A C-dúr a törzshangsor /zongorabillentyűzeten nézve C-től kezdve C-ig a fehér billentyűk/ amelynek az alaphangja C és továbbá tartalmazza a D, E, F, G, A és H hangokat. Ez a skála C hangtól C hangig tart. A hangsor nem rendelkezik módosított hangokkal. Két kivétellel hangjai egész hang távolságra vannak egymástól, két kivételt képez az E és F, illetve a H és C. Ezek között fél hang távolság van. Nincs előjegyzése. Az előjegyzésből lehet tudni, hogy az adott mű milyen hangnemben van.

Egy oktávos C-dúr skála


A C-dúr skálát a diatonikus hangsorok alapjaként tekintik.[1]

A C-dúr alaphangja és a további hangjai között a következő hangközök találhatók:

  • A C és D hang között egy dúr szekund található.
  • A C és E hang között egy dúr terc található.
  • A C és F hang között egy tiszta kvart található.
  • A C és G hang között egy tiszta kvint található.
  • A C és A hang között egy dúr szext található.
  • A C és H hang között egy dúr szeptim található.
  • A C és az egy oktávval magasabb C hang között értelemszerűen egy oktáv található.[1]

A C-dúr párhuzamos mollja az A-moll (Am).

Különböző hangszereken szerkesztés

A C-dúrt a legtöbb hangszeren el lehet játszani.

Gitáron C-dúr akkordot pengetve a C, E, G, C és E hangok szólalnak meg. A C és E hangok kétszer szerepelnek, egy oktáv különbség van a két C és két E hang között. Az akkordot lehet játszani G hang basszussal, amelyet a mély E húr harmadik érintőjét lefogva lehet lejátszani az akkorddal együtt.

Zongorán a C-dúr akkord lejátszásakor a C, E és G hangok szólalnak meg, amelyek a hangsor 1., 3. és 5. hangjai.

Ismert komolyzenei művek C-dúrban szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b A Dúr skála (C-dúr skála). instrumentweb.hu. (Hozzáférés: 2014. január 24.)

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés