Carlo Gesualdo
Carlo Gesualdo (Nápoly, 1566. március 8.[1] – Nápoly, 1613. szeptember 8.) itáliai zeneszerző.
| Carlo Gesualdo | |
 | |
| Carlo Gesualdo | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1566. március 8. Venosa |
| Állampolgársága | itáliai |
| Elhunyt | 1613. szeptember 8. (47 évesen) Gesualdo |
| Sírhely | Gesù Nuovo |
| Családja | |
| Édesapja | Fabrizio II Gesualdo |
| Édesanyja | Geronima Borromeo |
| Házastárs |
|
| Gyermekei | Alfonsino Gesualdo |
| Pályafutás | |
| Hangszer | lant |
 | |
| Carlo Gesualdo aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Gesualdo témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Venosa hercege volt. 1590-ben feleségét – aki az unokatestvére volt –, Maria d’Avalost és annak szeretőjét, Caraffát tetten érte és megölte. 1594-ben újranősült, második felesége Eleonora d’Este, a ferrarai herceg lánya volt, így házasságukkal egyesültek a nápolyi és ferrarai birtokok. A kissé „laza” házasságból egy fiú született, aki 1600-ban meghalt. A zeneszerzésre Pomponio Nenna, a nápolyi iskola jeles képviselője tanította. Kezdetben álnéven komponált, csak második házassága után vállalta saját nevét. 1597-től ismét Nápolyban élt. Időnként borús gondolatok uralkodtak el rajta, életunttá vált. Felmerült válásának híre, a közvélemény úgy tartotta, hogy megbomlott az elméje. Fia halála után készíttetett a gesualdói kapucinusok templomában egy oltárt, amely őt, feleségét, imádott nagybátyját és fia lelkét ábrázolja.
Harmóniai merészsége révén a legkiemelkedőbb kromatikus szerző. A 16. század végén több kísérlet indult az antik zene és kromatika újjáélesztésére, ennek köszönhető Vicentino archicembalója. Saját kísérletező hajlamainak engedve a kromatikának és a disszonanciának évszázadokig merésznek számító és példátlan használatáig jutott el. Gesualdo témaválasztásaiban is a hanyatló manierista stílust képviselte. Kedvelt költője, barátja Torquato Tasso volt, akinek számos szövegét megzenésítette.
Elsősorban hat kötet ötszólamú madrigálja fémjelzi nevét, ezeken kívül vallásos énekeket, responzóriumokat komponált. 1960-ban Igor Sztravinszkij Monumentum pro Gesualdo di Venosa (ad CD annum) című művében Gesualdo három madrigálját hangszerelte meg.
Életét Passuth László Madrigál című regényében dolgozta fel.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Don Carlo Gesualdo, Prince of Venosa, Count of Conz. Music on the Web. musicweb-international.com. (Hozzáférés: 2016. március 7.)
Források szerkesztés
- Orselli, Cesare: A madrigál és a velencei iskola. Ford. Jászay Magda. Budapest, 1986, Zeneműkiadó ISBN 963-330-600-0
- Watkins, Glenn: Gesualdo élete és művei. Ford. Szilágyi Tibor. Budapest, 1980, Gondolat Kiadó ISBN 963-280-168-7
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006
További információk szerkesztés
- www.carlogesualdo.eu
- Carlo Gesualdo Archiválva 2011. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- www.gesualdo.eu
