Bustyaháza

település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban

Bustyaháza (1899-ig Falu-Bustyaháza, ukránul: Буштино [Bustino], oroszul: Буштинa [Bustyina], szlovákul: Buštín, románul: Bustea) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.

Bustyaháza (Буштино)
Bustyaháza címere
Bustyaháza címere
Bustyaháza zászlaja
Bustyaháza zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségBustyaháza község (2020–)
Rangvárosi jellegű település
Alapítás éve1405
PolgármesterIvan Pash
Irányítószám90556
Körzethívószám+380 3134
Népesség
Teljes népesség8562 fő (2019. jan. 1.)[1]
Népsűrűség713,5 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság200 m
Terület12 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 03′ 01″, k. h. 23° 29′ 22″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 01″, k. h. 23° 29′ 22″
Bustyaháza (Kárpátalja)
Bustyaháza
Bustyaháza
Pozíció Kárpátalja térképén
Bustyaháza weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bustyaháza témájú médiaállományokat.

Földrajz szerkesztés

A Técsői járás nyugati szélén, a járásközpont Técsőtől 8 km-re északnyugatra,[2] Ungvártól 130 km-re délkeletre található. A Tisza jobb partján fekszik, a Talabor tiszai torkolatánál. Handelbustyaháza tartozik hozzá.

Nevének eredete szerkesztés

Neve a román Bustea személynévből ered.[2]

Történelem szerkesztés

Első írásos említése 1373-ból származik, ekkor a Balk nemzetség birtoka volt.[2] 1389-ben Bustohaza néven említik, már a Drágh grófok tulajdonában.[2]

Lakosainak jelentős része évszázadokon át a máramarosi bányákban kitermelt szállításával foglalkozott; a 18. század elejétől sóhivatal is működött a településen. A Rákóczi-szabadságharc leverése után több hullámban német betelepülők érkeztek. A 19. század elején indult meg az intenzív erdőgazdálkodás, több fűrésztelep és fafeldolgozó létesült. Magyarok a 18. századtól települtek be, nagyobb számban pedig az 1900-as évek elején, mint a fafeldolgozó iparban dolgozó mérnökök és szakmunkások.[2]

Görögkatolikus és római katolikus temploma a 18. és 19. században épült. 1910-ben 2056, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Técsői járásához tartozott.

1957-től városi jellegű település. 1958-ban a katolikus templomot államosították, s csak 1989-ben szolgáltatták vissza. A plébániaépület 1995-re épült fel. 1989-ben megalakult a KMKSZ helyi szervezete. Az 1990-es években magyar énekkar is működött, utánpótlás hiányában azonban 2002-ben feloszlott. Érdeklődés hiányában szűnt meg a 2005-ben indult fakultatív magyarnyelv-oktatás is.[2]

Határában a Tisza partján 1300 férőhelyes, parkerdővel övezett gyermekváros működik.

Önkormányzat és közigazgatás szerkesztés

A KMKSZ helyi szervezete 2011-ben 250 tagot számlált. A 2010-es helyhatósági választásokon négy KMKSZ–UMP-s képviselő szerzett mandátumot a nagyközségi tanácsban.[2]

Népesség szerkesztés

Ma 8500 lakosából 400 fő magyar. A németség az évtizedek folyamán beolvadt.[2]

A Bustyaházai Római Katolikus Egyházközség 350 tagot számlál.[2]

Gazdaság szerkesztés

A fő foglalkoztatók korábban a műszergyár és a fafeldolgozó kombinát voltak, azonban előbbi ma lényegesen alacsonyabb létszámmal működik, utóbbi pedig 2000-ben bezárt. Sokan azóta magánvállalkozóként, ácsként, vagy moszkvai, szentpétervári építkezéseken dolgoznak.[2]

 
Bustyaháza vasútállomása

Közlekedés szerkesztés

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Az Ungvár–Rahó főúton sűrű autóbusz-forgalom bonyolódik.[2]

Kultúra szerkesztés

2001 óta működik a Munkácsi római katolikus egyházmegye által megvásárolt épületben működő, Técsői Szent István Karitász által fenntartott Bustyaházai Szent Erzsébet Katolikus Óvoda. 2011-ben 42 gyermek járt az óvodába, közülük 6 magyar, 25 vegyes házasságból származó és 11 ruszin.[2]

Turizmus szerkesztés

A Talabor alsó szakaszán szabadstrand működik, mely a nyári időszakban a szomszédos településekről is vonz fürdőzőket.[2]

  • Néprajzi múzeum

Személyek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
  2. a b c d e f g h i j k l m Lajos Mihály: Magyarok Bustyaházán (magyar nyelven). Kárpátalja, 2011. május 6. (Hozzáférés: 2017. február 12.)

Források szerkesztés

  • A történelmi Magyarország atlasza és adattára: 1914. Tud. szerk. Zentai László ; kész. ELTE Térképtudományi Tanszék ; Lazarus Bt. ; az adattárat szerk. Kósa Pál. Pécs: Talma. 2001. ISBN 963-85683-3-X

További információk szerkesztés