Wikipédia

Biatorbágy

magyarországi város Pest vármegyében

Biatorbágy (németül: Wiehall-Kleinturwall) város Pest vármegyében, a Budakeszi járásban, a budapesti agglomerációban. 1966-ban Bia (németül: Wiehall) és Torbágy (németül: Kleinturwall) egyesítésével jött létre.

Biatorbágy
A biatorbágyi vasúti viadukt 2007-ben
A biatorbágyi vasúti viadukt 2007-ben
Biatorbágy címere
Biatorbágy címere		 Biatorbágy zászlaja
Biatorbágy zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Magyarország
VármegyePest
JárásBudakeszi
Jogállásváros
PolgármesterTarjáni István János (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám2051
Körzethívószám23
Népesség
Teljes népesség15 151 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség310 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság280 - 300 m
Terület44,12 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 28′ 27″, k. h. 18° 49′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 27″, k. h. 18° 49′ 25″
Biatorbágy (Pest vármegye)
Biatorbágy
Biatorbágy
Pozíció Pest vármegye térképén
Biatorbágy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Biatorbágy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése szerkesztés

 
A biatorbágyi vasúti viadukt
 
Sándor-Metternich-kastély
 
Szent Anna-templom, Bia
 
A Szentháromság-oszlop a biai körforgalom közepén

Biatorbágy Pest vármegye nyugati, dunántúli részén fekszik. A Zsámbéki-medence legnépesebb települése. Északnyugati-délkeleti irányban a Budai-hegység övezi, a város keleti ipari negyede a Budaörsi-medencébe nyúlik át. Két fő településrésze, Bia és Torbágy korábban önálló települések voltak; mára ugyan már nagyrészt összenőttek, de a két egykori településközpont jelenleg is jól elkülöníthető.

Északnyugatról Herceghalom határolja, amely 1984-ig hozzá tartozott; további szomszédai északról Páty, északkeletről Budakeszi, keletről Budaörs, délkeletről Törökbálint és Érd, délről Sóskút, nyugatról pedig a Fejér vármegyei Etyek.

Központján a 8101-es út halad végig, amelyből Sóskút–Érd felé a 8104-es út ágazik ki; Etyekkel és Alcsútdobozzal a 8106-os út kapcsolja össze.

A hazai vasútvonalak közül Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal halad át a településen. Az 1884. július 15-én átadott Újszőny-Kelenföld vasútvonal még Bia és Torbágy között haladt el, völgyhíddal keresztezve a Füzes-patakot. 1975-77 között a korábban kanyargós, szinte minden falun átvezető vasút nyomvonalát észszerűsitették, vagyis ahol lehetett, a kanyargós részek átvágásával, nagyobb ívsugarú ívekkel és minél több egyenes szakasz beépítésével gyorsították, ekkor szűnt meg a viaduktokon a vonatközlekedés. Biatorbágy vasútállomás 1977 óta a település északi szélén helyezkedik el.

A Sóskúti út mellett található az Országház kőfejtő, melyből a parlament építőanyagát bányászták. Megközelíthető az Akácos utca végétől. A közelben található a Nyakas-kő is, mely kedvelt turisztikai célpont.

Autóbusszal megközelíthető a 760-as, 762-es, 763-as, 767-es, 778-as, 782-es és 1253-as járatokkal.[3]

Városrészek szerkesztés

Biatorbágy belterületén a biai és torbágyi városközpont között, a megszűnt régi vasúti nyomvonal mentén épült ki a település új központja az önkormányzat épületével, a faluházzal, a művelődési központtal, a piaccal és az orvosi rendelővel (Egészségház). A település keleti részéin található belterületi településrészek: Füzes, Iharos és Szarvasugrás. A település nyugati szélén (a Kinizsi, Hársfa és Kamilla utcáktól nyugatra) jelenleg intenzíven beépülő, fejlesztés alatti terület található (nyugati lakóterület). A település legkeletibb részén, az M1-es és M0-s autópályák által közrezárt területen található a Tópark nevű ingatlanfejlesztés, mely részben lakó, részben irodai funkciókat lát el. A település népszerű külterületi üdülőövezetei az M1-es autópályától északra található Katalinhegy és a településtől délre, a Benta-patak völgyében található Pecató. A települést keletről határoló erdős, dombos külterületi részeken található Szarvashegy, a Kutyahegy, az Öreghegy és Ürgehegy. További, mezőgazdasági jellegű külterületi településrészek Alsómajor, Biatorbágyitanyák, Erdészlak, Halászházak, Kálváriadűlő és Kőbánya.[4] A vasútvonal és az M1-es autópálya közötti területen (Rozália park), valamint a Budaörs felé eső külterületi részeken (Vendel park) az 1-es út mindkét oldalán jelentős ipari és logisztika központok, valamint Budaörs határában a Premier Outlet bevásárlóközpont kapott helyet.

