Beatrice Ohanessian
Beatrice Ohanessian (Bagdad, 1927. március 15. – Bloomington, 2008. július 17.) iraki örmény zongoraművész, Irak első koncertzongoristája és első női zeneszerzője.[1]
| Beatrice Ohanessian | |
| Született | 1927. március 15. Bagdad |
| Elhunyt | 2008. július 17. (81 évesen) Bloomington |
| Állampolgársága | amerikai |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Családja és tanulmányai szerkesztés
Jómódú örmény családban született Bagdadban. Apja Perzsiában született, Indiában dolgozott a britek számára, majd Bagdadban telepedett le.[2] Anyja és két nagybátyja árván maradtak az örmény népirtás következtében. Mindkét szülő bátorította a zenetanulásra.[1] Ohanessian beiratkozott a Szépművészeti Intézetbe és dicsérettel végzett zongoraszakon.[3] Ezt követően román zongoratanárának, Julien Hertznek az asszisztense lett.[4] Az iraki kormány ösztöndíjával a londoni Royal Academy of Musicon folytatta tanulmányait Max Pirani irányításával.[3] Négy évvel később megszerezte diplomáját zongora és pedagógia szakon, illetve ének szakon.[4] Fulbright-ösztöndíjasként a New York-i Juilliard Schoolban tanult, és a Carnegie Hallban debütált. Az 1958-as iraki államcsíny miatt az ösztöndíját egy évvel meghosszabbították.[4]
Hazatérés Irakba szerkesztés
Amíg az Egyesült Államokban tartózkodott, meglátogatta Minnesotában élő fivérét és annak feleségét, akik bátorították, hogy maradjon Amerikában. Ohanessian azonban úgy érezte, hogy vissza kell térnie Irakba. Bagdadban a Szépművészeti Intézet zongora tanszékének vezetőjévé nevezték ki. A nyári szünetek alatt különböző országokban tartott zenei szemináriumokat.[3] 1961-től kezdve harminc éven át az Iraki Nemzeti Szimfonikus Zenekar első zongoristája volt.[1] 1969 és 1972 között párhuzamosan tanított a Minnesotai Egyetemen és a Macalester College-ban.[3] 1980-ban, az irak–iráni háború idején szerezte az első nyugati stílusú iraki zeneművet. Munkája felkeltette az iraki hatóságok, köztük Szaddám Huszein elnök figyelmét. Amikor megkérdezték, hogy milyen jutalmat szeretne, egy jobb zongorát kért.[5] Egy Steinway zongorát kapott ajándékba, ami halála után a minnesotai Schubert Clubba került.[6]
Életének későbbi szakasza és halála szerkesztés
1994-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, és Minneapolis–Saint Paulban telepedett le. Ismét a Minnesotai Egyetemen és a Macalester College-ban tanított, valamint a minnesotai Szent Tamás Egyetemen is.[5] A Saint Paul-i Szent Szahag örmény apostoli templom orgonistájaként tevékenykedett.[3] Rákban halt meg 2008. július 17-én, 81 éves korában.[5]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Marianne Combs: Music in Baghdad: An Iraqi pioneer looks back. news.minnesota.publicradio.org (2004. január 15.) (Hozzáférés: 2021. május 2.)
- ↑ Holly Windle: Baghdad Barcarolle: How Beatrice Ohanessian became Iraq's foremost classical pianist. (hely nélkül): Nodin Press. 2008. 10. o. ISBN 978-1-932472-78-3
- ↑ a b c d e Beatrice Ohanessian. www.legacy.com (2008. július 20.) (Hozzáférés: 2021. május 2.)
- ↑ a b c Beatrice Ohanessian. Star Tribune, (2008. július 19.)
- ↑ a b c Ben Cohen: Ohanessian was piano prodigy of Iraq, world. Star Tribune, (2008. augusztus 2.)
- ↑ Barry Kempton: A Steinway with a Story. schubert.org (2018. április 23.) (Hozzáférés: 2021. május 2.)
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Beatrice Ohanessian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.