Clostridiodies difficile
A Clostridiodies difficile (korábban: Clostridium difficile, sokszor rövidítve: C. diff) a Clostridiodies nembe tartozó Gram-pozitív baktérium, az álhártyás vastagbélgyulladás leggyakoribb okozója. A betegség sokszor az antibiotikumok túlhasználatának eredménye, mert a bélben meghonosodott, az emberi szervezetre ártalmatlan baktériumok pusztulásával az antibiotikumoknak ellenálló veszélyes baktérium képes elszaporodni, és sokszor halált okozó megbetegedést okozni.
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 C. difficile kolónia vér-agarlemez táptalajon történő 48 órás tenyésztés után
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Clostridiodies difficile (Hall & O'Toole, 1935) | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Clostridiodies difficile témájú kategóriát. |
Bakteriológia szerkesztés
A pálcikaformájú baktérium mindenütt megtalálható a természetben, főleg a talajban. Gram-festés után az elektronmikroszkóp ernyőjén felismerhetők a bunkós fejű pálcikák. A C. difficile a nevét onnan kapta, hogy az eredeti 1935-ös leírásakor Hall és O'Toole nehezen tudta szegregálni, és szaporítani (a difficile jelentése latinul: nehéz, nehézkes).[1]
A belekben általában kis mennyiségben van jelen és csak akkor lesz veszélyes amikor a többségben levő, az emberi szervezetet nem veszélyeztető baktériumokat az antibiotikumok túlságosan nagymértékű használata elpusztítja. Ilyenkor túlszaporodva álhártyás vastagbélgyulladást okoz, ami sok esetben halállal jár. (A pszeudomembrán (álhártya) egy állati/emberi organizmus belső szervezetének erősen megsérült nyálkahártyáját bevonó szürkés, tapadós, baktériumokat, valamint vörös és fehér vérsejteket tartalmazó életképesnek tűnő koagulált fibrin réteg, aminek eltávolítása durva vérző sebet hagy maga után.)[2]
A fertőzés érintés (kontaktus) útján terjed, megakadályozására közönséges antibiotikum nem hatásos és a kórházakban gyakran használt alkoholos kéztisztítók sem, csak ha fehérítőszer (oxidáló anyag) is van benne. A szappanos kézmosás jobb, mint az alkoholos kézfertőtlenítés.
Toxinok szerkesztés
A C. difficile főleg két toxin (mikrobiológiai eredetű mérgezőanyag) útján okozza a gyulladásos megbetegedést:
- enterotoxin (A toxin) és
- citotoxin (B toxin): a sejtfalat átlyukasztó toxin
A betegség kialakulása szerkesztés
A C. difficile által okozott betegséget először 1978-ban írták le egy antibiotikum kezeléssel járó hasmenés (pszeudomembranózus kolitisz) megbetegedés komplikációjaként, miután a baktériumok széles spektrumára ható antibiotikumok (például cephalosporin és clyndamycin) használata elterjedt.[3]
A fertőzés hatása az alig észlelhetőtől a halálos mértékig terjed. Az eset leggyakrabban kórházi vagy gondozó otthoni környezetben fordul elő. Korai felismerés és azonnali kezelés a gyógyítás kulcsa.
C. difficile-es megbetegedést a sósavtúltengéses betegeknek az ún. H2-receptor antagonistával való kezeléssel is kapcsolatba hozták és azt állapították meg hogy használatuk megduplázza a fertőzés létrejöttének valószínűségét, míg a protonpumpa gátlókkal való kezelés megháromszorozza.
Diagnózis szerkesztés
Megbízható diagnózisra bakterológiai vizsgálat szükséges amire idő kell, azonban mivel a kezelés igen sürgős, az orvos sokszor nem is vár az eredményre mielőtt a kezelést megkezdi.
Tünetek szerkesztés
- Hasmenés (napi háromszoros vizes széklet)
- Hasfájás
- Erősen kellemetlen székletszag
Citotoxicitás meghatározása szerkesztés
A citotoxin mennyiségi kiértékelése az eddigi legjobb és legmegbízhatóbb diagnosztikai, vagy kísérleti módszer, de igen lassú és munkaigényes.
Enzimmel kapcsolt toxin meghatározás (ELISA) szerkesztés
Az enzimmel kapcsolt immunoabszorbciós meghatározás ELISA kiértékeli mindkét (A és B) toxin jelenlétét.
- Érzékenység (szenzitivitás) 63-99%
- Specificitás 93-100%
Egy 15%-os gyakorisággal számítva:
- Pozitív prediktív érték: 73%
- Negatív prediktív érték: 96%
Szakértők tanácsa: három mintával kell megerősíteni egy első negatív eredményt. Ahhoz, hogy a kezelést sikeresnek lehessen nyilvánítani, szükséges, hogy a beteg ürülékének vizsgálata negatív eredményt adjon. Fontos, hogy igazolni kell mindkét toxin hiányát a negatív státushoz.
Egyéb ürülékvizsgálatok szerkesztés
Az ürülék leukocita és laktoferrin tartalmának meghatározása nem olyan jó, mint az ELISA.
Számítógépes tomográfia (CT) szerkesztés
Ez a módszer gyorsabb mint az ELISA és egy 2001 évi vizsgálat[4] szerint, ha bélfalvastagodást mutat ki a CT, akkor 88% a valószínűsége annak, hogy az ELISA teszt is pozitív lesz.
Kezelés szerkesztés
Nem minden fertőzött egyén mutatja a tüneteket, és enyhe eseteknél sokszor nem szükséges orvosi beavatkozás,[5] de általában a kezelés sürgős, hogy a szepszist és a bélperforációt meg lehessen előzni.