Mindkét anyatelepülés, Bia és Torbágy központja is utcás jellegű, csupán Bia legrégibb része halmazos. Az újabban kiépült részek kertvárosi jellegzetességeket is mutatnak.

Története szerkesztés

Biatorbágy az őskor óta lakott terület. Bronzkori földvármaradványokat találtak Bián, a Pap-réti dűlőben. Ugyancsak Bián honfoglalás kori településmaradványokra is bukkantak.

Bia legkorábbi írásos említésére 1192-ből van adatunk: a Torbágyerdő alatti Biuai szerepel egy birtokösszeírásban.

A török hódoltság idején Bia és Torbágy fokozatosan elnéptelenedett. A török kiűzése után Biára többségében magyar családok települtek vissza, de nem az eredeti faluba (református temető környéke), hanem mellette építették újjá a falut. (A mai Nagy utca, Rákóczi utca, Tópart utca és környéke.) A magyarokon kívül más nemzetiségűek a környékbeli falvakból költöztek ide. Míg Bia magyar faluként élt tovább, Torbágyot német nemzetiségűekkel telepítették be.

1712-től Bia a Farkas és Hochenberg család tulajdona volt fele-fele arányban. 1739-ben a nagy pestisjárványban a falu lakóinak fele meghalt. Bia földbirtokosai a helyükre német családokat telepítettek be. Közben 1768-ban tulajdonosváltás történt. Az új tulajdonos, báró Sándor Antal ellen fellázadtak a jobbágyok. Bia egy másik része a 18–19. században a Szily család tulajdona volt.

Az 1780-as években több malmot telepítettek a biai Szelíd-tó mellé, és ezekben az években történt a patakok szabályozása is. 1811-ben gróf Sándor Vince és Szily József lecsapoltatta a Szelíd-tavat. Ugyanezen év szeptember 16-án az osztrák dragonyosok felgyújtották a falut, aminek következtében leégett a református paplak (az egyházközség anyakönyvei is elpusztultak), valamint 32 ház is porig égett.

Az 1856-os összeíráskor Bián 1600 magyar lakost írtak össze, 1870-ben pedig 1039 katolikus, 930 református és 36 izraelita lakost tartottak számon.

1870-ben megépült az új biai református templom. Ebben az időszakban élte virágkorát a gróf Sándor Móric tulajdonában lévő földbirtok. Az emeletes kastélyban működött az uradalmi igazgatóság. Az uradalom a környék legkorszerűbb birtokai közé tartozott. A gróf Sándor család birtoka ezután leányági öröklés útján a herceg Metternich családhoz került. A Szily birtok ugyanakkor a Fáy család tulajdona lett, akik igen szép uradalmat hoztak létre több gazdasági épülettel.

1884-ben megépítették az első vasúti vágányt és az első torbágyi viaduktot. 1898-ban megépült a második pálya és a következő viadukt. A vasút megépítésével a két település folyamatosan terjeszkedett a vasútvonal felé. Bia 1886-tól a Pilisi alsó járás székhelye volt, amit 1898-tól Biai járásra neveztek át. Olyan települések is ide tartoztak, mint Budafok és Budatétény. A Biai járást végül 1934-ben szüntették meg.

1924. június 13-án Magyarország eddig ismert legnagyobb tornádója (néhány más környékbeli település mellett) Bián és Torbágyon végzett hatalmas pusztítást, majd egy másik katasztrófa, a torbágyi merénylet Torbágyot tette országos hírűvé. 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat a viadukton a Budapest-Bécs vonalon közlekedő gyorsvonat alatt, amely kisiklott, majd a gőzmozdony és első kocsijai a mélybe zuhantak. A robbantás 22 halálos áldozatot követelt. A merénylet ürügyén kezdődött meg az 1930-as évek politikai leszámolása az illegális kommunistákkal.

A két községet először 1950-ben egyesítették. Az 1956-os forradalomból a biatorbágyiak is kivették részüket. Több száz oldalnyi irat, számos érdekes dokumentum került elő 2006 szeptemberében a Pest Megyei Levéltárból, melyek újabb adalékokkal szolgálnak a forradalom itteni eseményeivel kapcsolatban. 1958-ban Bia és Torbágy különváltak, 1966-ban azonban ismét egyesültek.

A település és Érd közötti hegytetőn 1978-ban légvédelmi rakétabázis épült (MN5818 hivójel: Holdfény), mely Budapest védőgyűrűjének része volt; fegyverzetként a bázisra Sy-125 Nyeva típusú légvédelmi rakétarendszert telepítettek. 1996-ban a fegyverzetet leszerelték, majd kiürítették a bázist. Sajnálatos módon a területen szinte azonnal megjelentek a fémgyűjtők, akik néhány hét alatt elhordtak minden hasznosíthatót; jelenleg már csak a beton fedezékek állnak az egykori bázis helyén.

