Wikipédia

Buck-Tick

japán rockegyüttes
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

A Buck-Tick (japán kiejtése: バクチク (bakucsiku?)) japán rockegyüttes, mely 1983-ban alakult. 1985 óta állandó tagjai Szakurai Acusi, Imai Hiszasi, Hosino Hidehiko, Higucsi Jutaka és Yagami Toll voltak. Az együttes pályafutása során 22 albumot adott ki, több ezek közül vezette az Oricon slágerlistáját. Az X Japannel és más kortárs együttesekkel közösen a visual kei műfaj meghatározó alakjaként tartják számon.[1][2][3]

Buck-Tick
A Buck-Tick logója
A Buck-Tick logója
Információk
Egyéb nevekB-T, Hinan Go-Go (非難GO-GO)
Eredet Japán
Alapítva1983
Aktív évek1983–
MűfajJ-rock, visual kei, gothic rock, elektronikus rock, hard rock, alternatív rock
Kiadó
  • Victor Entertainment
  • Lingua Sounda
Tagok
Szakurai Acusi, Imai Hiszasi, Hosino Hidehiko, Higucsi Jutaka, Yagami Toll
Korábbi tagok
Araki
A Buck-Tick weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség

Az együttest középiskolai barátok alapították Hinan Go-Go néven, anélkül, hogy tudtak volna hangszeren játszani. 1987-ben jelent meg első lemezük független kiadónál, Hurry Up Mode címmel. Még abban az évben nagykiadóhoz kerültek, és kiadták Sexual XXXXX! című albumukat. Első nagy sikerük a Just One More Kiss című dal volt 1988-ban és elnyerték a Japan Record Awards legjobb új eladó díját. Taboo című albumukkal komorabb, komolyabb hangvételt vettek, a korábbi „pozitív punk” irányvonalat hátrahagyva. Az 1990-es Aku no hana album már gothic rock hatású. A 90-es évek elején az együttes lassan új irányvonalat vett, Szakurai lett a fő dalszövegíró, a visual keire jellemző, sötétebb, filozofikus koncepciójú lemezek láttak napvilágot. Kurutta taijó című 1991-es nagylemezük azonnal platinalemez lett.

1996-ban az együttes a cyberpunk felé fordult, Cosmos című lemezükre erőteljesen hatott az elektronikus zene. 1998-ban a Gesszekai című dalukat felhasználta a Nightwalker: The Midnight Detective című anime, amivel több külföldi rajongót szereztek. 2001 és 2003 között tematikusan összekapcsolódó lemezek láttak napvilágot, Kjokutó I Love You és Mona Lisa Overdrive címmel. 2005-ben jelent meg 13kai va gekkó című albumuk, mely teljesen a gothic rock és a visual goth műfajában készült. 2007-ben az együttes visszatért az alternatív rockhoz a Tensi no revolver című lemezzel. 2010-es Razzle Dazzle című albumuk dance-elemeket tartalmaz. 18. nagylemezük Jume miru ucsú címmel jelent meg 2012-ben, ezt két évvel később az Arui va anarchy követte. 20. nagylemezük Atom miraiha No.9 címmel 2016-ban látott napvilágot, 2017-ben No.0, 2020-ban pedig az Abracadabra című stúdióalbumaik kerültek a boltokba.

2023. október 19-én Szakurai Acusi váratlanul elhunyt agytörzsi agyvérzés következtében.

Az együttes gyakran turnézott Japánban, koncerthelyszíneik között megtalálható volt a Tokyo Dome és a Yokohama Arena is.

Története szerkesztés

Kezdetek (1983–1985) szerkesztés

„ Acusi volt a dobos, régen én adtam neki dobleckéket. Amikor ő lett az énekes, megfordult a színpadon, és rám nézett, a tekintete annyira más volt, mint amikor dobos volt. Mintha mindig is ezt csinálta volna. Szerintem oda tartozik. ”
– Yagami Toll, 2007[4]

1983-ban Fudzsioka városában alakították barátok, Imai Hiszasi családjának ábécéjében, akkor még Hinan Go-Go (非難GO-GO, „Kritika Go-Go”) néven, majd 1984-ben lett a nevük Bakucsiku (爆竹, „petárda”), melyet latin betűkkel Buck-Tickként stilizáltak. Amikor összeálltak, Imai és Higucsi Jutaka még hangszeren sem tudtak játszani. Higucsi kérte meg középiskolai barátját, Hosino Hidehikót, hogy csatlakozzon, azt szerették volna, hogy ő legyen az énekes, de Hosinót jobban érdekelte a gitározás, így Imai barátja, Araki került a mikrofon mögé. Imai rebellis osztálytársa, Szakurai Acusi lett a dobos.[5] Először csak más együttesek, főképp a The Stalin nevű japán punk rock együttes dalait játszották, fesztiválokon, öltönyben, magasra tupírozott hajjal. Érettségi után Imai Tokióba költözött Arakival és designiskolába járt. Egy évvel később Higucsi és Hosino is követte őket a fővárosba. Hétvégenként hazatértek gyakorolni és fellépni. Szakurait nem engedték a szülei Tokióba, így Higucsi testvérének, Yagami Tollnak az SP nevű együtteséhez szeretett volna csatlakozni, ám Toll visszautasította, az SP pedig feloszlott. 1985-ben a Buck-Tick megvált énekesétől, Arakitól, aki képtelen volt vokálban felvenni a versenyt Imai gyorsan fejlődő dalszerzői képességeivel. Szakurai meggyőzte a tagokat, hogy inkább énekelne, így a dobok mögé Yagami Toll ült. Ez lett az együttes végleges felállása.[6][7][5][8]

