Bereczky Albert

(1893–1966) magyar református püspök, országgyűlési képviselő

Bereczky Albert (Budapest, 1893. augusztus 10.Budapest, 1966. július 4.) református lelkész, a Dunamelléki református egyházkerület püspöke 1948-tól 1959-ig, országgyűlési képviselő.

Bereczky Albert
a Dunamelléki református egyházkerület püspöke
Született1893. augusztus 10.
Budapest
Elhunyt1966. július 4. (72 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
Felekezetkálvinizmus
Püspökségi ideje
1948 – 1959
Előző püspök
Következő püspök
Ravasz László
Szamosközi István

Díjak
  • a Károly Egyetem Protestáns Teológiai Karának díszdoktora (1952. január 23.)[1]
  • Világ Igaza díj (Magyarország, 1997. január 23.)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Bereczky Albert témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Budapest, Pápa és Bázel volt teológiai tanulmányainak városai. Hazatérve vidéken volt lelkipásztor. 1930-tól fővárosi lelkész. 1938-tól megszervezte az üldözötteket mentő szolgálatot, prédikációiban is síkraszállt az elkövetett jogtalanságok orvoslása érdekében.

Politikai pályája szorosan összefüggött Tildy Zoltánéval, akivel régről ismerték egymást, még az 1920-as évek második felében alapítottak egy közös könyvkiadót Sylvester néven. Közben több református lapot is szerkesztett hosszabb-rövidebb ideig. Az 1920-as évek végén költözött Tahitótfaluba is. 1930-ban a nyomda áthelyezése után Tildyékkel együtt Budapestre költözött. 1929-től volt külső-lipót és külső-terézvárosi gyülekezetek lelkésze. Az általa szervezett gyűjtésből épült fel 1940-ben a Pozsonyi úton a Hálaadás-templom.

Magyarország német megszállását követően Tildy oldalán aktívan bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. A nyilas uralom idején illegalitásban működött, bújdosni kényszerült. A háború után Tildy ösztönzésére belépett a Független Kisgazdapártba, aminek színeiben beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe is. Az 1945-ös választásokon a nagy-budapesti területi listáról jutott a törvényhozásba, ahol rövid ideig a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban volt államtitkár. Sokat dolgozott az egyház és az állam közötti megegyezés érdekében. Az 1947-es választásokon a nagymértékű kommunista csalások ellenére is sikerült mandátumot szereznie. Ekkor bekapcsolódott az FKGP felsővezetésébe is, 1947. szeptember 12-én a politikai bizottság tagja lett egészen 1948. április 17-éig.

1948 júliusában a Duna melléki Református Egyházkerület püspökévé választották. 1948. október 7-ei hatállyal mondott le parlamenti mandátumáról, ettől kezdve csak egyháza számára munkálkodott. 1949 és 1958 között vezetője volt a református konventnek és zsinatnak is. Jelentős szerepe volt a református egyház és az állam megegyezésében; az egyházi békemozgalom egyik vezető személyisége lett. Az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront elnökségének tagja volt. Egyre súlyosbodó betegsége miatt egyházi tisztségeiről 1958-ban lemondott.

Művei szerkesztés

 
Emléktáblája a Pozsonyi úton épült Hálaadás-templom falán

Jegyzetek szerkesztés

  1. Sto let evangelické teologické fakulty v Praze (cseh nyelven). Protestant Theological Faculty – Charles University, 2019
  2. The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • "Isten amikor ítél..." / Bereczky Noémi ; [kiad. a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szegedre kihelyezett Vallástanári Tanszéke]. Debrecen : Debreceni Ref. Hittud. Egy., [2000]