Brennbergbánya
Brennbergbánya (németül: Brennberg) Sopron településrésze Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Soproni járásban, mindössze 1 km-re Ausztriától.
| Brennbergbánya | |
 | |
| A bányásztemplom, alsó szintjén a Bányász pincével | |
| Közigazgatás | |
| Település | Sopron |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 604 fő (2001) +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Távolság a központtól | 10 km |
| Elhelyezkedése | |
 Brennbergbánya
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
| |
 é. sz. 47° 39′ 17″, k. h. 16° 29′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 17″, k. h. 16° 29′ 25″ | |
| Brennbergbánya weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brennbergbánya témájú médiaállományokat. | |
Fekvése szerkesztés
A Soproni-hegységben, Soprontól 12 km-re délnyugatra fekvő, alpesi jellegű falu.
A szétszórt szerkezetű település egy központi részből és több, kisebb-nagyobb távolságra álló épületcsoportból (telepből) áll. A telepek tulajdonképpen az egykori szénbánya aknái közelében épült bányászlakások.
A település részei:
- Brennberg (Soproni utca, Vasút sor, Hermesi út, Nyírfa utca, Rönkfa utca)
- Óbrennberg (Óbrennbergi út, Harang utca, Régi iskola sor, Sárgaház sor, Márta sor, Felső sor)
- Kuruckereszt-telep
- Borbála-telep
- Óhermes-telep
- Újhermes-telep
Megközelítése szerkesztés
Sopronból és Ágfalváról erdei turistautakon gyalogosan vagy a hegyek között kiépített műúton gépkocsin, kerékpárral, valamint a 3-as és 3Y jelzésű, helyi járatú autóbuszokkal juthatunk el Brennbergbányára. Az út Soprontól 200 métert emelkedik.
Mióta Magyarország csatlakozott a schengeni övezethez, Ausztria felől is elérhető kiépített műúton, Récény / Ilonaakna (Ritzing / Helenenschacht) községen keresztül.
Nevének eredete szerkesztés
Az anyakönyvekben a 18. század második feléig „a soproni erdőben” (in silvis Soproniensis) megjelöléssel szerepelt a terület. A település neve 1793-ban lett hivatalosan Brennbergbánya. Azt mondja a bányászhagyomány, hogy Sopron környékén a kovácsok szénégetéssel állították elő műhelyük számára a faszenet. A szénégetők közül egy Rieger nevű kovács boksája sehogy sem akart elaludni, mert a boksát valószínűleg egy olyan elfedett kőszénkibúvás fölé telepíthette, amely az égést tovább táplálta, sőt emiatt a hegy is égni kezdett. Az égő hegy németül brennender Berg-et jelent, ebből születhetett népnyelvi csonkítással Brennberg, majd később magyar hozzáadással a Brennbergbánya. 1770 körüli időből datálódik ez a hír, onnan kezdve Sopron nyugati erdeiben a felszínhez közeli szénkibúvások fejtése indult el Brennbergen, a későbbi Brennbergbányán.
Története szerkesztés
1753-ban fedezték föl az erdőségekben rejtőzködő, jó minőségű szenet. A szájhagyomány szerint Rimbacher Pál birkapásztor figyelt fel – tűzrakása következményeként – a „nagy fekete, izzó kődarabokra”. Jelentése nyomán a soproni polgármester bizottsággal vizsgáltatta meg a jelenséget.
Hat év múlva – 1759-ben – az akkor Fenyvesvölgyként ismert területen nyitották meg Magyarország első szénbányáját. Ennek hírére zömében osztrák és német nemzetiségű családok telepedtek le a szép völgyben, és kötöttek munkaszerződést a szénvagyon tulajdonosával, Sopron Szabad Királyi Várossal. A bányát kiszolgáló épületek mellett hamarosan felépültek a szegényes bányászlakások is.
A bánya működésének közel két évszázada alatt mindig a város birtoka volt. Az egymást követő bérlők fejlesztései a 19. század utolsó évtizedeire az ország egyik legjelentősebb, legkorszerűbb bányájává tették. A kitermelt szenet 1869-1952 között iparvasút szállította az ágfalvai állomásra. (1893-tól normál nyomtávra átépítve üzemelt.)
1944 végén a Vörös Hadsereg elől menekülő nyilas vezetőség ideiglenesen Brennbergbányára tette át székhelyét Farkasgyepűről, majd innen Kőszegre mentek tovább. Brennbergben a hegyoldalban kialakított bányatárószerű óvóhelyeket biztonságosnak tartották Szálasi számára. A nemzetvezető menyasszonyát, Lutz Gizellát a bánya vezető tisztviselője és neves ornitológus Breuer György szolgálati lakásában szállásolták el.
Az utolsó bányamunkások 1953 januárjában költöztek el. Ők a megelőző év őszétől a leszerelést végezték. 1956 novemberében öt napon át ismét folyt a termelés, de aztán végleges döntés született. Becher Nándor érzelemgazdag helytörténeti könyvében az alábbiakat írja a megszüntetés hatásairól:
| „ | Sajnos, 1959 decemberében véglegesen és örökre leállítják a brennbergi bányát. Amit kétszáz év alatt az itt dolgozók építettek, azt 1952-ben és 1959-ben lelkiismeretfurdalás nélkül szétrombolták. Így szűnt meg egy kétszázéves bányakultúra. Az élet szűnt meg Brennbergbányán, a sportkör, a híres dalárda, a 35 tagú bányász fúvószenekarral együtt. Egyik család a másik után költözött el. Igaz, nyugdíjazásuk után egyesek visszatértek az elcsendesedett településre, ahol most nagyon sok fejlesztenivaló lenne… | ” |
Látnivalók szerkesztés
- Bányásztemplom (Szent Borbála-templom, kocsmatemplom)
- Evangélikus harangláb
- Szent Borbála-szobor
- Bányászati Emlékmúzeum (9408 Óbrennbergi u. 14.)
- Bányásztemető
Források szerkesztés
- Becher Nándor helytörténeti könyve
- KSH
- A Központi Bányászati Múzeum honlapja Archiválva 2007. augusztus 7-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Lovas Gyula: A brennbergi bányavasút. Soproni Szemle 1967. XXI. évfolyam 3. szám 224. p.
További információk szerkesztés
- Soproni Hegység Natúrpark Archiválva 2007. június 9-i dátummal a Wayback Machine-ben honlapja, brennbergi bányászok
| Sopron | ||
|
|
||
 Récény
|
