Bizmut-nitrát

szervetlen vegyület
Bizmut-nitrát
IUPAC-név Bizmut(III)-nitrát
Más nevek Bizmut-nitrát
Kémiai azonosítók
CAS-szám 10361-44-1,
10035-06-0 (pentahidrát)
PubChem 160911
SMILES
[N+]([O-])([O-])=O.[N+]([O-])([O-])=O.[N+]([O-])([O-])=O.[Bi+3]
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Bi(NO3)3 (vízmentes)
Bi(NO3)3·5H2O (pentahidrát)
Moláris tömeg 485,11 g/mol (pentahidrát)[1]
Megjelenés színtelen, átlátszó kristályok[1]
Sűrűség 2,83 g/cm³[1]
Olvadáspont 75-80 °C (bomlik)[1]
Forráspont (nincs)
Oldhatóság (vízben) reagál, lassan bizmut-szubnitráttá alakul[1]
Veszélyek
EU osztályozás nincs besorolva
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A bizmut-nitrát (Bi(NO3)3·5H2O) a bizmut egyik szervetlen vegyülete.

Fizikai, kémiai tulajdonságai szerkesztés

A bizmut-nitrát színtelen, nagy, prizmás kristályok alakjában nyerhető. Igen higroszkópos. Melegítésre kristályvizében megolvad, vizet veszít, előbb bázisos sóvá alakul, majd magasabb hőmérsékleten nitrogén-oxid és oxigén felszabadulása közben bizmut-trioxiddá bomlik el. Ha oldatát sok vízzel felhígítjuk, akkor hidrolízist szenved el, és belőle fehér, csillogó kristálykák alakjában anhidrobázisos só, bizmutil-nitrát (BiO(NO3)) válik ki. A bázisos sók salétromsav hozzáadásával újra oldatba vihetők.

Előállítása szerkesztés

A bizmut-nitrát előállítása fémes bizmutból történhet, salétromsavban való oldással. A közepes töménységű (kb. 32%-os) salétromsav a bizmutot oxidálja, és aztán bizmut-nitráttá oldja:

2 Bi + 8 HNO3 → 2 Bi(NO3)3 + 4 H2O + 2 NO

Az oldat bepárlásával a bizmut-nitrát kikristályosítható.

Előállítható még bizmut-trioxid vagy -karbonát tömény salétromsavas oldatából történő kikristályosítással.[2]

Felhasználása szerkesztés

A kristályos bizmut-nitrát a ritkaföldfém-nitrátokkal elegykristálysort alkot, amit a ritkaföldfémek elválasztására is felhasználnak.

Felhasználják más bizmutvegyületek előállítására is.[3]

Hivatkozások szerkesztés

  1. a b c d e Biztonsági adatlap (jtbaker.com) Archiválva 2008. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
  2. N. N. Greenwood, A. Earnshaw: Az elemek kémiája, 847. o. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999. ISBN 963-18-9144-5
  3. Römpp Vegyészeti Lexikon A-E, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1981. ISBN 963-10-3269-8

Külső hivatkozások szerkesztés

Lengyel Béla, Proszt János, Szarvas Pál - Általános és szervetlen kémia