Bonnaz Sándor

	Bonnaz Sándor
Született	1812. augusztus 11.; Challex
Elhunyt	1889. augusztus 9. (76 évesen); Temesvár
Állampolgársága	francia; magyar;
Foglalkozása	katolikus pap; katolikus szerpap; katolikus püspök;
Tisztsége	csanádi püspök (1860. június 7. – )
Iskolái	Pázmáneum
	csanádi püspök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1837. augusztus 17.
Püspökké szentelés	1860. november 4.
Szentelők	Kunszt József (főszentelő); Peitler Antal József (társszentelő); Nehiba János (társszentelő);
Hivatali idő	1860–1889
Elődje	Csajághy Sándor
Utódja	Dessewffy Sándor
	Társszentelt püspökök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Fogarasy Mihály	1865. május 7.
Ivan Pavlešić	1871. szeptember 3.
	Catholic Hierarchy;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bonnaz Sándor témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Bonnaz Sándor (Challex, 1812. augusztus 11. – Temesvár, 1889. augusztus 9.) katolikus pap, csanádi püspök.^[2]

Pályafutása szerkesztés

Édesapja, Bonnaz János Antal, I. Napóleon francia császár seregében hadnagyként szolgált, édesanyja Hugueniot Franciska volt. Bonnaz János 1813-ban elesett a lipcsei csatában, ezt követően az édesanya 7 éves fiával Magyarországra költözött, ahol sógora, Bonnaz Antal Nagy-Őszön (Torontál vm.) plébános volt. Sándor, miután líceumi tanulmányait Szegeden elvégezte, a papi pályára lépett. 1834-től Bécsben, a Pázmáneumban töltötte előkészítő éveit, majd 1837-ben Lonovics József pappá szentelte.^[2]

Kápláni és teológiai tanári rövid működése után 1844-ben nagy-őszi lelkésszé, 1850-ben pedig a „temesi bánság és szerb vajdaság” összes magyar és német népiskoláinak ideiglenes felügyelőjévé tették.^[2] 1859-től apát.

Püspöki pályafutása szerkesztés

1860. június 10-én a Csajághy Sándor halálával megüresedett csanádi püspökségre nevezték ki, pápai megerősítést szeptember 28-án kapott.^[2] November 4-én szentelte püspökké Kunszt József kalocsai érsek, Peitler Antal József váci püspök és Nehiba János tinnini püspök segédletével.

1870-ben részt vett az első vatikáni zsinaton. Püspökként komolyan dolgozott, gazdaként ritka szakértelemmel mintagazdasággá tette a püspöki birtokot,^[2] kegyes cselekedeteivel pedig általános tiszteletet szerzett magának. 100 000 forinttal két kanonoki széket alapított, illetve a rosszul javadalmazott lelkészek részére, és a papi nyugdíjalapra ugyancsak 100 000 forintot adott. Számtalan templomot és iskolát emelt, 19 plébániát alapított. A Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővéreket behívta egyházmegyéjébe,^[2] százezer forintokat költött a letelepítésükre (egykori temesvári kolostorukhoz tartozik az 1894-ben épült Notre Dame-zárdatemplom^[3]), a közjóra közel 2 millió forintot áldozott.

Betegsége miatt 1874-ben Németh József kanonokot püspökké szenteltette, és helyettesének nevezte ki.^[2] Haláláig – még 16 éven át – közösen kormányozták az egyházmegyét.