A Bunker Hill-i csata az amerikai függetlenségi háború kezdetén Boston ostroma idején lezajlott fegyveres összecsapás, amelyet 1775. június 17-én vívtak meg a Breed's Hill magaslat környezetében a brit csapatok és amerikai telepesek. Névadó a szomszédos Bunker Hill volt, amit csak érintőlegesen vontak be a harcokba és mindkét félnek elsődleges célként szerepelt az eredeti terveiben. Gyakran előfordul Breed's Hill-i csataként is.

Bunker Hill-i csata
Brit katonák Howard Pyle 1897-es festményén
Brit katonák Howard Pyle 1897-es festményén

KonfliktusAmerikai függetlenségi háború
Időpont1775. június 17.
HelyszínCharlestown, Massachusetts
EredményBrit győzelem
Szemben álló felek
Nagy-Britannia Egyesült Királysága A tizenhárom gyarmat
Parancsnokok
William Howe
Sir Robert Pigot
James Abercrombie
John Pitcairn[1]
Henry Clinton
Királyi Haditengerészet
Samuel Graves
Israel Putnam
William Prescott
Joseph Warren[2]
Seth Pomeroy
John Stark
Szemben álló erők
3200 fő gyalogság[3]2400 fő gyalogság[4]
Veszteségek
226 fő elesett (köztük 19 tiszt)
828 fő sebesült (ebből 62 tiszt)
Összesen: 1054 fő
115 fő elesett
35 fő sebesült
30 fő hadifogságba esett
Térkép
Bunker Hill-i csata (Boston)
Bunker Hill-i csata
Bunker Hill-i csata
Pozíció Boston térképén
é. sz. 42° 22′ 35″, ny. h. 71° 03′ 39″Koordináták: é. sz. 42° 22′ 35″, ny. h. 71° 03′ 39″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bunker Hill-i csata témájú médiaállományokat.

Négy nappal korábban, 1775. június 13-án a gyarmati csapatok ostrom alá vonták Boston városát és megtudták, hogy a brit tábornokok csapatok áthelyezését tervezik a városon kívülre, hogy ellenőrzésük alá vonják a környező magaslatokat. Válaszlépésként erre egy 1200 fős telepes csapatot különítettek el William Prescott vezetésével, akik feltűnés nélkül bevették Bunker Hill-t és Breed's Hill-t, amit áprilisban a britek kiürítettek, majd azonnal redutok (körvédelmi földsáncok) kiépítésébe kezdtek Breed's Hill-en, enyhén megerődített vonalakat hoztak létre a Charlestown-félsziget nagy részén.

Amikor a britek másnap észlelték a telepesek új pozícióit, azonnal a megtámadásukra indultak William Howe tábornok vezetésével. Két rohamot vezettek az erődvonal ellen, csapataikat hajókkal kirakva a félszigetre, mely rohamokban jelentős veszteségeket szenvedtek, azonban végül a harmadik rohammal a britek lefoglalták a telepesek állásait, miután a redut kifogyott a töltényekből. Ezt követően a telepes erők visszavonultak Cambridge felé Bunker Hill-en keresztül elhagyva a félszigetet, azonban a britek itt okozták nekik a legnagyobb veszteségeket.

Noha a csatát a britek nyerték meg, jelentős veszteségeket szenvedtek el: több mint 800 katona sebesült meg és 226 meghalt, köztük nagy számmal tisztek. Ez a csata is egy példája a pürrhoszi győzelmeknek, hiszen annak közvetlen előnye, a magaslat bevétele nem hozott jelentős változást az ostrom ügyében, azonban a veszteség, ami közel harmadát tette ki a kirakott brit erőknek, jelentősnek tekinthető (az észak-amerikai brit csapatok tiszti állományát figyelembe véve is). Ezzel szemben a telepesek csapatai a rendezett visszavonulásokkal újraszerveződtek, csak kis veszteségeket szenvedtek. Ez az ütközet is jól példázza, hogy a kiképzetlen és tapasztalatlan amerikai telepes csapatok hajlandóak és képesek felvenni egy összecsapást a reguláris haderő alakulataival szemben egy vezetett szabályos ütközetben, ádáz küzdelemben.

Boston ostromát végül nem sikerült a briteknek megtörniük, Thomas Gage tábornokot visszahívták Angliába és Howe tábornok vette át a főparancsnoki posztot tőle. Az amerikai telepes és hazafi, orvos, Joseph Warren mint altábornagy is ebben az ütközetben vesztette életét.

Jegyzetek szerkesztés

  1. A harcban elesett.
  2. A harcban elesett
  3. Chidsey 90. oldal szerint az eredetileg igényelt erő 1550 fő volt, de Howe erősítéseket kért és kapott az ütközet megkezdése előtt. Frothingham a 137. oldalon a teljes brit kontingenst 3000-nél is magasabbra becsüli. A Frothingham 148. oldal szerint még további erősítések érkeztek Bostonból a második támadás visszaverése után. Ugyanitt a 191. oldal megemlíti a brit csapatok pontos számának meghatározási nehézségeit.
  4. Chidsey a 122. oldalon 1400 fő részvételét számolja össze az éjszakai erődítési munkában. Frothingham nem ír pontos számot az ütközet megkezdése előtt beérkező erősítésekről. A 136. oldal lábjegyzetében és a 190. oldalon kifejti, milyen nehéz pontos számot adni.