Bibarcfalva
Bibarcfalva (románul Biborțeni) falu Romániában, Erdélyben, Kovászna megyében. Közigazgatásilag Baróthoz tartozik.
| Bibarcfalva (Biborțeni) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Székelyföld |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kovászna |
| Rang | falu |
| Községközpont | Barót |
| Irányítószám | 525101 |
| Körzethívószám | +40 x67[1] |
| SIRUTA-kód | 63465 |
| Népesség | |
| Népesség | 629 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 661 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 494 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 05′ 38″, k. h. 25° 39′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 38″, k. h. 25° 39′ 23″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bibarcfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevének eredete szerkesztés
Neve valószínűleg a régi Tiborc személynévből származik. A monda szerint gyógyforrásait Tiborc fakasztotta a Szent Anna-tó feletti tündérvárból, felesége kívánságára.
Fekvése szerkesztés
Sepsiszentgyörgytől 42 km-re északnyugatra, a Baróti-medencében, a Barót-patak mentén fekszik. Baróttól 5 km-re keletre található.
Története szerkesztés
A falu felett emelkedő vár eredete, sorsa ismeretlen, valószínűleg vaskori eredetű erősség. A Dungó-patak bal partján bronzkori telep maradványaira bukkantak. A települést 1332-ben Bybouth alakban említik először. Református temploma a 13-14. század fordulóján épülhetett. Híres borvízforrásokban rendkívül gazdag területéről, vízét messze földre is elvitték borvízfuvarosai, 1880-tól palackozták is. Gyógyvizű fürdője 1972-ig működött. 1910-ben 883 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Homoródi járásához tartozott. 1992-ben 825 lakosából 821 magyar, 3 román, 1 német volt.
Látnivalók szerkesztés
- A falu felett délre emelkedő 617 m magas Vár-bükk hegy tetején állnak Tiburcz várának romjai.
- Református temploma a 14. század elején épült fel, a 15. század elején gótikus stílusban átalakították, 1762-ben bővítették, tornyát 1794-ben átépítették, mai formáját az 1897. évi átalakítással nyerte el. 15. századi freskók díszítik, melyek közül az északi falon látható a Szent László-legenda jelenetsorát mutatja (képünkön jobbra).
A kisharang 1638-beli, újraöntve 1797-ben, 3 mázsás, felirata: Dum trahor audite, voco vos ad sacra, venite, a nagyharang 1874-ból való, újraöntve 1956-ban. Felirata: „Az éloket hívogatom a holtakat elsiratom”. Tömege: 500 kg.
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1813-ban Bartalis Ferenc mezőgazdász, a Makk-féle összeesküvés résztvevője, 1854-ben végezték ki Sepsiszentgyörgyön, továbbá Bertalan László és Benedek Dániel, akiket 1854-ben Marosvásárhelyen akasztottak fel.
- Itt született 1867-ben Zathureczky Viola háztartástani író.
Irodalom szerkesztés
- Orbán Balázs:A székelyföld leírása; történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. II. 1868.
- Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest. 1981.
- Ozsváth Anna: Bibarcfalva népessége. In Korunk Évkönyv 1982. Kolozsvár 1982
- László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest
- Jánó Mihály : Adatok az erdélyi középkori falképfestészet repertóriumából. In Tusnad 92-94. A műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdései. Válogatás az első három tusnádi (Románia) nemzetközi tudományos ülésszakon elhangzott előadásokból. Sepsiszentgyörgy, 1994.
- Jánó Mihály: Színek és legendák. Sepsiszentgyörgy, 2008.
- diakszemmel.eloerdely.ro/files/2611-032_Virag_Timea_Helga_Bibarcfalva.pdf
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kovászna megye. adatbank.ro
.svg){kind=small}