Wikipédia

Bandi Dezső

iparművész, művészeti író, népművelő

Bandi Dezső (Magyarsáros, 1919. október 7. – Békéscsaba, 2005. június 23.) iparművész, művészeti író, népművelő, Bandi Árpád bátyja, Bandi Kati textilművész apja.

Bandi Dezső
Született1919. október 7.[1]
Magyarsáros
Elhunyt2005. június 23.[2]
Békéscsaba
GyermekeiBandi Katalin
Foglalkozása
  • ipari formatervező
  • népnevelő
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

A kolozsvári Unitárus Kollégiumban érettségizik 1941-ben.[3] A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Sidló Ferencnél tanult szobrászatot. Első jelentősebb művei a helybeli ácsokkal közösen faragott és felállított abásfalvi és ravai háborús emlékművek (1943-44).

A II. világháború után Marosvásárhelyen rajzot tanított, majd az MNSZ[4] művelődési aktivistájaként, 1957-től több mint egy évtizeden át a Népi Alkotások Háza, majd a kisipari szövetkezetek Maros tartományi, illetve megyei népművészeti szakirányítójaként működött. Művészi kerámiával foglalkozott, s a hagyományos háziipari mesterségek és a falusi ember művészi készségeinek serkentésével – tanfolyamok, kiállítások és metodikai levelezés útján – új alapokra helyezte hatáskörében az öntevékeny műkedvelő mozgalmakat. A jelenlegi Maros-, Hargita- és Kovászna megyékben 1963-ban már 170 népi alkotási kört irányított több mint ezer taggal.

Művészeti tömegmozgalmának célja a korszerű otthonkép kialakítása és az ember művészi alkotókészségeinek ápolása a korabeli feltételek közt. Ezért falun a még ma is eleven szövés-, fonás-, kötés- és varrástechnikákat igyekezett új funkcióval és tartalommal telíteni, majd a fazekas- és faragóközpontok mestereinek munkáiban jelentkező giccses ízléssel szállt harcba; a városon ugyanekkor a különböző képzőművészeti műfajokkal foglalkozó műkedvelést igyekezett utánzó dilettantizmus helyett eredeti alkotássá fejleszteni.

Legutóbb a naiv művészeti ágak – festészet, szobrászat – és a szellemi néprajz hagyományainak felkarolására és felfrissítésére vállalkozott. Tevékenységének elméleti indoklását egy cikksorozatban is kifejtette,[5] 1970-től kezdve pedig a Maros Megyei Művelődési Bizottság füzeteiben[6] egy-egy község népi kultúrájának teljes bemutatásával kísérletezett, szerves keretbe foglalta a vidék művészetének tárgyi és szellemi megnyilvánulásait. Cikkeit A Hét, az Utunk, az Előre és a Művelődés közölte.

Önálló iparművészeti munkái a népi motívumkincsre alapozó kerámiák és szőnyegek.[7] 2004-ig foglalkozott fiatal fafaragó mesterjelöltekkel és keramikusokkal, életének utolsó évében gyenge egészségi állapota miatt költözött leányához, Békéscsabára, ott érte a halál 2005. július 23-án.[8]

Egyéni kiállításai[9] szerkesztés

  • 1954 – Kerámia, Bukarest
  • 1957, 1958, 1963 – Kolozsvár
  • 1965, 1967 – Csíkszereda
  • 1968 – Nagyszalonta

Díjak, elismerések szerkesztés

  • Magyarsáros díszpolgára (2002. december 18.)[10]
  • Magyar Köztársaság Aranyérme 80. születésnapján
  • Szülőfalujának iskolája Bandi Dezső nevét viseli
  • Csittszentivánban Bandi Dezső Kulturális Egyesület tevékenykedik

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. ↑ Elhunyt Bandi Dezső. Népújság (Marosvásárhely), 2005. június 24.
  3. ↑ https://kolozsvarivendiakok.blue-l.de/hometable?classid=743
  4. ↑ Magyar Népi Szövetség (MNSZ) 1944-1953.
  5. ↑ Vörös Zászló, 1969. január 3. – szeptember 5.
  6. ↑ A falu nótája; Tiszta búzából,
  7. ↑ Artportal.hu szócikke nyomán, i.m.
  8. ↑ Kántor Emese írása, i.m. Természet Világa, 2006/8. sz.
  9. ↑ artportal.hu i.m. nyomán
  10. ↑ b.d. szignóval Bölöni Domokos: Új hajlék Nagysármáson, In: Népújság, 2002. december 18.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bandi_Dezső&oldid=27019817”