Gyógyszerek szerkesztés
A "C. diff ellen három antibiotikum eredményes:
- Metronidazol, 500 mg háromszor naponta a legjobb (olcsó és hatásos)
- Vancomycin, 125 mg négyszer naponta ugyancsak jó, de mértékkel kell használni, nehogy elszaporodjanak a vankomicinnek ellenálló baktériumtörzsek. Ennek a használata néha elkerülhetetlen, mivel állapotos nők, 10 éven aluli gyerekek, allergiás reakció esetén a metronidazol nem használható.
- Fidaxomicin, szintén használható.
Más hasmenéssel járó megbetegedés ellen használt gyógyszerek sajnos sokszor rontják a beteg állapotát javítás helyett. Ilyen gyógyszerek közé tartoznak: loperamid, diphenoxylate, bizmut.
Kolektómia szerkesztés
Ritka esetekben a vastagbél egy részének az eltávolítására, kolektómiára van szükség.
Széklettranszplantáció szerkesztés
Egészséges önkéntes székletét juttatják be a beteg gyomor-bél traktusába. Ezáltal egy kedvezőbb baktériumflóra fog megtelepedni a beteg szervezetében. A széklet transzplantálásának módja történhet gyomor szondán át, vagy béltükrözéssel/ beöntéssel. A módszer az esetek több mint 95%-ában sikeres. Mellékhatása kevés, a beteg a beavatkozás után akár antibiotikum nélkül is meggyógyul. A jelen ajánlások szerint csak visszatérő esetekben alkalmazzák.[6][7][8]
Visszaesés szerkesztés
A betegség ismétlődése esetén a fent említett gyógyszerek ismételt használata sikeresnek bizonyulhat; a vancomicin adagját tanácsos 4x125 mg-ról 4x500 mg-ra emelni. Ha ez nem hatásos, felmerül a fidaxomicin használata, illetve a széklettranszplantációt.
Megelőzés szerkesztés
A legjobb megelőzés az antibiotikumok használatának szabályozása.
A kórházak és gondozóotthonok higiéniájának fenntartása elkerülhetetlenül fontos, beleértve azt is, hogy az ápolószemélyzet viseljen védőkesztyűt, amikor fertőzött betegekkel, ill. az általuk érintett tárgyakkal kerül kapcsolatba, majd a kesztyűt biztonságosan eltávolítsa használat után. A probiotikumok rendszeres szedése is megelőző hatású lehet.
Jelentős fertőzések kitörése szerkesztés
A baktériumnak egy különösen virulens formája jelent meg 2003. június 4-én Montréalban Kanadában. Az 1400 jelentett esetből a halálesetek számát 36 és 89 közöttire becsülték. 2004 januárjában a betegség Torontóban is megjelent, ahol tíz halálos volt. Hasonló kitörés volt Angliában a neves Stoke Mandeville Hospitalban 2003 és 2005 között, számos halottal. 2005-ben Hollandiában is kitört. Mindezekért a baktériumnak egy különösen virulens, NAP1/027 nevű változatát okolták amit Quebec baktériumtörzsnek is neveznek.
2006. októberben Leicesterben (Anglia) egy jelentés szerint 49 beteg halt ebben a fertőzésben. Ugyanekkor Kanadában októberben 9, novemberben 12, majd 2007 februárjában megint 14 halálos es3et volt. Ezután ismét Anglia, majd Finnország jelentett fertőzést.
2006-ban az Egyesült Királyság területén a halotti bizonyítványokban 6480 esetben említik meg a C difficilea jelenlétét, ami az előző évihez képest 72%-os növekedés.[9]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ I. C. Hall, E. O'Toole (1935). „Intestinal flora in newborn infants with a description of a new pathogenic anaerobe, Bacillus difficilis”. American Journal of Diseases of Children 49 (2), 390–402. o. DOI:10.1001/archpedi.1935.01970020105010.
- ↑ The free dictionary - Medical dictionary. Farlex. (Hozzáférés: 2008. május 20.)
- ↑ H. Larson, A. Price, P. Honour, S. Borriello (1978). „Clostridium difficile and the aetiology of pseudomembranous colitis”. Lancet 1 (8073), 1063-6. o. PMID 77366.
- ↑ Kirkpatrick ID, Greenberg HM (2001). „Evaluating the CT diagnosis of Clostridium difficile colitis: should CT guide therapy?”. AJR. American journal of roentgenology 176 (3), 635–9. o. PMID 11222194.
- ↑ Nelson R (2007. július 18.). „Antibiotic treatment for Clostridium difficile-associated diarrhea in adults”. Cochrane Database Syst Rev. (3), CD004610. o. PMID 17636768.
- ↑ Schwan A, Sjölin S, Trottestam U, Aronsson B (1983). „Relapsing clostridium difficile enterocolitis cured by rectal infusion of homologous faeces.”. Lancet 2 (8354), 845. o. PMID 6137662.
- ↑ Paterson D, Iredell J, Whitby M (1994). „Putting back the bugs: bacterial treatment relieves chronic diarrhoea.”. Med J Aust 160 (4), 232-3. o. PMID 8309401.
- ↑ Borody T (2000). „"Flora Power"-- fecal bacteria cure chronic C. difficile diarrhea.”. Am J Gastroenterol 95 (11), 3028-9. o. [2008. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 11095314. (Hozzáférés: 2008. május 22.)
- ↑ Hospitals struck by new killer bug (Metro, 2008. május. 7., archiválva)
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Clostridioides difficile infection című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