Független kiadónál (1985–1987) szerkesztés

Miután Szakurai édesapja elhunyt, ő is követte társait Tokióba, klubokban léptek fel, ahol az öltöny mellé égnek álló frizurát választottak, mely jellegzetességükké vált. 1986 júliusában Szavaki Kazuo, a független Taijó Records vezetőjének figyelmét is felkeltették, aki egy sindzsukui live house-ban látta őket játszani.[5] Első kislemezük To-Search címmel október 21-én jelent meg.[8] 1987-ben jelent meg első lemezük független kiadónál, Hurry Up Mode címmel.[8] A megjelenést követően Ikebukuróban léptek fel egy 1200 férőhelyes teremben, Buck-Tick Phenomenon címmel. Az általános vélekedés az volt, hogy a terem túl nagy és a koncert bukás lesz, de az együttes meglepő marketingstratégiát választott, mely működött is: több ezer feltűnő matricát ragasztottak ki a kiadó munkatársai Tokió fiatalok által frekventált negyedeiben, melyen annyi szerepelt: „Buck-Tick Phenomenon április 1. Tojoto Közösségi Ház”. A munkatársaikat majdnem letartóztatták rongálás vádjával.[5]

Nagykiadós debütálás (1987–1988) szerkesztés

Amikor nagykiadók is elkezdtek érdeklődni irántuk, eleinte nem akartak átszerződni, mert a kiadók nem voltak hajlandók teljesíteni a feltételeiket, miszerint önállóan akarnak dönteni a megjelenésükről és az imidzsükről; nem kényszeríthetik őket a tagfelállás megváltoztatására; nem kényszeríthetik őket kísérőzenészek alkalmazására; valamint minden kiadványuknak saját maguk lesznek a producerei.[5][9] Takagaki Ken a Victor Invitation Recordstól azonban beleegyezett a feltételeikbe és a kiadó aojamai stúdióját is rendelkezésükre bocsátotta.[5] 1987. június 16-án Buck-Tick Phenomenon II címmel adtak koncertet Sibujában, melyről Buck-Tick Phenomenon Live at the Live Inn címmel jelent meg VHS-kiadvány,[10] mely 4. lett az Oricon videólistáján.[5]

Szeptember 3-án Shaking Hands, Inc. néven hoztak létre menedzsmentcéget az együttes számára.[5] Első nagykiadós lemezük Sexual XXXXX! címmel november 21-én jelent meg.[8] Nagyobb koncerttermekben kezdtek fellépni, de hiányzott nekik a kis live house-ok atmoszférája, ezért 1988. január 24-én a Shinjuku Loftban Bluck-Tlick álnéven tartottak koncertet, ahol régebbi dalaikat adták elő.[5] Március 21-én adták ki első középlemezüket, Romanesque címmel.[11] Harmadik albumuk, a Seventh Heaven június 21-én került a boltokba.[11]

Taboo (1988–1989) szerkesztés

 
Szakurai Acusi a Just One More Kiss című dal videóklipjében. A dal az első nagy sikerük lett, melyért a Japan Record Awards új előadó díját is elnyerték. Külsőségekben az együttes ekkor még magasra tupírozott frizurát viselt, és a punk rock zenei vonalat követte.

Taboo című 1989-es albumuk felvételeihez Londonba utaztak 1988 szeptemberében. A lemez producere Owen Paul volt. Egy fellépésük is volt a Greyhound klubban, ahol a Der Zibet tagjai is megnézték a koncertet.[12] London nagy hatással volt a Buck-Tick tagjaira, különösen Szakuraira, aki úgy érezte, a helyi zenei élet befogadóbb a sötétebb, komolyabb zene iránt.[12] Ezzel az albummal az együttes egy komorabb, komolyabb hangvételű irányba fordult,[13] amivel a japán zenei színtér tagjainak éles kritikáját is kivívta, mivel akkoriban nem tartották nagyra a Buck-Ticket, alig tartották többre őket a popidoloknál.[11]

Első nagykiadós bemutatkozó kislemezük, a Just One More Kiss 1988 októberében látott napvilágot és az együttes első nagy sikerévé vált. Először szerepelhettek a népszerű Music Station zenei műsorban, ahol élőben előadták a dalt. A Victor egy reklámsorozatban is felhasználta a dalt, melyben a vállalat CDian Stereo CD-lejátszóját népszerűsítették „A szuper basszus akár a petárda”-szlogennel, ami szójáték az együttes nevével (a Buck-Tick japán kiejtése bakucsiku, ami petárdát jelent). Az év végén elnyerték a Japan Record Awards új eladó díját.[5][14][15]

Hiátus és Aku no hana (1989–1990) szerkesztés

1989. március 22-én az együttes turnézni indult a Taboo albummal.[16] Ekkora már nem tupírozták magasra a hajukat, Szakurai pedig nem festette már szőkére a sajátját. A turnét félbe kellett szakítani, mert Imait letartóztatták LSD birtoklásáért.[17] Az újságokban is megjelent a hír, azóta azonban az együttes mélyen hallgat az esetről.[9]

1990-ben megjelent az Aku no hana („A gonosz virágai”) című lemezük, melyet Baudelaire A Romlás virágai című kötete inspirált.[18][12] Ezzel a lemezzel az együttes tovább kísérletezett a sötét, gótikus irányvonallal, melyet a Taboo-ban kezdtek el felfedezni, és mely később védjegyükké vált. Első helyen végzett az Oricon albumlistáján, még megjelenése hónapjában aranylemez lett,[19] és a mai napig a legtöbbet eladott lemeze az együttesnek.[20][11] Az album megjelenése előtt, decemberben 50 000-es koncertet adtak a Tokyo Dome-ban.[11] Innentől kezdve szinte minden év végén tartanak koncertet, általában a Nippon Budókanban, megünneplendő a hiátus utáni visszatérésüket. 2001 óta a koncert neve The Day in Question.[8]

Kurutta taijó; érettebb zenei világ (1990–1995) szerkesztés

1990-ben az együttes 51 koncertes turnéra indult,[21] majd megjelent Symphonic Buck-Tick in Berlin című lemezük, melyen régebbi dalaik szimfonikus zenekarral kísért változatai szerepeltek.[22] Ezt követően stúdióba vonultak, ahol a szokásosnál több időt töltöttek Kurutta taijó című nagylemezük felvételeivel, ami minőségbeli javulást is eredményezett a hangzás tekintetében.[9]