1985-ben a település északnyugati területei (Herceghalom, Kozárom, Móriczmajor, Simontanya) Herceghalom néven különváltak Biatorbágytól.[4]

Biatorbágy 2007. július 1-jével kapott városi rangot.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Palovics Lajos (KDNP)[5]
  • 1994–1998: Palovics Lajos (KDNP-FKgP)[6]
  • 1998–2002: Palovics Lajos (MKDSZ-Fidesz)[7]
  • 2002–2003: Palovics Lajos (MKDSZ)[8]
  • 2003–2006: Dr. Palovics Lajos (Szövetség Biatorbágyért Egyesület)[9]
  • 2006–2010: Dr. Palovics Lajos (Szövetség Biatorbágyért Egyesület)[10]
  • 2010–2014: Tarjáni István (Fidesz)[11]
  • 2014–2019: Tarjáni István János (Fidesz-KDNP)[12]
  • 2019-től: Tarjáni István János (Fidesz-KDNP)[1]

A településen 2003. december 28-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak,[9] az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[13] A választáson az előző polgármester is elindult, és megerősítette pozícióját.

Népesség szerkesztés

A település népességének változása:

A népesség alakulása 1990 és 2023 között
Lakosok száma
7176
9523
12 310
12 723
12 932
13 132
13 528
13 889
14 749
15 151
1990200520112014201620172018201920212023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,7%-a magyarnak, 5,1% németnek, 0,6% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33,7%, református 15,7%, evangélikus 1,1%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 18,5% (27,9% nem nyilatkozott).[14]

2022-ben a lakosság 86,5%-a vallotta magát magyarnak, 3,5% németnek, 0,2% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szerbnek, lengyelnek, görögnek, szlováknak, ukránnak és horvátnak, 5,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,8% volt római katolikus, 11,4% református, 1,4% evangélikus, 1% görög katolikus, 0,2% ortodox, 0,1% izraelita, 2% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 16% felekezeten kívüli (40,3% nem válaszolt).[15]

Nevezetességei szerkesztés

A település leghíresebb építménye a ma már használaton kívüli kettős vasúti völgyhíd, mely két különálló, egyvágányú hídszerkezetből áll. Érdekessége a merényleten kívül, hogy ma már nincs Magyarországon másik völgyhíd kétvágányú vonalon.[16] (Bicske és Szár állomások között volt még egy kisebb (vágányonként 2×40 méteres), hasonló völgyhíd a Váli-víz felett Óbarok és Újbarok határában, de azt az 1930-as évek elején: a Kandó-féle villamosítás előtti nyomvonal-korrekciókor elbontották.[17])

  • Nyakaskő és környéke
  • Sándor-Metternich-kastély, ma iskola
  • Szily-kastély: a 17. században épült, jelenleg iskola és egy része üres
  • Szent Vendel-kápolna (avagy az iharosi Szily-sírkápolna) (47°27'38.61"É – 18°50'36.25"K)
  • Torbágyi Szentháromság-szobor: az 1739-es pestisjárvány emlékére lett emelve.
  • Biai Szentháromság-szobor: eredetije 1760-ban Házl Ádám uradalmi ispán által állíttatva, 1873-ban Juhász Mihály és felesége oszlopra emeltette. (47°27'55.80"É – 18°48'28.46"K)
  • Szent Anna római katolikus templom: 1863-ban készült el.
  • Biai református templom.
  • Szent Kereszt-templomrom a biai református temetőben
  • Az Iharos – egy nem bizonyított állítás szerint Árpád vezér a honfoglalás idejében itt vadászott.
  • Az Ürge-hegy: természetvédelmi terület.
  • Kaptárkövek – Hármas-szikla ( 47°27'34.99"É – 18°51'11.95"K )

Sport szerkesztés

Testvérvárosai szerkesztés

Ismert és híres biatorbágyiak szerkesztés

Bián született:

Torbágyon született:

Képgaléria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. ↑ https://www.volanbusz.hu/hu/menetrendek/volanbusz-menetrend-kereso/B#horgony
  4. ↑ a b https://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=08891
  5. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 1.)
  7. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  8. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  9. ↑ a b … települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2020. május 27.)
  10. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 1.)
  11. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  12. ↑ Biatorbágy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2019. december 29.)
  13. ↑ Időközi önkormányzati választások 2003-ban (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2003 (Hozzáférés: 2020. május 26.)
  14. ↑ Biatorbágy Helységnévtár
  15. ↑ Biatorbágy Helységnévtár
  16. ↑ Tótpál Judit: Javaslat a Viadukt (biatorbágyi völgyhidak) felvételére a Biatorbágyi Értéktárba. Hozzáférés: 2018. április 23.
  17. ↑ Nagy Tamás: Az elfeledett baroki viadukt. Indóház 8. évf. (2012) 10. sz. 26–31. o.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Biatorbágy&oldid=27076175”