Bardoc
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Bardoc (románul Brăduț, németül Bardotz), egyes forrásokban Bardóc[2] falu és községközpont Romániában, Kovászna megye északnyugati sarkában.
| Bardoc (Brăduț, Bardotz) | |||
 | |||
| Bardoci községháza | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Kovászna | ||
| Község | Bardoc | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 527055 | ||
| Körzethívószám | 0267 | ||
| SIRUTA-kód | 64050 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 825 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 854 (2011)[1] | ||
| Népsűrűség | 4,86 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 505 m | ||
| Terület | 169,73 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 08′, k. h. 25° 37′Koordináták: é. sz. 46° 08′, k. h. 25° 37′ | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bardoc témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Fekvése szerkesztés
A Keleti-Kárpátokban, a Persányi-hegység, a Baróti-hegység és a Dél-Hargita által közrezárt Baróti-medence északi szegletében található. 503 méteres tengerszint feletti magasságon fekszik a Kormos-patak völgyében, a patak bal partján, az Egres és a Kormos-patakok összefolyásánál. A település közelében legmagasabb pont a Tortoma-tető (701 m).
Székelyudvarhelytől (50 km) délkeletre, Sepsiszentgyörgytől (54 km) északnyugatra, Brassótól (60 km) északra található. Legközelebbi város: Barót (7 km).[3]
A községről szerkesztés
A községet Bardoc mellett még három falu alkotja: Erdőfüle (1,5 km), Olasztelek (3,5 km) és Székelyszáldobos (1,5 km). Bardoc a térségben is központi szerepet tölt be, ugyanis innen érhető le a község összes települése.
Fontosabb látnivalók szerkesztés
- Az olaszteleki Daniel-kastély: a Daniel család kastélya 1609 körül épült
- Az erdőfülei Boda-udvarház 1713-ban épült
- Erdőfüle északkeleti dombján, a Fok alatt nárciszrét található
- Erdőfüle büszkélkedhet Erdővidék leggazdagabb kopjafás temetőjével
- Kuvaszó turisztikai övezet:
- Az egykori Dobó falu templomának és kápolnájának romjai a 14., 15. századból
- Ceausescu-vadászvilla: a Kovácsok patak mentén van az 1980-as években épült
- Kuvaszó patak völgyében található egy 4 m magas vízesés
- Magyarhermány felé van a Kuvaszótöve nevű helyen kis tavasbarlang
Terület szerkesztés
A község területét több mint 8500 hektárnyi erdő borítja. A lomblevelű erdők uralkodó faja a régióban a bükk. Az egykor összefüggő övezetet alkotó tölgyerdőknek ma már csak foltjaik maradtak meg. Ennek ellenére Erdővidéken itt található a legnagyobb erdőterület.[4]
Természeti értékek szerkesztés
A községnek számottevő természeti értékei és altalajkincsei vannak. Jelentős értéket képviselnek a vadállományban gazdag, kiterjedt erdőségek, a hegyi legelők és kaszálók, a halban gazdag alhavasi vízfolyások, a nagy hozamú borvízforrások és a hasznosítható ásványkincsek: lignit, vaskő, bentonit, diatomit, féldrágakövek, épületkő, kavics, homok.
Gazdaság szerkesztés
A lakosság megélhetését, valamint a község gazdaságát az erdőkitermelés, fűrészárugyártás, állattenyésztés és kereskedelem biztosítja.[5]
Bardoc történelme szerkesztés
A települést 1332-ben Bandachfolua, majd 1333-ban villa Bardach néven említik először a pápai tizedjegyzékben később, bár kiejtésében felvette a mai alakját, de írásmódjában gyakran változott (pl. Bardócz).
Nevének eredete pontosan nem ismert. Egyes teóriák szerint egy hasonló nevű székely őstől származhat a név, másik szerint a magyarok előtt a vidéken élő bolgár–szláv törzsek nyomán maradhatott fenn. Benkő József a párductól eredezteti a falu nevét, ugyanis az ősi székelyek párducnak nevezték az itt őshonos hiúzt. Hivatalos neve jelenleg a román Brăduț megnevezés melynek jelentése fenyőcske. Magyarul kiejtésben és írásmódban egyaránt a Bardoc és az ékezetes Bardóc formák is használatban vannak. A népi szájhagyományokban előfordul a Nagybardoc helynévalak is.
1602. augusztus 11-én Básta György császári főgenerális íratta össze és eskette fel az udvarhelyszéki székelyeket Rudolf magyar király hűségére.
Ez alkalommal Bardocról a következők neveit jegyezték fel: Z.Kopasz János, Z.Gáspár Bálint, Z.Sugár Pál, Z.Szocs Antal. Z=Zabad, t.i. szabad székely
A falunak már a 14. század elején is volt temploma, melyet 1760-ban a reformátusok újjáépítettek, majd 1803-ban, 1861-ben és 1891-ben megújítottak. Tornya 1702-ből való.
A toronyban található nagyharang és a kisharang szintén 1937-ből való.