Ebben az időszakban az együttes lassan új irányvonalat vett, Szakurai lett a fő dalszövegíró. Feleségül vette az együttes stylistját, de nem sokkal később elváltak, majd az édesanyja is meghalt, akivel nem lehetett ott utolsó óráiban az együttes zsúfolt beosztása miatt.[12][23] Szakurai úgy nyilatkozott, ezek az események nagy befolyással voltak a dalszövegeire, és ekkor kezdett el igazi érzelmekről írni, ahelyett, hogy menőnek tartott dolgokról írt volna.[12][23] Nem sokkal később a vezetékneve kandzsijának írásmódját is megváltoztatta, a szakura jelentésű 桜 írásjegy régebbi változatát (櫻) kezdte el használni és a dalszövegeiben ekkor jelentek meg a melankólikus hangvétel és a pszichológiai mélységű gondolatok.[12][23]

A Kurutta taijó 1991. február 21-én került a boltok polcaira[24] és azonnal platinalemez lett.[25] Négy nappal a megjelenést követően Satellite Circuit címmel különleges koncertet adtak nézők nélkül, melyet a televízióban is közvetítettek.[26] Ezt egy 49 koncertből álló turné követte márciustól június végégig.[27]

1991 és 1995 között a visual keire jellemző, sötétebb, filozofikus koncepciójú lemezek láttak napvilágot.[7][6] 1992-ben megjelent első válogatáslemezük Korosi no sirabe: This Is Not Greatest Hits címmel, mely azonnal aranylemez lett.[28] Nem hagyományos válogatáslemez volt, a dalokat újravették, egyes esetekben radikálisan újraírták. Ezt egy turné követte, mely a Climax Together kétnapos koncertben csúcsosodott ki szeptember 10-én és 11-én a Yokohama Arenában. Az eseményt kifejezetten úgy tervezték meg, hogy filmre veszik, drámai fényeffektusokkal, a színpadot pedig az aréna hosszabbik fala mentén állították fel.[12]

1993. május 21-én az együttes megjelentette a Dress című kislemezét, melyet 2005-ben újra kiadtak, mint a Trinity Blood című anime nyitódalát.[8] 1993. június 23-án megjelent hetedik nagylemezük, a Darker Than Darkness: Style 93, mely egyfajta koncepcióalbum a halál témakörében.[23] Az együttes különféle hangszerekkel kísérletezett a lemezen, Hosino billentyűkön játszott Szakurai pedig a koncerteken szaxofonon; mindketten a következő albumon, a Six/Nine-on is használták ezeket a hangszereket.[12] A Six/Nine az előző nagylemezhez képest még inkább pszichológiai témákkal foglalkozott és egy koncepció köré épült. Az album megjelenése előtt az együttes videókoncert-sorozathoz forgatott le egy sor videoklipet Hajasi Vataru rendezésében. Az Itosi no Rock Star című dalban közreműködött Issay is a Der Zibetből, aki a turnén is csatlakozott az együtteshez.[12]

Kiadóváltás, cyberpunk (1996–2003) szerkesztés

1996-ban az együttes új menedzsmentvállalatot alapított Banker Ltd. néven, melynek igazgatója Yagami Toll lett, valamint új rajongói klubot is létrehozott, Fish Tank néven.[8] Az együttes ebben az időszakban a cyberpunk felé fordult, Cosmos című lemezükre erőteljesen hatott az elektronikus zene.[12][6] Az albumhoz kapcsolódó turnét azonban félidőnél le kellett mondaniuk, mert a Nepálban az együttes számára fényképsorozatot készítő Szakurai súlyos hashártyagyulladást kapott. Az énekes azonnal vissza akart térni Japánba mindenképpen, attól tartva, hogy külföldön meghalhat. Japánban végül felgyógyult.[23] 1997-ben kiadót váltottak, a Mercury Music Entertainmentnél az első lemezük a december 10-én megjelent Sexy Stream Liner lett.[29] Imai ekkor kezdett el teremint is használni a szerzeményeiben.[6] 1998-ban a Gesszekai című dalukat felhasználta a Nightwalker: The Midnight Detective című anime, amivel több külföldi rajongót szereztek.[6]

1998-ban és 1999-ben más előadókkal működtek közre,[8] valamint a Tribute Spirits című albumra feldolgozták az X Japan elhunyt gitárosának, hidének a Doubt című dalát.[30] 2000-ben újabb kiadóváltás következett, a BMG Funhouse-hoz szerződtek át,[8] első lemezük a kiadónál a One Life, One Death címet viselte.[31] Népszerűségük külföldön nőni kezdett, különösen Dél-Koreában, ahol az együttes először csak látogatóban járt egy interjú erejéig, majd 2001-ben felléptek a SoYo rockfesztiválon Szöulban, szakadó esőben.[32]

Ebben az időszakban Szakurai és Imai tagjai lettek a Schwein nevű supergroupnak,[8] Raymond Watts és Sascha Konietzko társaságában.[33]

2001 és 2003 között tematikusan összekapcsolódó lemezek láttak napvilágot, Kjokutó I Love You és Mona Lisa Overdrive címmel.[6] A Kjokutó I Love You utolsó, instrumentális száma a Mona Lisa Overdrive első dalának zenei alapját adja, az album utolsó dalának zenei alapja pedig a Kjokutó I Love You első dalában bukkan fel ismét. A Mona Lisa Overdrive címről hibásan úgy vélték, hogy William Gibson azonos című cyberpunk regényéből származik, azonban valójában Imai összetévesztette a címet Robert Longo Samurai Overdrive című művével, ami igazából inspirálta az albumcímet.[34]

2003 szeptemberében a Buck-Tick Marilyn Manson előzenekaraként lépett fel két alkalommal, Tokióban és Oszakában.[35]

