Borágófélék
A borágófélék vagy érdeslevelűek (Boraginaceae) a valódi kétszikűek (eudicots) asterids kládjának euasterids I csoportjába tartozó, a pontos rendszertani viszonyok tisztázásáig saját rendbe sorolt család. Körülbelül 100 nemzetség 2000 faja tartozik ide. Magyarországon kicsit több mint 40 faj őshonos.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fekete nadálytő (Symphytum officinale)
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Borágófélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Borágófélék témájú kategóriát. |
Elterjedésük szerkesztés
Fajai főleg a mérsékelt és a szubtrópusi zónában terjedtek el. A mérsékelt övben élők zöme lágyszárú, a szubtrópusi zónában némileg több a fássszárú.
Megjelenésük, felépítésük szerkesztés
Leveleik szerkesztés
Kevés kivételtől eltekintve a családban a levelek, sőt az egész növény kovásodott szőröktől érdes, gyakran szúrós. A levelek általában ép szélűek, szórt állásúak. Epidermiszükben szőlőfürtszerű mészkiválásokat, úgynevezett cisztolitokat halmoznak fel.
Virágaik szerkesztés
A virágok szerkezete a családon belül elég egyöntetű. A virág hímnős, javarészt sugaras, olykor kétoldali szimmetriájú. A csészelevelek száma 5, nincsenek összenőve. A szirmok száma is 5, ezek egymással és a porzókkal is összenőttek. A termő két, szintén összenőtt termőlevélből áll. A magház felső állású.
Termésük szerkesztés
Négy, ritkábban két makkocska.
Rendszerezésük szerkesztés
APG szerkesztés
Az APG III-rendszer a valódi kétszikűek (eudicots) euasterids I kládjába helyezi a csoportot rendbe nem besorolt, illetve bizonytalan besorolású családként. Az APG IV-rendszer saját, egyetlen családból álló rendbe sorolja a Boraginaceae s.l.-t, ami a következőkből áll: Boraginaceae s.s., Codonaceae, Cordiaceae, Ehretiaceae, Lennoaceae, Wellstediaceae, Heliotropiaceae, Hydrophyllaceae és a Nama L. klád.
Cronquist szerkesztés
Cronquist[1] rendszere az Asteridae alosztály Lamiales rendjébe, Tahtadzsjan[2] a Lamiidae alosztály Boraginales rendjébe sorolja a családot.
Néhány újabb osztályozás a Boraginaceae-t a következő családokra bontja fel: Boraginaceae s.s., Cordiaceae, Ehretiaceae, Heliotropiaceae, Hydrophyllaceae és Lennoaceae.
Más, elterjedtebb rendszerek a fentieket alcsaládként kezelik a Boraginaceae családon belül, az alábbiak szerint:
Nemzetségek szerkesztés
Magyarországon is előforduló nemzetségek szerkesztés
kunkor (Heliotropium), békaszem (Omphalodes), ebnyelvűfű (Cynoglossum), koldustetű (Lappula), magiszák (Asperugo), nadálytő (Symphytum), atracél (Anchusa), farkasszem (Lycopsis vagy Anchusa), apácavirág (Nonea), báránypirosító (Alkanna), tüdőfű (Pulmonaria), nefelejcs (Myosotis), gyöngyköles (Lithospermum), Buglossoides, vértő (Onosma), szeplőlapu (Cerinthe), kígyószisz (Echium)
További nemzetségek szerkesztés
Actinocarya, Adelocaryum, Afrotysonia, Amblynotus, Amphibologyne, Amsinckia, Ancistrocarya, Anoplocaryum, Antiotrema, Antiphytum, Arnebia, Auxemma, Borago, Bothriospermum, Brachybotrys, Brunnera, Caccinia, Carmona, Chionocharis, Choriantha, Craniospermum, Cryptantha, Cynoglossopsis, Cynoglottis, Cysostemon, Dasynotus, Decalepidanthus, Echiochilon, Echiostachys, Elizaldia, Embadium, Eritrichium, Gastrocotyle, Gyrocaryum, Hackelia, Halacsya, Heliocarya, Heterocaryum, Huynhia, Ivanjohnstonia, Ixorhea, Lacaitaea, Lasiarrhenum, Lasiocaryum, Lepechiniella, Lepidocordia, Lindelophia, Lithodora, Lobostemon, Macromeria, Maharanga, Mairetis, Mattiastrum, Kékharang, Metaeritrichium, Microcaryum, Microula, Mimophytum, Moltkia, Moltkiopsis, Moritzia, Myosotidium, Neatostema, Nesocaryum, Nogalia, Nomosa, Ogastemma, Omphalolappula, Omphalotrigonotis, Onosmodium, Oxyosmyles, Paracaryum, Pardoglossum, Patagonula, Pectocarya, Pentaglottis sempervirens, Perittostema, Plagiobothrys, Pseudomertensia, Psilolaemus, Pteleocarpa, Rindera, Rochefortia, Rochelia, Rotula, Saccellium, Scapicephalus, Selkirkia, Sericostoma, Sinojohnstonia, Solenanthus, Stenosolenium, Stephanocaryum, Suchtelenia,Thaumatocaryum, Thyrocarpus,Tianschaniella, Tiquilia, Tournefortia, Trachelanthus, Trachystemon, Trichodesma, Trigonocaryum, Trigonotis, Ulugbekia, Valentiniella
Élettani hatás szerkesztés
Ezek a növények pirrolizidin alkaloidokat tartalmaznak, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Cronquist rendszere. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 27.)
- ↑ Tahtadzsjan rendszere. [2007. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 27.)
- ↑ Pirrolizidin alkaloidok a gyógynövénytermelésben
Források szerkesztés
- Uránia növényvilág – Gondolat kiadó, 1980
- Molnár V. Attila: Kétszikűek III., ÉlőVilág könyvtár – Kossuth kiadó, 2006
