Caiazzo

	Caiazzo
	; Caiazzo címere
	; Caiazzo címere
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Campania
Megye	Caserta (CE)
Frazionék	San Giovanni e Paolo, Cesarano
Védőszent	Stefano Minicillo
Irányítószám	81013
Körzethívószám	0823
Forgalmi rendszám	CE
Testvérvárosok	Lista Ochtendung
	Népesség
Teljes népesség	5205 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	166 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	200 m
Terület	36 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
	Elhelyezkedése
	é. sz. 41° 11′, k. h. 14° 22′Koordináták: é. sz. 41° 11′, k. h. 14° 22′
	Elhelyezkedése Caserta térképén
	Caiazzo weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Caiazzo témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Caiazzo község (comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében.

Fekvése szerkesztés

A megye keleti részén fekszik, a Volturno folyó jobb partján, Capua városától 20 km-re északkeleti irányban. Határai: Alvignano, Castel Campagnano, Castel di Sasso, Castel Morrone, Liberi, Limatola, Piana di Monte Verna és Ruviano.

Alapításának körülményei nem ismertek, valószínűleg az oszkoknak tudható be. I. e. 431-ben a szamniszok hódították meg és több, mint egy évszázadon keresztül egyik legjelentősebb kereskedelmi központjuk volt. A szamniszi háborúk után a Róma fennhatósága alá került. A római polgárháborúk során, Capuával együtt Mariust támogatta, majd ennek bukása után Sulla seregei elfoglalták, és a Római Birodalom municípiumi rangú városa lett.

A kora középkor során előbb a Beneventói majd a Capuai Hercegség birtoka van. A longobárdokhoz kapcsolódik a város első erődítményének (Castello) a megépítése is.

A város 966-óta püspöki székhely. Az Anjouk érkezésével Dél-Olaszországba a település is feudális birtok lett. Egyike volt azon kevés településeknek, amely a királyi seregeket támogatta 1860-ban, a risorgimento idején. 1943-ban, a második világháború végén a visszavonuló német csapatok 22, főleg nőt és gyermeket mészároltak le.

Népessége szerkesztés

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói szerkesztés

A Palazzo Mazziotti egy nemesi palota. A reneszánsz virágzása idején a 15. században építették Giuliano Mirto Frangipane megbízásából. A későbbiekben a Sansevero grófok, majd 1543-ban a Mazziotti birokába került. 1902-ben az utolsó Mazziotti özvegye Angelina Maturi épületet egy orvosi alapítványnak ajándékozta. Ma három fontos intézmény található itt: az első emeleten a Városi Múzeum, a második emeleten a Városi Könyvtár, a harmadik emeleten pedig a Levéltár.