Szólóprojektek, gót hatás (2004–2005) szerkesztés

2004-ben az együttes tagjai szólóprojektekbe kezdtek. Ebben az időszakban egyedül Hosino nem alkotott szólóban, ő két évvel később a Dropz nevű együtteshez csatlakozott.[36] A Buck-Tick fellépései azonban így sem maradtak el, nagyszabású koncertet adtak például a Yokohama Arénában,[37] melynek felvételei Akuma to Freud − Devil and Freud − Climax Together címmel jelent meg DVD-n.[38]

2005. április 6-án megjelent a 13kai va gekkó című albumuk, mely a gothic rock és a visual goth műfajában készült és Szakurai szólóprojektje ihlette a koncepcióját. Bár évekkel korábban is kísérleteztek már a gót hatással, ez a lemez mégis jelentősen különbözött a korábbi kiadványaiktól.[6][39] Az albumhoz kapcsolódó turné fellépései drámaiak voltak, egy bohóc és egy balerina is szerepet kapott a színpadon.[8] A BARKS újságírója szerint a műsor egyfajta „gót színházi produkció” volt, ahol az álom és a valóság közötti illúzió érvényesült.[40]

December 21-én Parade: Respective Tracks of Buck-Tick címmel válogatáslemezt adtak ki, melyen 13 előadó (köztük például Kijoharu, J, az Abingdon Boys School) adták elő a Buck-Tick-dalokat. Az album rávilágít az együttes fiatalabb generációs zenészekre gyakorolt hatására. 2007-ben ezek közül az előadók közül jó néhányan egy, a Buck-Ticknek dedikált fesztiválon is részt vettek, ahol előadták a feldolgozásokat.[8]

20. évforduló, visszatérés a rockhoz (2006–2011) szerkesztés

2006-ban az együttes a nagykiadós debütálásuk 20. évfordulójára készülve kiadta a Kageró című dalt, melyet az XxxHolic anime záródalként használt fel.[41] 2007. június 6-án jelent meg Rendezvous című kislemezük,[42] és még aznap elindult a Parade Tour elnevezésű turné,[43] melynek minden koncertjén a korábbi válogatásalbumon szereplő előadók közül lépett fel egy-egy.[43] A turné végén Buck-Tick Fest 2007 on Parade címmel tartottak fesztivált a jokohamai kikötőben. Az egész napos programon a válogatásalbum előadói léptek fel.[44][43]

 
Buck-Tick-lemezek a Tower Records egyik tokiói üzletében 2007-ben

2007-ben az együttes visszatért az alternatív rockhoz a Tensi no revolver című albummal, mely szeptember 19-én látott napvilágot.[6] Bár a gothic rock elemei megmaradtak, a szintetizátort elhagyták ezen a lemezen, és a hagyományos rockegyüttes-hangzást választották.[45] Decemberig hosszú országos turnén vettek részt.[46] Ugyancsak decemberben jelentette be a SoftBank vállalat, hogy az együttes tagjai által tervezett mobiltelefonokat dob piacra.[47]

2008 végén a BMG Japant felvásárolta a Sony Music Entertainment Japan, de még 2009 végéig a BMG nevet használták, utána az együttes hivatalosan is a Sony előadója lett, az Ariola Japan leányvállalathoz kerültek.[48] 2009. február 18-án megjelent az együttes Memento Mori című nagylemeze, mely Szakurai szerint továbbra is a hagyományos rock műfaját képviselte.[49] Ezt egy három hónapos, 25 állomásos turné követte, melynek utolsó két koncertjét a tokiói NHK Hallban tartották.[50]

2010 márciusában Dokudandzsó Beauty címmel jelent meg kislemezük,[51] melyet szeptemberben a Kucsizuke követett. Ez utóbbit a Shiki című anime nyitódalaként is felhasználták.[52] Október 13-án megjelent 17. nagylemezük, a Razzle Dazzle.[53] Bár jobbára hagyományos rockhangzású, dance-rock és dance-elemeket is tartalmaz.[54][55] A borítót Aquirax Uno tervezte.[56]

2011 januárjában az együttes Jupiter című dalát feldolgozta a Duel Jewel, a Crush! – 90's V-Rock Best Hit Cover Songs című válogatáslemezre.[57] A Crush! 2 -90's V-Rock Best Hit Cover Songs- című folytatáslemezen pedig a 9Goats Black Out feldolgozásában hallható a Speed című Buck-Tick-dal.[58]

25. évforduló, Lingua Sounda (2012–2021) szerkesztés

A 25. évfordulójuk alkalmából az együttes bejelentette saját lemezkiadója, a Lingua Sounda megalapítását, valamint egy új kislemez és nagylemez érkezését.[59] 2012 márciusában megjelentek a Catalogue Victor→Mercury 87–99 és a Catalogue Ariola 00–10 című válogatáslemezek.[60] Május 23-án adták ki az Elise no tame ni című kislemezüket, valamint a 2011-es The Day in Question-koncert DVD-jét.[61] Az együttes a Tensu monogatari című színdarabhoz is felvett egy dalt.[61] Következő kislemezük, a Miss Take: Boku va Miss Take július 4-én került a boltokba.[62] Azok a rajongók, akik mindkét kislemezt megrendelték, esélyt kaptak arra, hogy részt vehessenek a Climax Together című dal videóklipjének forgatásán.[63]

Július 7-én Parade II: Respective Tracks of Buck-Tick címmel újabb feldolgozásalbum látott napvilágot, olyan előadókkal, mint az acid android, a Polysics vagy az Acid Black Cherry.[64] 18. nagylemezük Jume miru ucsú címmel szeptember 19-én jelent meg, a Buck-Tick Fest 2012 On Parade kétnapos koncertsorozat előtt. A koncerteken mintegy 14 000 rajongó vett részt és a feldolgozásalbum előadói közül is fellépett például a D’erlanger, a Mucc, a Merry és a Pay money To my Pain.[62][63][65] Az évfordulóra készült, Buck-Tick ~Buck-Tick Phenomenon című dokumentumfilmet két részben mutatták be a japán mozik, június 15-én és június 22-én, egy-egy héten keresztül.[66] Az együttes két új dalt írt a filmhez: a Love Parade-et Hosino szerezte, a Steppers -Parade-et pedig Imai.[66]

