Cristofano Allori

olasz manierista festő

Cristofano Allori (Firenze, 1577. október 17. – Firenze, 1621. április 1.) olasz manierista festő, a késői firenzei iskola egyik vezéralakja.

Cristofano Allori
Önarcképe (1606)
Önarcképe (1606)
Született1577. október 17.[1]
Firenze[2]
Elhunyt1621. április 1. (43 évesen)[3][4][5][6][7]
Firenze[8][2]
ÁllampolgárságaToszkánai Nagyhercegség
SzüleiAlessandro Allori
Foglalkozásafestőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Cristofano Allori témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 
Judith Holofernes fejével

Édesapja, Alessandro Allori is neves festő volt. Fia kezdetben az ő tanítványa volt, ám apja stílusa (hideg színei, nehézkes anatómiai ábrázolása) miatt más tanárt keresett. Meg is találta Gregorio Pagani (15581605) személyében, aki a késői firenzei iskola egyik vezéralakja volt.

Allori is a 17. századi firenzei kolorizmus jelentős képviselője lett. Oltárképeket és arcképeket festett. Fő műve, a Judit Holofernes fejével, a firenzei Pitti-képtárban látható, akárcsak az Ábrahám áldozata című alkotása. Judit modellje saját házvezetőnője, Mazzafirra volt, aki a Mária Magdolna kép modellje is egyben, míg Holofernes fejét – a feltevés szerint – önmagáról mintázta a festő.

Kivételes technikai tudása Correggio egyes képeiről készített másolatairól is lemérhető. Viszonylag kevés képet festett, mivel kifinomult ízlésű, műveire nagyon kényes művész volt.

Jegyzetek szerkesztés

  1. 2017. augusztus 22., https://rkd.nl/explore/artists/1258
  2. a b https://rkd.nl/explore/artists/1258
  3. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
  4. Cristoforo Allori (dán és angol nyelven)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. BnF források (francia nyelven)
  8. Union List of Artist Names (angol nyelven), 2017. november 2. (Hozzáférés: 2018. október 25.)

Források szerkesztés

  • Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 46. o.