Wikipédia

Borsody László (vívó)

(1878-1939) magyar őrnagy, vívómester
Ez a szócikk a vívómester és őrnagyról szól. Hasonló címmel lásd még: Borsody László (egyértelműsítő lap).

Borsody László (Farmos, 1878. szeptember 6.[3] – Budapest, 1939. január 25.)[4] őrnagy, a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet egykori fővívómestere és aligazgatója. Pályafutása alatt vívómesterként 18 olimpiai és világbajnokot, 15 Európa-bajnokot, 8 katonatiszti Európa-bajnokot és 103 magyar bajnokot segített hozzá a győzelemhez.

Borsody László
Borsody László
Borsody László
SzületettPfeffer Béla
1878. szeptember 6.
Farmos
Elhunyt1939. január 25. (60 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásavívó
Halál okalőtt seb
SírhelyeFarkasréti temető (6/2-1-23)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsody László témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

Pfeffer Béla néven Pfeffer Samu és Fuchs Róza kiskereskedők gyermekeként született.

Kodesch Béla mesternél ismerkedik meg a vívás alapjaival, Giroldini Virgillio, majd Robelly Jenő és Rákossy Gyulánál tanul. 1899-ben avatták fel honvéddé a Magyar Királyi Hondvédségben.[5]1901-ben a Bécsújhelyi Katonai Akadémián (Wiener Neustadt) működő Katonai Vívó- és Tornatanári Intézetének alapkurzusára vezényelték melyet "jó" eredménnyel végzett el. Az ott tanult Neralic Milan mestertől tanult kardvívás döntően befolyásolta az egész későbbi pályafutását.[6] Ebben az időben már az olasz könnyű fegyvereket használták az akadémián. 1904-ben újra Bécsújhelyre vezénylik az intézet kurzusára, ahol Richard Verderber mester képezi tovább. Bizonyítványán "kiváló "minősítés szerepel.

1900 és 1925 között a Ludovika Akadémián teljesített szolgálatot. Az I. világháborúban, 1917 szeptemberétől a pécsi 19-ik honvéd gyalogezred kötelékében, felderítő század parancsnok a keleti fronton.[7] 1925 és 1932 között A Magyar Királyi Honvéd Sportoktató Tanfolyam fővívómestere.1932 és 1936 között a Magyar Királyi Toldi Miklós Honvéd Sporttanár-és Vívómesterképző Intézet (SPOTI) aligazgatója és fővívómestere. A modern magyar kardvívás egyik megalkotója,[8] a Borsody-rendszer létrehozója.

1905-tő 10 éven át József főherceg gyerekeinek vívómestere a várban.[9]

A Ludovika akadémia felkelésének idején négy akadémikussal a politikai megbízottakat tartoztatta le. A felkelés bukása után társaival együtt hetekig siralomházban volt kivégzését várva. Guido Romanelli olasz tiszt közbejárására kerüli el a kivégzést és engedik szabadon társaival.

Nyugdíjba vonulásáig (1936) a SPOTI aligazgatója.[10] 1939. január 25-én déli 12 órakor[11] Borsody őrnagy szolgálati fegyverével, saját kezűleg vetett véget életének.[12] A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra 1939. január 28-án délután a római katolikus anyaszentegyház szertartása szerint.[13]

„ Borsody László nagy magyar volt és ezt nem titkolta sosem! ”
– Máday Norbert[14]
„ Mi volt a Borsodi-iskola lényege?
– A tempó és a taktika, melyet közvetlen módon át lehet adni, de ezt oktatni megtanulni - már a nehezebb feladatok közé számított. A tanítvány részéről sem volt éppen könnyű, hiszen nem mindenki rendelkezett olyan tempóérzékkel, s taktikai érettséggel, hogy a mester elképzeléseit magáéva tudja tenni. De a Borsodi-tanítványok megfeleltek ennek a követelménynek, talán a vonzás-kiválasztás is közrejátszott ebben. Sőt, bizonyos vagyok benne! Azok a versenyzők ugyanis, akik nem passzoltak hozzá, el is mentek tőle. De sokan közülük csak Borsodi által válhattak igazán naggyá. A Borsodi-tanítványok között ugyanis olyanok is akadtak, akik nem a klasszikus technika szerint vívtak, ilyen vívó Santelli vagy Gerentsér kezében semmi sem lett volna, de Borsodinál vívó lett, s nem is akármilyen!. 		”
– Bay Béla[15]