Keidzsidzsó rjúszei (形而上 流星?) címmel 2014. május 14-én új kislemezt adtak ki, melyet június 4-én az Arui va anarchy című album követett.[67] 2015. június 28-án a Luna Sea együttes szokásos Lunatic Fest fesztiválján léptek fel, ahol J-jel közösen adták elő az Iconoclasm című dalt.[68] December 29-én, a The Day in Question koncertjükön jelentették be, hogy kiadójuk, a Lingua Sounda a Victor Entertainment leányvállalata lett.[69] 2016. szeptember 11-én az együttes harmadik Climax Together koncertjét adta a Yokohama Arénában, 24 évvel az első és 12 évvel a második ilyen koncertjük után.[70] Szeptember 21-én New World címmel jelent meg új kislemezük,[71] majd szeptember 28-án kiadták 20. nagylemezüket, Atom miraiha No.9 címmel, amely kilencedik lett az Oricon albumlistáján.[72]

2017-ben a Buck-Tick elnyerte az MTV Video Music Awards Japan „Japán inspirációs díját”.[73] Babel című kislemezük november 15-én jelent meg.[74] 2018. február 28-án kiadták Moon szajonara o osiete című kislemezüket, melyet március 14-én a No.0 című album követett.[75] Április 28-án felléptek az X Japan gitárosának, hidének emlékére rendezett 20th Memorial Super Live Spirits koncerten.[76] 2018-ban a Buck-Tick turnéját félbe kellett szakítani, mert a december 9-i koncerten Szakurai rosszul lett, bár a koncertet végigcsinálta, utána a kórházban emésztőszervi vérzést állapítottak meg nála.[77]

2020. január 29-én újabb kislemez látott napvilágot, Datensi címmel.[78] A kapcsolódó, rajongóiklub-tagok számára fenntartott turnét azonban a Covid19-pandémia miatt el kellett halasztani.[79] Augusztus 26-án Moonlight Escape címmel adtak ki kislemezt.[79] Abracadabra című nagylemezük szeptember 21-én jelent meg.[80]

2021 szeptemberében újabb kislemezt adtak ki, Go-Go BT Train címmel és országos turnét jelentettek be a járvány ellenére.[81]

35. évforduló, Szakurai halála szerkesztés

Az együttes 2022 júniusában bejelentette, hogy debütálásuk 35. évfordulója alkalmából egész évben különféle programokat szerveznek a rajongók számára, valamint egy öt lemezből álló, különleges koncepció szerint összeállított válogatásalbum is megjelenik CATALOGUE THE BEST 35th anniv. címmel. Ősszel az együttes több nagyszabású jubileumi koncertet adott a Yokohama Arenában.[82][83]

2023. október 19-én Szakurai Acusi váratlanul elhunyt agytörzsi agyvérzés következtében. A hírt csak október 24-én közölte az együttes menedzsmentje, miután az énekest szűk családi körben eltemették.[84]

Zenei stílusa és hatása szerkesztés

Az együttes az Aku no hana című albumán található Kiss Me Goodbye című dalát adja elő az 1992-es Climax Together koncerten. Az album sötét, gót hangulatú,[11][12] amihez társul Szakurai ikonikussá vált haute couture színpadi megjelenése és „hipnotikus” előadásmódja.[7][85]
„ A BUCK-TICK zenéje mindenféle zenei árnyalatot felvonultat, a Depeche Mode-tól és a New Ordertől kezdve a U2-n át a The Knackig. Egyszerre ironikus, miközben szinte lebeg és kuszán dallamos. [...] Szemsminkjének maszkja mögött Acusi megszállottnak tűnik, és úgy is énekel. A BUCK-TICK anomália volt (és az is marad) a japán zenei színtéren; a gothic rock szintivel és elektronikával felhígított kuszasága ők. Komor, mocskos zene ez, a felrobbant korom és füst zenei megfelelője. ”
– Josephine Yun, A Concise Report on 40 of the Biggest Rock Acts in Japan[7]

A Buck-Tick zenei stílusa sokat változott az évtizedek folyamán. Korai dalaik stílusát a japánok a „pozitív punk” jelzővel illetik.[86] Egyszerűek voltak az akkordok, a ritmus, főleg dúr hangnemben íródtak, angol szavak felhasználásával a dalszövegben. Az 1989-es Taboo albummal kezdődően sötétebb hangzással kezdtek kísérletezni, mely az 1991-es Kurutta taijó lemezzel érettebbé vált. Az Aku no hana album sötét, gót hangulatú.[11][12] A Darker Than Darkness: Style 93 keményebb indusztriális rock-hangzással bírt, mely egészen a 2003-as Mona Lisa Overdrive című albumig tartott. A 2005-ben kiadott 13kai va gekkó album már szándékosan gót koncepciójú,[39] melyet retró rockhangzással kombináltak a Tensi no revolver (2007) és a Memento Mori (2009) című lemezeken.[45] A 2010-es Razzle Dazzle album dance-rock-elemeket is tartalmazott.[54][55]

A Jrockrevolution szerint az együttes stílusa a pop pezsgésétől az elektronikus cyberpunk zümmögésén és a bársonyos, buja góton át a letisztult hard rockig is kiterjed.[21] Az együttes fő dalszövegírója Szakurai Acusi,[87][88] aki híres erotikus, dekadens szövegeiről, ugyanakkor egzisztenciális, pszichológiai témákat is feldolgoz. Dalszövegeit úgy is jellemezték, mint „tánc a valóságról való ábrándozásban”.[89] 1995-ben a Rakuen (Inori koinegai) című dal nagy felháborodást váltott ki, mert a dalszöveg egy része a Koránt idézte, az albumot visszahívták és később újra kiadták módosított dalszöveggel.[90] Imai Hiszasi az együttes fő dalszerzője, de Hosino Hidehiko is ír időnként dalokat.[88]

