A Belga Katolikus Párt elődjét 1869-ben alapították Katolikus Körök és Konzervatív Társaságok Szövetsége (franciául: Fédération des Cercles catholiques et des Associations conservatrices, hollandul: Verbond van Katholieke Kringen en der Conservatieve Verenigingen) néven. Ezt megelőzően a katolikus körökhöz tartozó politikusok nem tömörültek egy pártba a belga parlamentben. A Katolikus Körök és Konzervatív Társaságok Szövetsége1864. július 11-én egyesült

Parti catholique
Katholieke Partij
Katolikus Párt
Adatok
ElnökCharles Woeste
Paul de Smet de Naeyer
Jules de Brulet
Auguste Beernaert
Gustave Sap

Alapítva1869
Feloszlatva1945
UtódpártKeresztényszociális Párt

Ideológianacionalizmus
kereszténydemokrácia
konzervativizmus
Politikai elhelyezkedésJobbközép
Hivatalos színeiArany

A Katolikus Párt, egyedül vagy a Belga Liberális Párttal koalícióban, meghatározó szereplője volt Belgium politikai életének 1830 és 1938 között, 1884 és 1938 között megszakítás nélkül kormányon volt.

Története szerkesztés

1852-ben alakult meg az első Alkotmányos és Konzervatív Gyűlés (franciául: Union Constitutionelle et Conservatrice, hollandul: Conservatieve Verenigingen) Gentben, amit hamarosan hasonló szervezetek követtek Leuvenben (1854), valamint Antwerpenben és Brüsszelben (1858). Ezek csak a választások idejére aktivizálódtak, mivel Belgiumban akkor még vagyoni és jövedelmi feltételekhez kötötték a választójogot és nem volt szükség állandó szervezettel rendelkező tömegpártokra.

A katolikus párt másik elődje a Katolikus Körök (francia: Cercles catholiques, holland: Katholieke Kringen) voltak, amelyek közül az elsőt Bruggében alapították. A Mechelenben 1863-ban, 1864-ben és 1867-ben megtartott katolikus konferenciák során az ultramontán, vagy konzervatív katolikus politikusok kiegyeztek a liberális, vagy alkotmányos katolikusokkal és az 1867-es kongresszus során létrehozták a Katolikus Körök Ligáját, amely 1868. október 22-én alakult meg hivatalosan.

A Katolikus Párt, Charles Woeste vezetésével, abszolút többséget szervezett a belga parlamentben az 1884-es választások során, mivel a liberális párt jelentősen meggyengült az első iskolabáorú (1878-1884) során. A párt egészen 1918-ig egyedül kormányzott. 1921-ben a párt nevét Katolikus Unióra, majd 1936-tól Katolikus Blokkra változtatta.

A második világháború után, az 1945. augusztus 18-19-i konferencián a párt nevét Keresztényszocialista Párt-ra változtatta, majd 1968-ban nyelvi problémák miatt két részre bomlott fel: a Parti Social Chrétien vagy (PSC) a franciaajkú területen működött, míg a Christelijke Volkspartij (CVP) Flandriában. A két párt lényegében azonos politikát folytatott, de teljesen különálló szervezettel rendelkeztek. A CVP lényegesen nagyobb volt, mint vallon társa, a választások során általában kétszer annyi szavazatot kap. A CVP első elnöke Jo Vandeurzen, a PSC első elnöke Joëlle Milquet volt. Az 1999-es választásokon a PSC-CVP koalíció vereséget szenvedett és közel 40 éves kormányzati részvétel után ellenzékbe kényszerültek. 2001-ben a CVP nevét a Kereszténydemokrata és Flamand-ra (Christen-Democratisch en Vlaams , CD&V) változtatta. 2002-ben a PSC is megváltoztatta nevét és ezentúl Centre démocrate humaniste (cdH) néven működött.

Az 1999-es választásokon elszenvedett nagy vereség után néhány csalódott tag elhagyta mind a CVP-t, mind a PSC-t és egy új, liberális-konzervatív pártot alapítottak: Flandriában Johan Van Hecke és Karel Pinxten megalapította az Új Kereszténydemokraták (Nieuwe Christen-democraten, NCD), míg Vallóniában a Mouvement des Citoyens pour le Changement (MCC)-t alapította meg Gérard Deprez. Mindkét párt hamarosan beolvadt a nagyobb liberális pártokba, vagyis Flandriában a VLD-be, Vallóniában a Mouvement Réformateur (MR)-be.

Híres katolikus politikusok szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Th. Luykx and M. Platel, Politieke geschiedenis van België, 2 vol., Kluwer, 1985
  • E. Witte, J. Craeybeckx en A. Meynen, Politieke geschiedenis van België, Standaard, 1997