Borosbocsárd
Borosbocsárd (románul: Bucerdea Vinoasă) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
| Borosbocsárd (Bucerdea Vinoasă) | |
 | |
| Antonie Pop gazdag borosbocsárdi paraszt háza az 1900-as években | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Község | Magyarigen |
| Rang | falu |
| Községközpont | Magyarigen |
| Irányítószám | 517361 |
| SIRUTA-kód | 4945 |
| Népesség | |
| Népesség | 835 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | – (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 09′ 38″, k. h. 23° 31′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 38″, k. h. 23° 31′ 46″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nevének eredete szerkesztés
Kiss Lajos szerint a Bocsárd helynevek a 'kádár' vagy 'pohárnok' jelentésű ómagyar bocsár szó -d képzős alakjából valók és ilyen foglalkozású várnépekre utaltak. Először 1238-ban említették, Buchard alakban. Előtagja Buzásbocsárdtól különítette el (először 1486-ban: Borosboczard).
Fekvése szerkesztés
Gyulafehérvártól 13 kilométerre északnyugatra, az Erdélyi Hegyalján fekszik.
Népessége szerkesztés
- 1785-ben Magyarborosbocsárdnak 377, Oláhborosbocsárdnak 341 lakója volt. Az előbbiben ugyanekkor 39, utóbbiban 51 ortodox családot, Magyarborosbocsárdon 1766-ban 111 református lelket számoltak össze.[2]
- 1910-ben 1277 lakosából 1266 volt román és 11 magyar anyanyelvű; 710 ortodox és 557 görögkatolikus hitű.
- 2002-ben 957 román anyanyelvű lakosából 886 volt ortodox, 74 pünkösdi és 12 görögkatolikus vallású.
Története szerkesztés
Középkori plébániatemploma, amelyet később a református nemesek használtak, a mai ortodox templom helyén állhatott. 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint egyházának papja 80 dénár pápai tizedet fizetett. 1442-ben a település a Kecsetiek adománybirtoka volt, de Hunyadi János erdélyi vajda magának foglalta el. A mai település felső része a középkortól a 20. századig külön falut alkotott Oláhbocsárd, később Oláhborosbocsárd néven (villa olachalis Buchard 1346-ban, Olahbochard 1496-ban), a tőle való megkülönböztetésül az alatta fekvő, a középkorban még magyar lakosságú falut Magyarbocsárdnak, később Magyarborosbocsárdnak nevezték el (Magyarbochard 1505-ben, Magjar Boros Bocsárd 1684-ben). Bár a két falu közben összeépült, községi igazgatásuk csak 1912-ben egyesült. Mindkét falu Fehér, majd Alsó-Fehér vármegyéhez tartozott.
Szőlőművelő település volt. A paraszti réteg a 17. században már Magyarborosbocsárdon is román. A tatárok 1658-ban felgyújtották, ezután 1668-ban, a református magyarok számának csökkenése miatt, újraosztották határát. A református püspökség a 17. század második felében udvarházat épített itt uradalmának igazgatása céljából, amely a 18–19. században is fennállt. A püspökségen kívül a 18. században főbb birtokosai a Boér, Bessenyei és Harsányi családok voltak.
1848 tavaszán Ács János református lelkész vezetésével 26 fős nemzetőrsége alakult. Október 29-én román felkelők a vásártéren 63 magyar lakosát öltek meg, 25-en Vajasdra menekültek. A magyar vadászok 1849-ben tizenegy román lakosát végezték ki. Református egyháza nem alakult újjá.
A hagyomány szerint a pónyikalma innen került Nagyenyedre a 19. század elején, ahonnan aztán Erdély szerte elterjedt.[3]
Látnivalók szerkesztés
Híres emberek szerkesztés
- Itt született 1897-ben Emil Pop botanikus.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
- ↑ Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi almák. Kolozsvár, 1998, 41. o.
- ↑ www.traditiongroup.ro Archiválva 2013. december 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
Források szerkesztés
- Gudor Kund Botond: Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei. Kolozsvár – Barót, 2012
- Hajdú Mihály – Janitsek Jenő: Alsófehér megye. (Szabó T. Attila erdélyi történeti helynévgyűjtése, 1.) Bp., 2001
- Szilágyi Farkas: Alsófehér-vármegye 1848–49-ben. Nagy-Enyed, 1898
.svg){kind=small}