Az együttesre leginkább a brit post-punk volt hatással, bár japán előadókat is szívesen hallgattak. Mindannyiukra hatással volt a Love and Rockets, Robert Smith és a Bauhaus.[12] Imaira a legnagyobb hatást a Love & Rockets, a Yellow Magic Orchestra, a Kraftwerk, az Ultravox gyakorolta, valamint a The Stalin együttes. Szakuraira leginkább David Bowie hatott, valamint olyan post-punk/gót előadók, mint a The Sisters of Mercy, a Siouxsie and the Banshees, a Clan of Xymox, a Der Zibet és Cucsija Maszami. Hosino és Yagami kedvence a The Beatles. Yagami ezen kívül Led Zeppelin-rajongó, valamint a Kisst és a The Clasht is szereti.[5][12][91]

Hatása szerkesztés

Az együttes a visual kei mozgalom egyik kulcsfigurája,[1][2][3] számos előadóra voltak maguk is hatással.[8] Kijoharu (Kuroyume, Sads) többször is készített interjút Szakuraijal, akit „csodálatos embernek” írt le.[92][93] Nisikava Takanori nyíltan a Buck-Tick rajongója, a Pop Jam tévéműsorban interjút is készített az együttessel.[94] Kjó, a Dir en grey énekese azután döntötte el, hogy énekes lesz, hogy egyik iskolatársa padján meglátta Szakurai fotóját.[95] Die azután kezdett a rockzene iránt érdeklődni, hogy középiskolásként hallotta az Aku no hana című dalt.[96] Aszagi, a D együttes frontembere úgy véli, együttesükre az egyik legnagyobb hatással a Buck-Tick volt.[97] A Nagoja kei stílushoz tartozó Deadman együttest is inspirálta a Buck-Tick.[98] 2001-ben Tacuró a Mucc-ból, Jú a Merryből, Aie a Deadmanből, Lay a Fatimából és Cujosi a Karimeróból Bluck-Tlick néven coveregyüttest hoztak létre.[99]

Tagjai szerkesztés

Jelenlegi tagok
Korábbi tagok
  • Araki (アラキ?) – vokál (1983–1985)

Diszkográfia szerkesztés

 Bővebben: Buck-Tick-diszkográfia

Díjak és elismerések szerkesztés

Év Díj Kategória Jelölés Eredmény
1988 Japan Record Awards Új előadó[5][14] Just One More Kiss Elnyerte
2017 MTV Video Music Awards Japan Japán inspirációs díj[73] Elnyerte

