Wikipédia

Balogh Sámuel

(1796-1867) magyar református lelkész, író, az MTA levelező tagja

Fertősalmási Balogh Sámuel (vagy Almási Balogh) (Nagybarca, 1796. június 6. – Serke, 1867. október 15.)[1][2] református lelkész, író, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Balogh Sámuel
SzületettFertősalmási Balogh Sámuel
1796. június 6.
Nagybarca
Elhunyt1867. október 15. (71 évesen)
Serke
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tudományos pályafutása
Szakterületirodalom
Szakintézeti tagságMagyar Tudományos Akadémia (1858. december 18. – )
Akadémiai tagságMagyar Tudományos Akadémia (levelező tag, 1858)
  • MTA
    • A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Sámuel témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Élete szerkesztés

    Apja Balogh Mózes, nagybarcai református lelkész, anyja Kökényesdy Erzsébet volt. 1796. október 13-án keresztelték. Iskoláit Rimaszombatban kezdte és Sárospatakon végezte 1819-ben; közben egy évet a késmárki líceumban, egyet Mikolán, a Szirmay-családnál mint nevelő töltött. Pataki tanulmányai befejeztével a putnoki partikulában tanított, egy év múlva segédlelkésznek rendelték Zsipbe. Otrokocson (1825), Sajókesziben (1826), Naprágyban (1832), majd Serkén (1834) választották lelkésznek. Haláláig e gömöri-honti kisközség protestáns lelkipásztora maradt.

    1858. december 18-án választották az Akadémia levelező tagjává.

    Testvére volt Almási Balogh Pál híres orvosprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és Balogh József költő.

    Irodalmi működését nyelvtani dolgozatokkal kezdte a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben és ugyanott filozófiai, esztétikai, irodalmi s vegyes tárgyú cikkei is megjelentek (1822−25. 1827. 1831. 1839.); továbbá a következő lapokba és folyóiratokba írt: Szépliteraturai Ajándék (1819. 1821−23.), Sas (1831−32.), Kritikai Lapok (III. X. k. 1833.), Literaturai Lapok (1836. 1841.), Századunk (1839.), Tudománytár (1837-43.), Budapesti Hiradó (1846. 13. sz.) és a Magyar Akadémiai Értesítő (1859. III. és új folyam 1866. V. k.). Szépirodalmi tanulmányai jelentek meg az Érzékeny történetek című kötetben (Kolozsvár, 1832.) és az Aurórában (1834.) A Közhasznu Esmeretek Tárában 174 cikke jelent meg. − A szépről és fenségesről írt filozófiai pályaművét az Akadémia 1842-ben 100 arannyal és ezüst serleggel jutalmazta.

    Érdekesség, hogy ő ismertette meg a magyar irodalmat Kiss Józseffel, a később híressé váló költővel.[3]

    Munkái szerkesztés

    • Áhítatosság órái. Buda, 1828–30. (1. 2. 3. és 6. kötet. A. B. S. alájegyzéssel.)
    • A Különcz. Rajzolatja az Emberi szívnek. Lafontaine után. Pest, 1829. (3 kötet) Első Rész Második Rész Harmadik Rész
    • Az ezüst lakodalom. Nézőjáték öt felv. Kotzebue után. Kolozsvár, 1831.
    • Érzékeny történetek I. A szegény Dorkó J. S. után. II. Margit, Kotzebue után. Kolozsvár, 1832.
    • Halotti tanítás, néhai Losoitczy Judit asszony, tekint. Tornallyay Antal ur hitvese felett. Rozsnyó, 1837.

    Kéziratai: Még egy szó a menyasszony fektetésről Gömörben és vegyes tárgyú költemények az Országos Széchényi Könyvtárban.

    Az almási Balogh-család szerkesztés

    Források:[4]

     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
    		Balogh Dávid
    (?–1810 k.)
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
    		Balogh Mózes
    (?–1809 után)
     
    		Balogh Ábrahám
    (?)
    abaújszántói ref. lelkész
     
    		Balogh Dániel
    (1780–?)
    nagyszöllősi ref. lelkész
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
    		Balogh Pál
    (1794–1867)
    orvos
     
     
     
     
     
     
     
    		Balogh Sámuel
    (1796–1867)
    serkei ref. lelkész
     
    		Balogh József
    (1797–1884)
    költő
     
    		Balog Ferenc
    (1801–?)
    Gömör megye ügyésze
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
    Balogh Zoltán
    (1833–1878)
    költő
     
    		Balogh Tihamér
    (1838–1907)
    orvos
     
    		Albin
    (1846–?)
     
    		Béla
    (1828–1892)
    putnoki ref. lelkész
     
    		Sámuel
    (1840–1899)
    adófőfelügyelő
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
    		Balogh Loránd
    (1869–1945)
    építész
     
    		Balogh Elemér
    (1871–1938)
    a Hangya Szövetkezet vezérigazgatója
     
     
     
     
     
    		József
    (1875–?)
    tüzérfőhadnagy
     
    		Aladár
    (1880–?)
    méneskari főhadnagy
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     
     

    Jegyzetek szerkesztés

    1. ↑ Nagybarcai református keresztelési anyakönyv, 1796. év
    2. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
    3. ↑ http://archives.milev.hu/index.php/kiss-jozsef;isad
    4. ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932. [1], Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.   [2], [3], [4], [5], Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [6], [7], [8]

    Források szerkesztés

    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balogh_Sámuel&oldid=26903894”