Baranyaszentistván
Baranyaszentistván (horvátul: Petlovac, németül: Blumendorf) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.
| Baranyaszentistván (Petlovac) | |
 | |
| A falu nyugati bejárata | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Baranyaszentistván |
| Jogállás | községközpont |
| Polgármester | Milan Knežević (HDZ-HSS) |
| Irányítószám | 31321 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1874 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′ 30″, k. h. 18° 31′ 41″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 30″, k. h. 18° 31′ 41″ | |
| Baranyaszentistván weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baranyaszentistván témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Eszéktől légvonalban 24, közúton 36 km-re északnyugatra, Pélmonostortól 7 km-re nyugatra, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén fekszik.
A község települései szerkesztés
Baranyaszentistván, Braidaföld (Širine), Harisnyapuszta (Novo Nevesinje), Lőcs (Luč), Petárda (Baranjsko Petrovo Selo), Szudarázs (Sudaraž), Torjánc (Torjanci), Újbezdán (Novi Bezdan), Szentistvánpuszta (Zeleno Polje).
Története szerkesztés
A mai Baranyaszentistván területén a római korban útellenőrzőállomás, lóváltóhely, római villa, vagy kisebb település volt. Már a 18. században felfigyeltek az itt található ókori leletekre. A legismertebb lelet, egy „FIDEM” feliratú római aranygyűrű a 19. század végén került elő itt. A patak északi oldalán fekvő szántóföldön, a „Grobljanska poljana” lelőhelyen[2] jellegzetes római téglák és építőanyagok, szürke és vörös színű, finoman megmunkált római kerámiák kerültek elő. A falu mellett, kissé délkeleti irányban mintegy két méteres magasságú római kori sánc húzódott, mely egy időben a római határvédelmi rendszer, a limes része lehetett. A római települést az 5. században a népvándorlás törölte el a föld színéről.
Az egyházlátogatások iratai szerint a középkorban itt egy Szent István nevű falu volt, melynek temploma Szent István király tiszteletére volt szentelve. Ennek a településnek a létét egyelőre sem régészeti leletekkel, sem korabeli írásos dokumentummal nem sikerült alátámásztani. Valószínűleg az 1526-os török hadjárat során pusztult el és már nem települt újra. 1591-ben a török adókönyvben „Szentkiral” néven pusztaként szerepel.[3] A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, majd a bellyei uradalom részeként hadi érdemei elismeréseként királyi adományként Savoyai Jenő herceg kapta meg. Savoyai 1736-os halála után, miután örököse nem volt, a birtok a kamarára szállt. 1746-ban Elzászból és Lotharingiából katolikus német telepeseket hoztak ide, hogy a környező földeket művelhetővé tegyék, ebben az időben ezt a területet ugyanis sűrű erdő borította. Ennek a kiirtásával hozták létre a mai települést, melynek a német ajkú lakosság a Blumendorf, azaz virágos falu nevet adta. 1757-ben a falunak már 180 lakosa volt, egyházilag pedig a lőcsi plébániához tartozott. A falunak saját tanítója is volt, aki német nyelven oktatott. 1772-ben felépítették templomukat, melynek titulusa Szent Vendel lett. 1782-ben Esterházy püspök eltávolíttatta az oltárról a szent képét és a feltámadt Krisztusét tetette a helyére. Ettől kezdve a templom titulusa a Szent Kereszt Feltalálása lett. 1856-ban a lőcsi plébániáról leválasztva megalapították a baranyaszentistváni plébániát. A faluban uradalmi malom, magtár, ököristálló állt és több kézműves, köztük ácsok, bognárok, takácsok, szabók és kőművesek működtek. Lakóinak többsége a bellyei uradalomban dolgozott. Az erdő közelsége miatt különösen nagymértékben fejlődött a bognármesterség. Az itt készített kocsikat sikeresen adták el Baranyán kívül is. Adatok vannak arra is, hogy az uradalom területén igen jó minőségű faszenet állítottak elő, mellyel nemcsak a környék településeit, de Eszék városát is ellátták. A 20. század elején téglagyár is működött a településen.
Az első katonai felmérés térképén a település „Sz. István”, illetve „St. Ivan” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szent-István” néven szerepel.[4]Fényes Elek szerint „Szent-István, német falu, Baranya vmegyében, 728 kath. lak., s fiók-egyházzal, szép erdővel, termékeny határral. F. u. Károly főherczeg örök. Ut. p. Baranyavár.”[5] 1857-ben 820, 1910-ben 962 lakosa volt. Ebből 28 magyar, 927 német, 4 szerb és 4 egyéb nemzetiségű. A lakosságból 306 fő tudott magyarul.[6] A trianoni békeszerződés előtt Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.
A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1922-ben a délszláv állam hatósága hivatalos nevét Petlovacra változtatta. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a német lakosság nagy része elmenekült a partizánok elől. Az itt maradtakat a kommunista hatóságok kollektív háborús bűnösökké nyilvánították, minden vagyonuktól megfosztották és munkatáborba zárták. Az életben maradtakat később Németországba és Ausztriába telepítették ki. 1946-ban az ország más részeiről, főként a Muraközből szállítottak ide elszegényedett horvát családokat, akik megkapták az elűzött németek házait. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint 1012 főnyi lakosságának 83%-a horvát, 5%-a szerb, 4%-a jugoszláv, 2%-a magyar nemzetiségű volt. 1991-ben a függetlenné vált Horvátország része lett. 1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok elűzték a falu nem szerb lakosságát, akik Eszékre, vagy Magyarország felé menekültek. A horvátok és magyarok házaiba szerbek költöztek. A menekültek csak 1998-ban térhettek vissza. A településnek 2011-ben 714 lakosa volt, akik többségben mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népessége szerkesztés
| Lakosság változása[7][8] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 820 | 864 | 846 | 882 | 927 | 962 | 1.196 | 1.244 | 869 | 906 | 1.167 | 1.000 | 940 | 1.012 | 801 | 714 |
Nevezetességei szerkesztés
A Szent Kereszt Feltalálása tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma. A templomot 1772-ben építették. 1856-ban a lőcsi plébániáról leválasztották a baranyaszentistváni plébániát, melyhez Bolmány, Újbolmány és Zöldpuszta tartoztak.
Oktatás szerkesztés
A településen a pélmonostori „Šećerana” Általános Iskola négyosztályos alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport szerkesztés
- Az NK Petlovac labdarúgóklubot 1959-ben alapították „Graničar” néven, később nevét Partizanra változtatták. Mai nevét 1999 óta viseli. A megyei 1. ligában szerepel. A csapat 2003-ban, 2005-ben és 2009-ben elhódította a „Baranja” kupát.
- ŠRD „Som” Petlovac sporthorgászklub
Egyesületek szerkesztés
- DVD Petlovac önkéntes tűzoltó egyesület. Alapítva: 1999.
- UM „Petlovac” ifjúsági egyesület.
- UŽ „Fijolice” nőegyesület.
- UU Općine Petlovac nyugdíjas egyesület
- „Dom veselja” gyermek és ifjúsági egyesület
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3750.
- ↑ Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása – A Baranya megyei Levéltár évkönyve Pécs, 1979.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...635. o.
- ↑ Szent-István. In Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Archivált másolat. [2018. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 12.)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források szerkesztés
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község régi weboldala[halott link] (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Petres Zsuzsanna - Miro Gardaš - Jelena Roškar: Nagybirtokok Baranyában a 18-19. században
