Breitenfeldi csata (1631)

A breitenfeldi csata a harmincéves háború egyik nagy csatája volt, melyben a Gusztáv Adolf vezette svédek döntő győzelmet arattak a Tilly gróf vezette császári, illetve liga csapatok felett. A svédek győzelmét elsősorban a jobb vezetés, valamint a létszámbeli és tüzérségi fölény hozta meg.

Breitenfeldi csata
Gusztáv Adolf svéd király a Breitenfeldi csatában
Konfliktus	Harmincéves háború
Időpont	1631. szeptember 17.
Helyszín	Breitenfeld, Lipcsétől északra, Szászország, a mai Németország
Eredmény	Döntő svéd győzelem
Szemben álló felek
Svédország Szász Választó-fejedelemség Német-római Birodalom Katolikus Liga
Parancsnokok
Gusztáv Adolf Gustaf Horn gróf I. János György Hans Georg von Arnim altábornagy Tilly gróf Pappenheim gróf Fürstenberg gróf Isolani gróf
Szemben álló erők
22 800 fő svéd 54 svéd ágyúval 17 300 fő szász 12 ágyúval 31 300 fő 26 ágyú
Veszteségek
3000 svéd halott 2100 szász halott 7600 halott 9000 hadifogoly 26 ágyú
Térkép
Breitenfeldi csata Pozíció Szászország térképén
é. sz. 51° 24′, k. h. 12° 20′51.4, 12.33333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Breitenfeldi csata témájú médiaállományokat.

Előzmények

A harmincéves háború svéd szakasza 1630-ban kezdődött, amikor Gusztáv Adolf svéd király partra szállt Usedomon. A svédek a háborútól saját balti birodalmuk növelését várták, de belépésükben szerepe volt a franciák nyomásának is, akik mindenképp tenni akartak valamit Habsburg ellenfeleik ellen ezen a fronton. A svéd csapatok egészen addig kitértek az összeütközés elől, amíg a protestáns fejedelmektől és Szászországtól elég erősítésre tettek szert, amivel létszámbeli fölényhez jutottak a császáriakkal szemben. A császáriak túl későn reagáltak a svéd és a szász erők egyesülésére, csak akkor támadták meg Szászországot, amikor már a találkozó a két sereg között lezajlott. Tilly ennek ellenére esélyt látott a győzelemre. Az volt a terve, hogy elit egységeivel a jobbszárnyon legyőzi az újonc szászokat, majd minden erejét a svédek ellen fordítja.

A csata

A két sereg felállása

A császáriak hagyományos módon álltak fel, soraikban két horvát és négy magyar lovasezred szolgált (egyébként a nehezebben mozgó páncélos svéd lovasok nem szívesen elegyedtek harcba a könnyű horvát, kozák, magyar és tatár lovasokkal, mert sokkal fürgébben mozogtak). Középen a tüzérség mögött mély formációkban helyezkedett el a négy dandárra osztott gyalogság, a jobbszárnyon Fürstenberg gróf irányítása alatt a legjobb lovasezredek foglaltak helyet, amiket az Isolani gróf vezette horvát könnyűlovasezred, valamint a Wangler-gyalogezred támogatott, a lovasság soraiban pedig négy magyar lovasezred is állt. A balszárnyat Pappenheim gróf vezette, amely a maradék nehézlovasságból és a Holstein-gyalogezredből állt. A tartalék öt lovasszázadból állt, a centrum jobb oldalán foglalt helyet, a szászok lerohanására.
A svédek és a szászok egymás mellett, de külön-külön álltak fel. A szászok a császáriakhoz hasonlóan a centrumba mély alakzatba felállított gyalogságot, a szárnyakra kis létszámú lovasságot helyeztek ki, tüzérségüket a centrumuk jobb oldalára helyezve.
A svéd hadsereg a tűzerő maximalizálása érdekében széles alakzatot vett föl, hét gyalogezredük mindegyike három zászlóaljra oszlott, egy zászlóalj elöl, kettő mögötte támogatásként. Az első vonalat négy ilyen gyalogezred alkotta, mögöttük 500 lovas jelentette a közvetlen támogatást, a második vonal három gyalogezredből állt, őket 700 lovas támogatta. A svédek szárnyán lévő lovasság első soraiban muskétások helyezkedtek el, akik a lovasok pisztolyaihoz adtak tűztámogatást, a császári vértesekkel szemben.

A svéd seregben szolgáltak nagy számmal német nemzetiségű zsoldosok, továbbá skótok és angolok is.

A császári támadás a szászok ellen

A svédek és a szászok korán reggel vonultak fel északi irányból, heves harcot folytatva a Podelwitz falut (ma Rackwitz része) védő horvát lovassággal. 600 méterre közelítették meg a császári csapatokat, akiknek a tüzérsége tüzet nyitott. A protestáns erők viszonozták a tüzet, tüzérségi fölényüknek köszönhetően sokkal több kárt okozva a császáriakban, mint amennyit ők elszenvedtek. Délután két órakor a Tilly kiadta a parancsot a támadásra, Fürstenberg és Pappenheim lovassága támadásra indult a szárnyakon. Pappenheimet visszaverte a svéd jobbszárny lovasságának és muskétásainak össztüze, Fürstenberg azonban el tudta űzni a kis létszámú szász lovasságot. Ezután a császári vértesek oldalba támadták a szászok gyalogsági centrumát, ami pánikba esett és menekülni kezdett.

A császári támadás a svédek ellen

A császári gyalogság fél 3 körül ívben jobbra fordulva előrenyomult, hogy a szászok megfutamodásával szabaddá vált svéd balszárnyat megtámadja. Horn, a svéd balszárny parancsnoka áthelyezte a svéd második vonalat egy észak-dél irányban álló újabb vonalba, hogy felfogja a támadást. A császári egységek rosszul időzítették támadásaikat, a különálló dandárok nem egyszerre érkeztek, így a svédek komoly veszteségeket okozva sorozatosan visszaverték őket. Amellé a svéd muskétások rendkívül gyors sortüzeket zúdítottak az ellenségre, mert királyuk a csata előtt addig gyakorlatoztatta őket, amíg ők tudták a leggyorsabban lőni és újratölteni fegyvereiket.

A svéd ellentámadás

Horn és Gusztáv Adolf 4 óra után ellentámadást indítottak a kivérzett császáriak ellen. A császári balszárnyról elűzték Pappenheimet és a svéd királynak sikerült meglepetésszerűen elfoglalni Tilly tüzérségét, hátulról is tűz alá vonva annak megingó gyalogságát. A császáriak az ellentámadást és a kettős tüzet már nem bírták, így menekülni kezdtek. A sereg nagy része elpusztult, a több mint hétezer német halott többsége az első sortüzek következében esett el, s a kilencezer fogoly már menekülés közben esett fogságba. Pappenheim némi lovassággal el tudott menekülni, a tüzérség viszont teljes mértékben a svédek kezébe került.

Következmények

A Katolikus Liga hadserege szétesett és négy év múlva fel is oszlott, Tilly nem sokkal később meghalt, így ismét Wallenstein lett a császári hadsereg főparancsnoka, aki 1632-ben vereséget szenvedett Gusztáv Adolftól Lützennél, azonban a svéd király elesett a csatában.

• 
  Breitenfeldi csata

Források

• Jeremy Black: Hetven döntő csata, Breitenfeld fejezet, ISBN 963-9615-15-3