Tanítványai szerkesztés

Kitüntetései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ Tápiószelei izraelita születési anyakönyv I. kötet, 34. lap., 1878. év, 305. folyószám.
  4. ↑ Halálesete: Bp. II. ker. állami halotti akv. 81/1939. folyószám.
  5. ↑ Györök, László (2018. április 19.). „Katonai létesítmények kialakítására, élettartamára ható minőségügyi, szabályozási és szabványtényezők”. Katonai Logisztika (3-4), 81–103. o. DOI:10.30583/2018/3-4/81. ISSN 1588-4228.  
  6. ↑ „Rendes, egy évig tartó tanfolyamban a katonai nevelő- és képzőintézetek részére okleveles katonai vívó- és tornatanárokat, illetve katonai vívómestereket, 5 hónapig tartó külön tanfolyamában pedig a csapatok részére tiszteket csapatvívótanárokká képeztek ki. Az egy évig tartó tanfolyamba csak azokat a tiszteket vették fel, akik a külön tanfolyamot „jeles” vagy „igen jó” eredménnyel végezték el.” Tomanóczy Gusztáv: M. Kir. Toldi Miklós Honvéd Sporttanár és Vívómesterképző Intézet ismertetése. Magyar Katonai Szemle, 1933
  7. ↑ Léstyán, Enikő (2021. április 19.). „A múltjával terhelt épített tér : A drezdai Hadtörténeti Múzeum megújítása”. Metszet 12 (3), 24–29. o. DOI:10.33268/met.2021.3.2. ISSN 2061-2710.  
  8. ↑ Borsody László, Gerentsér László, Italo Santelli és Rákossy Gyula vívómesterek voltak a modern magyar kardvívás megalkotói.
  9. ↑ Fedor. Freund: Sport 1905 /. 1905. Hozzáférés: 2021. október 11.  
  10. ↑ A SPOTI parancsnokai: 1925-1932 között Rády József huszár ezredes, 1932-1938 között pedig Novákovics Béla ezredes.
  11. ↑ Gyászjelentése
  12. ↑ Bay Béla, L. Réti Anna Páston és páston kívül Bp., 1979, 29. o.
  13. ↑ A Farkasréti temető 2003-ban (adattár)
  14. ↑ Máday Norbert: Edzett pengék. Kecskemét, 2014
  15. ↑ Bay Béla - L. Réti Anna: Páston és páston kívül. Bp., 1979
  16. ↑ Nemzeti évfordulóink (2012)
  17. ↑ A MAC többszörös magyar bajnok tőrvívójá.
  18. ↑ Vívóverseny (1905)
  19. ↑ A magyar kard napjai
  20. ↑ Márki Ferenc utolsó asszója
  21. ↑ „Az pedig, hogy <Borsody> világhíres tanítványai, Jekelfalussy György és Nagy Ernővel az élén a megismételt vágások csoportjait is képesek elhelyezni az olasz ellenfelek nagy kardlendületei közben.” Filotás Ferenc
  22. ↑ Higgadt, magabiztos, leleményes bajnok a Nagy János utcából. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 14.)
  23. ↑ Vívómesterek, tényleges állományban
  24. ↑ Magyarország tiszti cím- és névtára - 45. évfolyam, 1937. Függelék, 575. o.(ADT)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Borsody_László_(vívó)&oldid=26877092”