délnyugat-balatoni és Kis-balatoni kistérségi társulásoknak is.

A község fejlődő település, közösségi szolgáltatásai révén a környező falvak mikroközpontja. Idegenforgalmi szempontból is látogatott, mely főként a Csillagvárra, a Talpasházra, a Kis-Balatonra irányul. A falu és a környező települések lakosainak munkalehetőséget biztosít a vasút, a posta, a Mg. Szövetkezet, a téglagyár, a szolgáltatások, valamint a bővülő közép- és kisvállalkozások.

Jelenleg a község állandó lakosa 1685 fő, a lakóházak száma 647.

Balatonszentgyörgy közigazgatási területe 2380 ha. A község külterületének egy része a Balaton-felvidéki Nemzeti Park körzetéhez tartozik. A védett terület nagysága 659 ha. A Balaton tóból 359 ha terül el Balatonszentgyörgyön, továbbá a Zala folyó torkolata 4797 m²-rel.

Battyánpuszta

Balatonszentgyörgytől alig 1,5 km távolságra fekszik Battyánpuszta, mely közigazgatásilag Balatonszentgyörgy település része.

Battyán -puszta eredetileg falu volt. Nevét az egykor itt birtokos Batthyány családtól kapta. Leírva első ízben egy határjáró oklevélben 1261-ben említik, Battyánt - mint önálló középkori falut: Bar, Vörs, Tikos és Főnyed neve mellett. (Ennek az írásos említésnek, 2011-ben emlékkövet állítottak a battyánpusztai harangláb közelében) Az 1400-as években már kettős településként jegyzik a fennmaradt írásos emlékek. „Alsóbathyan”, amely valószínűleg a rév mellett volt megtalálható, és a tőle északra álló „Felső sive Uj Bottyan”. Ez utóbbi nagyjából a mai település területén állt.

A hely jelentőségét a rév adta. A Bottyan-Fenék-pusztai rév hidalta át hajdanán a Balaton itteni, egész Kiskomáromig húzódó öblét.(Kis-Balaton) Ez volt a legrövidebb átjáró Somogyból Zalába, Keszthely felé. A falu lakói révészek, hajósok, halászok voltak. A Battyánpuszta és Fenékpuszta, vagy a Vörs és Fenékpuszta közötti révátkelés, évszázadokkal ezelőtt legalább olyan híres és forgalmas volt, mint a szántód—tihanyi. Ezen a területen jártak a keszthelyi Festetics uraság révhajói is, jól megépített kompok, amelyeket hat evezős hajtott, és amelyeken 30 ember, négy kocsi, vagy 30 számosállat fért el. A török harcok első századában még létezett a két falu, a két Bottyán. Marcali (1566.) és Kéthely (1588.) elestével azonban elnéptelenedett a környék. A Balaton déli partját ettől kezdve a török uralta. A túloldal magyar végvárakból állt. (Kiskomárom, Fenék, Keszthely, Szigliget, Tihany) 1692-ben az új földesúrnak Festetics Pálnak (1640-1720) dunáninneni főkapitánynak már csak kaszálói, rétjei maradtak a korábbi két faluból. A kuruc idők után ismét betelepítik a falut, a régi Alsó-Battyánt. A neves utazó Bél Mátyás 1730-ban „halászoktól, hajósoktól népes falu”-ként említi írásában. 1754-ben, közvetlenül a víz szélén - már állt a Szallér-háznak is nevezett uradalmi kocsma (révcsárda). Amikor igazi, több napig tartó vihar dühöngött, a kompokkal nem indultak neki a víznek, behúzódtak az utasok a battyáni révházba. Néha több napot és éjszakát is kellett várniuk, de inkább vártak, mint a mocsaras Zala-folyó öblét kerülgessék. Festetics György a felesége, Jakabházy Sáller (Száller) Judit révén jutott a pusztához. A régi rév-házat néha Szaller-ház néven is emlegetik az egykorú iratok. Battyánpuszta lakói ekkor a 18. század végén a következő családok voltak: Bajnok, Csiszó, Gyótsi, Késér, Lakos, Majer, Takáts, Tamás és Zsinka. 1827-ben Hrabovszky Dávid a nagy műveltségű, Európát bejárt tanár, aki többször járt a Balatonnál, írásaiban említi ezt a révet. "Fenéknél ... szép időben a kompon 20 minutum alatt partot lehet érni, jóllehet itt az utasok többnyire maguk kényteleníttetnek 1—2 révész ügyelése alatt a hajót hajtani..." Jól kihasználták az utasokat a révészek, akik egy leírás szerint jobban tudtak káromkodni, mint az erről ismert angol hajósok. 1824-ben tizennégy házból 121 lélekből álló falu a század közepére megint elnéptelenedett. Az ok, a balatoni vízszabályozási munkálataival magyarázható. 1830-as évek végén olyan óriási szárazság uralkodott, hogy valósággal eltűnt a víz Vörs és Keszthely között. 1839-ben töltés-út és híd létesült a korábbi rév helyén, amely elvágta a Kis-Balatont a Keszthelyi-öböltől. A híd elkészülte után megszűnt a komphajókkal való átjárás. A Judith, a Pali, a Fecske stb. nevű komphajók szárazra kerültek és elkorhadtak. A révház (Szallér-ház) azonban még állt, mert a hídon való áthaladásért hídpénzt kellett fizetni. A házban lakott a hídőr, aki a díjat beszedte. A hídvámot az első világháborúig szedték. Az épület, még 1771-ben is csak egy ivószobából, konyhából, istállóból állott. 1823-ban bővítették. Akkor már megszálló szobája, 2 konyhája volt, és kétszáz akó bort befogadó pincéje. Fedele nád, mellette két nádfedelű vályogistálló egy fészerrel. A betyártörténetekben is sokszor szerepelt, hiszen átjáróhely volt a közeli megyék híres betyárjai (Nád Jancsi, Patkó Jancsi, Patkó István stb.) számára. (Ez a régi, nevezetes épület napjainkban sajnos már nem látható. Az 1970-es években a korábbi Szaller-házat megvette egy család. Az erősen lepusztult épületet lebontotta. A nagy pincét törmelékkel feltöltötték, s új ház került a helyére. Aki ma arra jár, annak fogalma sincs arról, hogy évszázadokon át milyen híres hely volt a ház környéke.) Felső-Battyán területén, a 18. század végén, a Festeticsek urasági majort hoztak létre. Ennek emeletes, barokk magtára a Granárium, a korábban balatonszentgyörgyi temetőben állt, és a török időkben elpusztult templom köveiből épült 1780-ban. A XIX. században a major, a Festeticsek szentgyörgyi uradalmának lett része. Eleinte csak a "gazda" lakott itt, megfelelő számú cselédséggel. Az itt álló épületek elnevezései: gazdalak, cselédlak, birkáslak, kovácsműhely, magtár, ököristálló, lóistálló, lábaspajta, szekérszín, félszer, szénáspajta, kocsma stb. Festetics Tasziló az 1800-as évek végén Sváb Sándor gazdatisztnek adta hosszúlejáratú bérbe - itteni birtokát, aki 1891-ben urasági lakot, a ma is meglévő eklektikus stílusú, 58 méter hosszú és 18 méter széles "L" alaprajzú, földszintes, tornyos kastélyt építtette, melyhez ősfás park is tartozik. A battyánpusztai kastélyt és a hozzá kapcsolódó uradalmi épületeket 1945-ben államosították. Itt működött a Balatoni Nádgazdasági Vállalat, illetve a Dunántúli Nádgazdaság battyánpusztai telephelye, melyben az építkezéseknél használt nádszövetet és nádpadlót gyártották. Az 1990-es évek közepén egy német vállalkozó megvásárolta és felújíttatta az épületet. és a fűrészüzemet is tovább működtette.