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Dejima, Kouji: Bounce Di(s)ctionary Number 13 - Visual Kei (japán nyelven). bounce.com. [2008. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 12.)
  2. ↑ a b Christian Utz, Frederick Lau. Vocal Music and Contemporary Identities: Unlimited Voices in East Asia and the West. Routledge, 250. o. (2013). ISBN 978-1-136-15521-5 
  3. ↑ a b szerk.: Tōru Mitsui: Made in Japan, Global Popular Music Series. Routledge, 223. o. (2014). ISBN 9780415637572 
  4. ↑  (2008). B02: "ON PARADE" THE CAST COMMENT; BUCK-TICK FEST 2007 ON PARADE (DVD). Buck-Tick FEST Production Committee, Banker Ltd.
  5. ↑ a b c d e f g h i j k l LOVE ME, Yasue Matsuura, Takao Nakagawa; Shinko Music Publishing Company, Ltd. 1989. ISBN 4-401-61275-2.
  6. ↑ a b c d e f g h Buck-Tick. Allmusic. (Hozzáférés: 2017. november 8.)
  7. ↑ a b c d Josephine Yun. X Japan, Jrock, Ink.: A Concise Report on 40 of the Biggest Rock Acts in Japan (angol nyelven). Stone Bridge Press (2005). ISBN 9781880656952 
  8. ↑ a b c d e f g h i j k l m Buck-Tick. JAME World. (Hozzáférés: 2022. május 9.)
  9. ↑ a b c Takashi Musha & Yuko Sakurai: Picture Product disc 3: "Sen-Sor". Victor Entertainment, 2002
  10. ↑ Buck-Tick Phenomenon Live at the Live Inn (japán nyelven). buck-tick.com. (Hozzáférés: 2022. május 13.)
  11. ↑ a b c d e f g Buck-Tick (japán nyelven). Tower Records, 2012. szeptember 19. [2018. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 16.)
  12. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Words by Buck-Tick [archivált változat]. Shinko Music Publishing Company, Ltd. (2002). ISBN 4-401-61726. Hozzáférés ideje: 2022. május 16. [archiválás ideje: 2012. február 22.] .
  13. ↑ (1989) „Taboo in Taboo” (eredeti: japán, fordítás: angol nyelven). B=Pass (February). (Hozzáférés: 2022. május 16.)  
  14. ↑ a b Buck-Tick. CD Journal. (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  15. ↑ Buck-Tick CDian Stereo ad scan (japán nyelven). Vintage Ads. (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  16. ↑ 1989 (japán nyelven) (fizetős regisztráció szükséges). BUCK-TICK OFFICIAL MOBILE SITE. (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  17. ↑ „バクチク　リーダー今井 LSD汚染”, Chunichi Shimbun , 1989. április 22.. [2016. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (japán nyelvű) 
  18. ↑ Shweta Basu (2017). „Flowers of Evil to Aku no Hana: Baudelaire’s Transculturation across Space and Time”. Spring Magazine on English Literature III (I). [2022. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 16.)  
  19. ↑ 月次認定作品　認定年月：1990年 2月 (Legördülő menüben: 1990年 2月) (japán nyelven). RIAJ. (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  20. ↑ BUCK-TICKのアルバム売り上げランキング. oricon.co.jp. (Hozzáférés: 2011. április 27.)
  21. ↑ a b BAND BIO: BUCK-TICK. Jrockrevolution. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  22. ↑ Symphonic Buck-Tick in Berlin (japán nyelven). Oricon. (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  23. ↑ a b c d e Keiko Oshibe (2005). „「櫻井敦司という男」("A man called Atsushi Sakurai"”. Snob Rock Mode & Art Magazine.  
  24. ↑ Kurutta Taiyou. jame-world.com. (Hozzáférés: 2011. április 12.)
  25. ↑ 月次認定作品　認定年月：1991年 3月 (Legördülő menü: 1991年 3月) (japán nyelven). RIAJ. (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  26. ↑ (2021) „Buck-Tick Go-Go B-T Train Feature”. PHY 19.  
  27. ↑ 狂った太陽 (japán nyelven) (fizetős regisztráció szükséges). BUCK-TICK OFFICIAL MOBILE SITE. (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  28. ↑ 月次認定作品　認定年月：1992年 4月 (Legördülő menü: 1992年 月) (japán nyelven). RIAJ. (Hozzáférés: 2022. május 16.)
  29. ↑ Sexy Stream Liner. jame-world.com. (Hozzáférés: 2011. április 13.)
  30. ↑ Tribute Spirits (japán nyelven). hide-city.com. (Hozzáférés: 2022. május 17.)
  31. ↑ One Life, One Death. jame-world.com. (Hozzáférés: 2011. április 13.)
  32. ↑ Mega Beat to Mega Hits, Buck-Tick live at the SoYo Rock Festival, Seoul. YouTube, 2001. (Hozzáférés: 2022. május 17.)
  33. ↑ Sakurai Atsushi JaME Profile. jame-world.com. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.)
  34. ↑ (2003) „BUCK-TICK” (japán nyelven). Ongaku to Hito (2).  
  35. ↑ Takahiro Ishii (2003). „BUCK-TICK vs マリリン・マンソン：NKホール決戦 Marilyn Manson vs. Buck-Tick Middle Finger Battle!” (japán nyelven). Fool’s Mate (december), Kiadó: Rock Press.  
  36. ↑ dropz Profile (japán nyelven). Jvckenwood Victor Entertainment Corp. (Hozzáférés: 2022. május 11.)}
  37. ↑ Past events 2004年のイベント (japán nyelven). Yokohama Arena. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  38. ↑ 悪魔とフロイト　-Devil and Freud- Climax Together (japán nyelven). Sony Music. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  39. ↑ a b Koh Imazu (2005). „" 夜" は邪悪にもなれるし、ピュアにもなれる」("The night can become evil, or it can become pure")” (japán nyelven). Fool’s Mate (283). [2022. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. május 18.)  (angol fordításban)
  40. ↑ BUCK-TICK、夢か現実か……ゴシック様式美を見せつけたツアー、追加公演レポ (japán nyelven). BARKS, 2005. július 12. (Hozzáférés: 2022. május 18.)
  41. ↑ xxxHOLiC (TV). Anime News Network . (Hozzáférés: 2020. szeptember 14.)
  42. ↑ Buck-Tick - Rendezvous. Jame World, 2007. június 9. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  43. ↑ a b c Buck-Tick デビュー20周年に野外フェス開催 - 音楽ナタリー. Natalie, 2007. április 5. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  44. ↑ Hisashi／Glay デジタル特別編集版 (japán nyelven). Guitar Magazine /Rittor Music (2014). ISBN 9784845625314 
  45. ↑ a b Eriko Ishii: VMC Online Interview No. 71, "Buck-Tick,", 2007. [2007. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (angol fordítás)
  46. ↑ Buck-Tick ツアー追加公演で恒例年末武道館 (japán nyelven). Natalie, 2007. október 5. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  47. ↑ 「fanfun.（ファンファン） 815T Buck-Tick モデル」の発売について (japán nyelven). SoftBank. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  48. ↑ Buck-Tick (japán nyelven). SonyMusic. (Hozzáférés: 2014. június 29.)
  49. ↑ Buck-Tick Fest 2007 on Parade disc 2: "Rest Rooms", directed by Kazuhiro Tokutomo, BMG/Funhouse 2008. (angol fordítás)
