Barna erdőtalaj

A barna erdőtalaj a valódi mérsékelt övezet lombhullató erdejeinek jellegzetes zonális talajtípusa. Magyarország területének 34,6%-át borítja, elsősorban az Északi és a Dunántúli-középhegységben, valamint a környező dombvidékeken fordul elő. A talajtípus anyagát elsősorban a fák gombák és más mikrobák által lebontott anyaga és az alapkőzet málladékának és törmelékének keveréke alkotja. A különböző biológiai, kémiai és fizikai behatások miatt a barna erdőtalaj szintekre tagolódik, legjellemzőbb folyamatai pedig a kilúgozódás, az elsavanyodás és az agyagosodás. A talajtípus által borított területeket gyakran hasznosítják szántóföldként. A barna erdőtalaj típusok közös jellemzője a humuszban gazdag feltalaj és a savanyú (savas) kémhatás.

Barna erdőtalaj szántóföld az Egyesült Királyságban

Szintjei

Ramann-féle barna erdőtalaj talajszelvénye Toszkánában

A barna erdőtalaj öt szintre tagozódik. A legfelső, vékony réteg a bomló avarból és ágakból álló „A0”. Ezt követi a barna színű, humuszban gazdag és ásványi részekkel keveredett „A” szint, majd a világosabb árnyalatú, kilúgozott „E”, ez alatt pedig az ismét sötétebb felhalmozódási szint, a „B” található. Legalul a „C” jelzésű alapkőzet helyezkedik el.

Jellemző folyamatai

A barna erdőtalaj szerkezete és jellemzői állandóan változásban vannak, egyes folyamatok a talaj savanyodását, mások agyagosodását segítik elő. A talaj humusz tartalmának növekedése az évente a vegetáció elpusztult részeiből a talajhoz adódó élettelen biomassza révén következik be, ekkor a lebontást végző mikroorganizmusok savas kémhatást adnak hozzá a talajhoz. Azokon a területeken, ahol elég magas a csapadékmennyiség, jelentős a kilúgozódás szerepe is. A folyamat során a magas pH értékű talajoldatok lefelé, az alsó rétegekbe vándorolnak, ezzel szintén a felső rétegek elsavasítását segítve elő.

Az agyagosodás kialakulásához szükséges a megfelelő agyagásványokat tartalmazó alapkőzet és a mállást segítő éghajlati viszonyok. Szintén ehhez a folyamathoz kapcsolódik az agyagvándorlás fogalma, ennek során elagyagosodott talajdarabok kerülnek az alsóbb rétegekbe, anélkül, hogy ezeknek a tömböknek a felépítése megváltozna. A podzolosodásnak is nevezett agyagszétesés a durva szemcséjű, vagy köves erdőtalajok esetében következik be, ekkor az agyagásványok elemeikre bomlanak, kovavas, vas és alumínium oxihidrátokat hagyva maguk után. Ez a folyamat szintén elősegíti a földréteg savanyúbbá válását.

A homokos alapkőzeten kialakult barna erdőtalaj jellegzetes folyamata a kovárványképződés, ekkor vöröses-barnás színű csíkok alakulnak ki a felhalmozódási szinten. Abban az estben, ha a kilúgozási és a felhalmozódási szint között nagy a vízáteresztő képesség különbsége, glejesedésnek is nevezett redukció jön létre. Ilyenkor időszakosan a két szint határán talajvízréteg jön létre.

Altípusai

A magyar terminológia nyolc altípusát különbözteti meg a barna erdőtalajnak.

Agyagbemosódásos barna erdőtalajok (ABET)

A típus leghangsúlyosabb folyamata az agyagvándorlás, a felhalmozódási szintet agyaghártya borítja. A magasabb csapadékmennyiség következtében jelentős a kilúgozódás, így közepes mértékben savas. A barna erdőtalajok közül ez a típus a legelterjedtebb Magyarországon, hazánk területének 15,9%-át borítja, megtalálható az Északi, valamint a Dunántúli-középhegység magasabb részein és a Dunántúli-dombságban is.

Barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok)

A barnaföld jellemzője a magas agyagtartalom minden szinten és a gyenge savasság, esetleg semleges kémhatás. Hazánk területének 9,3%-át borítja, többnyire a csernozjom barna erdőtalajok mellett helyezkedik el.

Csernozjom barna erdőtalajok

A típus átmenentet képez a csernozjom talajok felé, általában a barna erdőtalajjal borított területek és a feketeföldnek is nevezett csernozjom határán található meg. Jellemző rá a vasas agyagosodás de van egy mélyen található humuszos rétege is. Magyarország területének 4,7%-át borítja, elsősorban a Gödöllői-dombság, a Mátraallja és a Bükkalja alacsonyan fekvő területein található meg.

Kovárványos barna erdőtalajok

Homokos alapkőzeten alakul ki, leghangsúlyosabb folyamata a kovárványképződés. Magyarországon elsősorban a Nyírségben elterjedt, 2,1%-ot tesz ki országos szinten.

Pangóvizes (pszeudoglejes) barna erdőtalajok

Az altípus nevét az erőteljes glejesedés miatt pangó talajvízről kapta. Színe szürkés, márványozott. Magyarországon a Dráva mentén fordul elő, az ország 1,8%-át borítja.

Savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok

Azokon az erdős területeken, ahol az aljnövényzet hangákból, vagy áfonyából áll, a talaj extrém mértékben savassá válik. Jelentős az agyagosodás is, valamint jellemző a nem lebomlott növényi anyagok jelenléte. Az ország 0,4%-át borítja, elsősorban a Bükkben található meg.

Podzolos barna erdőtalajok

Erőteljes az agyagszétesés (podzolosodás), a létrejött kovasav a felszín közelében marad, míg a vas és az alumínium rozsdavörös rétegben halmozódik föl alul. Hazánkban nem fordul elő.

Karbonátmaradványos barna erdőtalajok

Ez az altípus Magyarországon nem található meg, száraz éghajlatú területek mészkő, vagy dolomit alapkőzetein alakul ki. (Magyarországon a dolomit és mészkőhegységekben helyette rendzina talaj alakul ki). Fontos jellemzője, hogy a kevés csapadék miatt gyenge a kilúgozódási folyamat, így erősen humuszos és kevéssé savas.

Jellemző növényzete

A Mátra bükköseinek talaja barna erdőtalaj, legnagyobb részt agyagbemosódásos barna erdőtalaj (ABET)

A barna erdőtalaj természetes növényzetét a lombhullató erdőségek alkotják, Magyarországon alapvetően a cseres-tölgyes, a gyertyános-tölgyes és a bükkös növénytársulások dominálják. Az aljnövényzet jellemzően cserjés, vagy hangás.

Mezőgazdasági hasznosítása

Legfontosabb gazdasági hasznosítási formája az erdőgazdálkodás, de több helyen a földművelésbe is bevonják. A legtöbb barna erdőtalaj típus jó vízgazdálkodású és könnyen művelhető, így a kivágott erdők helyén gyakran szántóföldeket alakítanak ki. A savanyúságra érzékeny növényeknek nem ajánlott, de a kukorica, az őszi búza, a zab, a napraforgó és a szója is megterem rajta.