A templomban kőből faragott Úrasztala van, valószínűleg a 18. század végén készült. A szószék feletti korona és az újrafestett padok nagy része a régi templomból való.
Az 1635-ben az I. Rákóczi György által alapított és 1876-ig fennállt Bardoc fiúszék névadó települése és központja volt.
1910-ben 883 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
2011-ben 864 lakosából 854 magyar, 4 román volt, 6 fő pedig nemzetiségéről nem nyilatkozott.[6]
| Év | Népesség (fő) | Magyar | Román | Német | Egyéb |
|---|---|---|---|---|---|
| 1850 | 664 | 655 | 9 | ||
| 1880 | 796 | 796 | |||
| 1890 | 898 | 898 | |||
| 1900 | 878 | 874 | 3 | 1 | |
| 1910 | 892 | 883 | 2 | 7 | |
| 1920 | 900 | 890 | 10 | ||
| 1930 | 874 | 874 | 24 | ||
| 1941 | 923 | 922 | 1 | ||
| 1956 | 952 | N/A | N/A | N/A | N/A |
| 1966 | 937 | 931 | 2 | 4 | |
| 1977 | 921 | 919 | 2 | ||
| 1992 | 992 | 990 | 2 | ||
| 2002 | 925 | 918 | 6 | 1 | |
| 2011 | 864 | 854 | 4 | 5 |
Sport szerkesztés
Bardocon a sport egyet jelent a focival. A községközpontban a labdarúgás alapkövét 1941-ben Sápi Elemér igazgató-tanító tette le, amikor Bardocra helyezték, ő hozta a községbe a labdarúgás szeretetét, és az első bőrlabdát is, ami valódi ritkaságnak számított. A labdarúgás szárnybontogatásába sajnos beleszólt a második világháború, emiatt 1944-1951 között nem volt labdarúgás Bardocon. 1952-ben, id. Zajzon Sándor szervezőmunkájának köszönhetően megszületett az első igazi csapat, melynek tagjai vasárnaponként szórakozásból fociztak, de nem volt felszerelésük. Az első barátságos mérkőzésről 1952-ben tesznek említést, amikor Bardoc csapata Magyarhermánnyal játszott. 1964-ben a csapat felvette a „Tátra” nevet, és egyesült az erdőfülei csapattal, ezeket az éveket az új öltözõ folyosóján kiállított képek örökítik meg. Az 1987–88-as idényben a csapatnak sikerül feljutnia a megyei II.-ből a megyei I. osztályba, ennek az osztálynak ma is oszlopos tagja. 1994-ben a csapat nevet cserélt, és felvette akkori fő támogatója, Lőrincz Zsigmond tulajdonában levő, kovásznai Prima fagyigyár nevét, így lett a csapat neve Bardoci Prima.
„Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen veszítünk, még az sem fontos, hogy jók vagyunk-e. Egyedül az számít, hogy játszunk-e.” – áll azon a márvány emléktáblán, amit a bardoci labdarúgás hatvan éves fennállásának tiszteletére állítottak 2014-ben.[7]
Szórakozás szerkesztés
A Dél-Hargita kiváló vadászterület, a pisztrángban gazdag Kormos vize a horgászok eldorádója.
Infrastruktúra szerkesztés
A falu három irányból közelíthető meg, Székelyszáldobos irányából a 41-es községi úton Olasztelekről és Erdőfüléből a 42-es községi úton.
2013-ban befejeződött a víz- és csatornahálózat teljes körű kiépítése a falu határában korszerű szennyvíztisztító telep létesült.
Ami a villany-, telefon- és internethálózatot illeti: a falu a legmodernebb rendszerekkel büszkélkedhet.
A hulladékbegyűjtés hetente (szerdán) történik. A faluban három szelektív hulladékgyűjtőpont is található.
Itt született szerkesztés
- 1740-ben Benkő József református lelkész, történész, flórakutató, nyelvész
- 1803-ban Cserey Ignác honvéd ezredes
- 1905-ben Gáspár Samu református lelkész, költő[8][9]
- 1964-ben Lőrincz Zsigmond Kovászna volt polgármestere
Testvértelepülések szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
- ↑ Sepsiszéki Nagy Balázs. Székelyföld falvai a XX. század végén – I. Háromszék. Budapest: Nap Kiadó, 279. o. (2003). ISBN 9638116382
- ↑ Google Maps
- ↑ Erdővidék (angol nyelven). Járjuk be Erdővidéket!. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
- ↑ Administrator: Bardoc (ro-RO nyelven). www.alutusregio.ro. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
- ↑ Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852-2011. Varga E. Árpád 2002-től kiegészített adatsorai. nepszamlalas.adatbank.transindex.ro. (Hozzáférés: 2018. február 1.)
- ↑ István, Pálfi Csaba és Takó: Erdővidék regionális hetilap. evidek.ro. [2018. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 2.)
- ↑ erdovidek.home.ro - Hires emberek. [2014. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
- ↑ erdofule.ro - Erdofule sportjarol[halott link]
.svg){kind=small}