Bartolomeu Dias

Portugál hajós, felfedező

Bartolomeu Dias (olaszos írásmóddal Bartolomeo Diaz) (Algarve, 1450 körül – a Jóreménység fokától délre, 1500. május 29.) portugál hajós és felfedező. Első európaiként kerülte meg a Jóreménység fokát, 1488-ban.

Bartolomeu Dias
Bartolomeu Dias szobra Londonban
Bartolomeu Dias szobra Londonban
Született1450-es évek
Algarve
Elhunyt1500. május 29.[1][2][3][4][5]
Jóreménység foka
ÁllampolgárságaPortugál Királyság
Foglalkozásafelfedező
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartolomeu Dias témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

A felfedezőútja előtti élete ismeretlen. Valószínűleg Tengerész Henrik egyik kormányosának a leszármazottja volt.

Felfedezőútja szerkesztés

A 15. század elején a portugál Tengerész Henrik felfedezte Afrika nyugati partjait.

1487-ben II. János király Bartolomeu Diast választotta, hogy felfedezőútra induljon Afrika legdélebbi csücskéhez, majd megtalálja az onnan az Indiai-óceánhoz vezető tengeri utat. Dias valószínűleg augusztus végén indult útnak egy flottával, amely három hajóból állt.

A flotta három hajóval indult útnak, két 50 t-s karavellával és egy tartalék hajóval. Zászlóshajójának – a São Cristóvãónak – kapitánya maga Dias, kormányosa Pêro de Alenquer volt. A flotta második karavellájának – a São Pantaleãónak – a parancsnoka João Infante, míg a kormányosa Alvaro Martins volt. A harmadik hajó (ellátóhajó) parancsnoka Dias testvére Diogo, míg a kormányos João de Santiago volt.

Dias hat európai ruhába öltöztetett kongóit vitt magával a hajón, akiknek az volt a feladatuk – miután az afrikai partok mentén kirakták őket – hogy elmagyarázzák a bennszülötteknek, milyen terményeket követelnek tőlük.

A flotta Afrika nyugati partjainál haladt, december 8-án elérte a mai Namíbiában található Walvis Bayt, a portugálok által akkor ismert legdélibb pontot. Az ellátóhajót Dias biztonsági okokból a Bálna-öbölnél hagyta, de előtte a Kongó-torkolatnál kirakta az utolsó afrikait. A Bálna-öböltől dél felé haladt tovább, elérte a mai Spencer Bayt, majd a Lüderitzi-öblöt.

A további út során mindkét karavellát az erős északi szél és a vihar – a Jóreménység-fokát megkerülve – dél felé vitte. Dias napokig úgy hajózott, hogy nem is látta a szárazföldet, tehát fel sem tűnt neki, hogy megkerülte a Jóreménység-fokát. A következő vidéket ahova Dias jutott Szent Balázs-öbölnek keresztelte, amelynek a mai neve Mossel Bay. Kelet felé hajózott tovább a flotta és a mai Algoa-öbölhöz jutottak. A legénység nem akart továbbhajózni, de ennek ellenére megegyeztek, hogy még néhány napig keleti irányba haladnak tovább, így eljutottak a mai Groote-folyóig. Ekkor tudatosult Diasban, hogy az 1470-es évek óta keresett utat megtalálta és az Indiába vezető út szabad.

A legénység skorbutot kapott, így Dias elindult visszafelé.

A visszaúton a Bálna-öbölnél Dias találkozott ellátóhajójával, amelyen már csak négy ember élt. Rövid ideig, friss ivóvíz felvétele céljából megállt az angolai partoknál, valamint a São Tomé és Príncipe szigeteknél, majd több mint 16 hónap után, 1488 decemberének végén ismét befutott Lisszabonba.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia

Források szerkesztés

  • A nagy felfedezések atlasza (Officina Nova Könyvek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1998) ISBN 963-548-789-4
  • A világ 100 híres felfedezője (Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2004) ISBN 963-368-780-2

További információk szerkesztés