A karancsberényi nemes, báró és gróf Berényi család egy ősi magyar család, mely a 13. században kapott nemesi rangot. Számos nemesi családhoz köthetőek házasságok révén. Ilyenek az Apponyi, Liechtenstein és sok más magyar és európai nemesi család. Távolabbi rokoni szálak fűződnek a Saxe-Coburg und Gotha házhoz is.[forrás?]

Története szerkesztés

A Berényi család nemzetségét I. István, illetve IV. László király koráig lehet visszavezetni. Jelentős tisztségeket töltöttek be a királyi Magyarországon és kiemelkedő nemzetségek tagjaival kötöttek házasságokat. A család ősei várjobbágyok voltak. Bertalan nógrádi várjobbágy fiaival, Kemcseddel és Jóbbal együtt 1266-ban nemességet kapott V. Istvántól katonai érdemeikért. Harmadik testvérük, Ders, a Bizánci Birodalom ellen vívott harcokban hősi halált halt. Ders fia, András, a győri vár visszafoglalásánál vitézkedett, ezért 1274-ben IV. Lászlótól kapott a családban másodikként nemességet.

Címerüket János és testvérei, Balázs és István budai kanonok kapták 1431-ben.[1] A 15. század végén élt Ferenc fia, András, aki a 1526 után a nemzeti párt híve lett, majd I. Ferdinándot támogatta a trónra lépésében. Emiatt Szapolyai lefoglaltatta birtokait, de Ferdinánd király megjutalmazta. 1558. január 18-án Kezi, Mihály-Geregye, Nagyarán és Tarnóc nógrádi falvakat kapta adományként. 1560-ban újabb adományokat kapott Hontban, Onory Katalinnal kötött házasságával pedig Felsőbodok községet kapta hozományul.

A 17. században Berényi Ferenc hithű katolikusként és hűséges királypártiként a Bocskai vezette forradalmi mozgalmak elől bodoki várkastélyába vonult el. 1606. március 1-jén Karancsberény, Kisbárkány és Tench régi birtokaira újabb adománylevelet kapott. A családból György a bárói címet 1655-ben, a grófi rangot pedig először Imre, majd 1720-ban György is megkapta.

A grófi ág 1888-ban Berényi Ferenc elhunytával kihalt.[2]

Családtagok szerkesztés

Források szerkesztés

  • Révai nagy lexikona (III. kötet, BÉKE-BRUTTÓ)
  1. Schönherr Gyula 1889: A gróf Berényi család czímeres levele 1431. évből. Turul
  2. Schönherr 1889, 26.

Irodalom szerkesztés