  50. ↑ Buck-Tick「memento mori」の世界観をステージで構築 (japán nyelven). Natalie, 2009. július 10. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  51. ↑ Buck-Tick、新シングルはフィギュア付き仕様も用意 (japán nyelven). Natalie, 2009. december 30. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  52. ↑ Buck-Tick、アニメ『屍鬼』に新曲「くちづけ」を書き下ろし (japán nyelven). BARKS . (Hozzáférés: 2020. szeptember 22.)
  53. ↑ Razzle Dazzle. jame-world.com. (Hozzáférés: 2011. április 13.)
  54. ↑ a b Buck-Tick、「Japan」に14年ぶりのインタビューで登場！櫻井と今井が語る (japán nyelven). Rockin'On. (Hozzáférés: 2018. február 17.)
  55. ↑ a b (2010) „Razzle Dazzle Feature”. PHY (November). (Hozzáférés: 2022. május 11.)  
  56. ↑ Discography information. Buck-tick.com. [2011. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. október 12.)
  57. ↑ Duel Jewel covers Buck-Tick song. jame-world.com. (Hozzáférés: 2010. november 26.)
  58. ↑ Aoi, Moran, and more to release '90s Visual Kei cover album. tokyohive.com. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
  59. ↑ News from Buck-Tick. jame-world.com. (Hozzáférés: 2011. október 21.)
  60. ↑ Buck-Tick to release special anniversary box set. tokyohive.com. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
  61. ↑ a b Buck-Tick announces new single, "Elise no Tame ni". tokyohive.com. (Hozzáférés: 2012. március 8.)
  62. ↑ a b Buck-Tick announces new single, "Miss Take ~Boku wa Miss Take~". tokyohive.com. (Hozzáférés: 2012. április 16.)
  63. ↑ a b Buck-Tick to release new album, "Yume Miru Uchuu". tokyohive.com. (Hozzáférés: 2012. július 25.)
  64. ↑ New Buck-Tick Tribute Album to be Released in July!. musicjapanplus.jp. [2014. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 27.)
  65. ↑ Buck-tick fest 2012 on parade. rokkyuu.com. [2014. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 8.)
  66. ↑ a b Buck-Tick, to write New Songs for Anniversary Film [Theatrical version: Buck-Tick ~Buck-Tick Phenomenon~]. barks.jp. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 18.)
  67. ↑ Buck-Tick New Album and Tour. barks.jp. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 1.)
  68. ↑ 「Lunatic Fest. 」Day2＠幕張メッセ (japán nyelven). Rockin'On, 2015. június 28. (Hozzáférés: 2018. február 17.)
  69. ↑ Buck-Tick、20年ぶりビクター復帰。9月には横アリ公演も (japán nyelven). BARKS, 2015. december 30. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  70. ↑ 櫻井敦司、未来のことは「考えても想像できないし想像しても無駄」 (japán nyelven). BARKS, 2016. október 19. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  71. ↑ Buck-Tick offers a sneak peak into "New World" music video. JrockNews. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  72. ↑ アトム 未来派 No.9(初回限定盤B) Buck-Tick (japán nyelven). Oricon . (Hozzáférés: 2020. augusztus 21.)
  73. ↑ a b 星野源が『MTV VMAJ 2017』で3冠達成 授賞イベントに欅坂46、Mondo Grossoら出演 (japán nyelven). Real Sound. (Hozzáférés: 2018. augusztus 7.)
  74. ↑ Buck-Tick、デビュー30周年プロジェクト第1弾シングル『Babel』11月リリース (japán nyelven). Rockin'On, 2017. szeptember 19. (Hozzáférés: 2018. február 17.)
  75. ↑ Buck-Tick、新アルバム『No.0』の全収録楽曲＆アートワーク公開 (japán nyelven). Rockin'On, 2018. február 5. (Hozzáférés: 2018. február 17.)
  76. ↑ hide没後20周年ライブ「Spirits」に布袋寅泰、Buck-Tick、氣志團、Jら出演 (japán nyelven). Natalie, 2018. február 10. (Hozzáférés: 2018. február 17.)
  77. ↑ ボーカル櫻井敦司が消化管出血　当面療養「ＢＵＣＫ―ＴＩＣＫ」４公演延期 (japán nyelven). Sponichi. (Hozzáférés: 2022. június 28.)
  78. ↑ Buck-Tick welcomes angelic single "Datenshi" for new year (amerikai angol nyelven). Jrock News, 2019. november 13. (Hozzáférés: 2020. július 25.)
  79. ↑ a b BUCK-TICK worships the night in single “MOONLIGHT ESCAPE”. Jrocknews. (Hozzáférés: 2022. május 19.)
  80. ↑ Mandah: Buck-Tick et son Abracadabra (francia nyelven). VerdamMnis Magazine, 2020. július 22. (Hozzáférés: 2020. július 23.)
  81. ↑ Buck-Tick gets on board with "Go-Go BT Train" single and national tour. JrockNews. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  82. ↑ BUCK-TICK、35回目のメジャーデビュー記念日にコンセプトベストアルバム＆ライヴ映像作品発売 (japán nyelven). Barks. (Hozzáférés: 2022. június 17.)
  83. ↑ Buck-Tick 35th anniversary special site (japán nyelven). JVC Music/Lingua Sounda. (Hozzáférés: 2022. június 17.)
  84. ↑ 「BUCK―TICK」櫻井敦司さん急逝　2018年には消化管出血で公演延期し療養　昨年8月コロナ感染 (japán nyelven). Sponichi. (Hozzáférés: 2023. október 24.)
  85. ↑ Pantheon of Japanese Rock Gods. Tokyo Flow. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  86. ↑ The Origin of Beautiful Darkness――センセーショナルなデビュー～ブレイクの背景に流れるゴスの系譜 (japán nyelven). Tower Records, 2012. szeptember 19. (Hozzáférés: 2018. február 16.)
  87. ↑ 「ヒロシ×櫻井敦司」 (japán nyelven). NHK. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  88. ↑ a b Discrogaphy (angol nyelven). buck-tick.com. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  89. ↑ BUCK-TICKの歌詞はなぜ古びない？　様式美をすり抜ける「ふざけ」感覚を分析 (japán nyelven). Real Sound. (Hozzáférés: 2022. május 11.)
  90. ↑ McClure, Steve. Japanese Label Recalls Album: Muslims Outraged By Koran Sample, 59–60. o. (1995. november 18.) 
  91. ↑ Hyp No. 3 Buck-Tick Special Issue, Hideaki Utsumi, Fool’s Mate Inc. 1990.
  92. ↑ BayFM UpSound Radio (hosted by Kiyoharu) interview with Atsushi Sakurai, August 31st 2007 broadcast (fordítás). [2008. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva].
  93. ↑ BayFM UpSound Radio (hosted by Kiyoharu) interview with Atsushi Sakurai, September 7th 2007 broadcast (fordítás). [2008. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
  94. ↑  PopJam PJ Live Gold Interview with Buck-Tick by Takanori Nishikawa (ja nyelven). NHK. (Hozzáférés ideje: 2022-05-11.)
  95. ↑ (2003. szeptember 1.) „Itami no Genten”. Read 002, Kiadó: Takaradzsimasa.  
  96. ↑ Buck-Tick「惡の華 -Completeworks-」Special Site (japán nyelven). JVCKenwood Victor Entertainment. (Hozzáférés: 2020. január 10.)
  97. ↑ Geisha: Was verrieten D in Wien, München, Köln und Hamburg? (német nyelven). jame-world.com, 2012. május 14. (Hozzáférés: 2017. július 14.)
  98. ↑ deadman interview. jame-world.com, 2006. február 5. (Hozzáférés: 2020. február 26.)
  99. ↑ Press conference and interview with MUCC. JaME World , 2005. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. december 14.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Buck-Tick című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Buck-Tick&oldid=27069883”