Közélete

Polgármesterei

• 1990-1994: Jáger Ferenc (független)
• 1994-1998: Nagy Lajos (MSZP)
• 1998-2002: Nagy Lajos (MSZP)
• 2002-2006: Nagy Lajos (MSZP)
• 2006-2010: Nagy Lajos (MSZP)
• 2010-2014: Nagy Lajos (független)
• 2014-2019: Farkas László Nándor (Fidesz-KDNP)
• 2019-től: Farkas László Nándor (Fidesz-KDNP)

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	1614	1622	1584	1526	1549	1494
	2013	2014	2015	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 79,7%-a magyarnak, 3,4% németnek, 2,6% cigánynak, 0,3% románnak mondta magát (18,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 61,6%, református 1,9%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 6,7% (27,9% nem nyilatkozott).

Források

• Somogyi Néplap. 1958. október 8. Battyán-puszta és Vak Bottyán (Móricz Béla a TIT tagjának írása)
• Somogyi Néplap. 1976.július 3. A Kis-Balatonról - Egy eltűnt révház emlékére (Zákonyi Ferenc írása)
• Keszthelyi Televízió
• Sági Károly-Zákonyi Ferenc: Balaton. Panoráma Útikönyvek 1989. (ISBN 963 243 266 5)

Nevezetességei

• Csillagvár – a Festetics család vadászháza. Nyitva: április 1-jétől augusztus 31-ig 10.00-től 18.00 óráig, szeptember 1-től október 31-ig 10.00-től 17.00 óráig.
• Tájház, állandó kiállításai a paraszti enteriőr-kiállítás és a „somogyi gyermekvilág”. Nyitva: május 1-jétől szeptember 30-ig 10.00-től 17.00 óráig (hétfő szünnap).
• Római katolikus templom

A település az irodalomban

• Érintőlegesen szerepel a település Bödőcs Tibor humorista első regényében, a zalai vidéki helyszínek sokaságát felvillantó Meg se kínáltak című kötetben (a 35. fejezetben).

Képgaléria

• 
  Balatonszentgyörgy csillagvár
• 

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonszentgyörgy témájú médiaállományokat.

• Térkép Kalauz – Balatonszentgyörgy
• Lap.hu linkgyűjtemény