Csang Hszün
Csang Hszün (egyszerűsített kínai írás: 张勋, tradicionális kínai: 張勳, pinjin: Zhāng Xūn, 1854. szeptember 16. – 1923. szeptember 11.) kínai hadúr és Csing () lojalista volt. Csapataival Jüan Si-kajt () segítette, és annak halála után 1917-ben tizenkét napra visszaállította a Csing ()-dinasztia uralmát.
| Csang Hszün | |
 | |
| Császár | Hszüan Tung () |
| A Csing Birodalom miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1917. július 1. – 1917. július 12. | |
| Előd | Li Csing-hszi () |
| Utód | Tuan Csi-zsuj () |
| Született | 1854. szeptember 16. Fengszin, .svg){kind=small} Csing Birodalom |
| Elhunyt | 1923. szeptember 11. (68 évesen) Tiencsin, .svg){kind=small} Kínai Köztársaság |
| Párt | Zongshe Party |
| Foglalkozás | politikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csang Hszün témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
1854. szeptember 16-án született Csianghszi () tartomány Fengszin megyéjében. A hadsereg tagja lett, és 1896-tól Jüan Si-kaj () parancsnoklása alatt állt. Ilyen minőségében Ce-hszi () császárné katonai kísérője volt a bokszerlázadás idején. A Csing ()-dinasztia 1911-es trónfosztása után Liangcsiang () katonai kormányzója lett 1912-ig.[1]
1913-ban Csiangszu () tartomány katonai parancsnokává nevezték ki. Csapatai és ő maga is megtartotta a császárság idejében viselt mandzsu copfot, ezért hadserege a „copfos sereg” -, ő maga pedig „copfos tábornok” néven híresült el. A második forradalom idején megtagadta, hogy megadja magát a Kuomintang () erőinek, és tevékenyen segített Jüan Si-kaj () elnöknek a forradalom leverésében.[1]
Csapataival bevette Nanking városát, és hatalmas rablást, valamint gyújtogatást rendezett. A nagy felfordulásban katonái tévedésből még a japán konzulátus munkatársait is megsebesítették. Amikor ez Csang () fülébe jutott, azonnal odasietett, elnézést kért, és kártérítést fizetett.[2]
1916–17 között Anhuj () tartomány katonai parancsnokaként tevékenykedett. 1917. július 1-jén csapataival elfoglalta Pekinget, a bukott császár Pu Jit () ismét trónra emelte, ezzel végrehajtva a mandzsu restaurációt, és lemondatta az aktuális elnököt, Li Jüan-hungot (). Csang () az államtanácsi tagságon kívül megkapta a főváros körüli Cseli () tartomány vezetését és az északi tengeri kikötők vámügyeinek főfelügyelőségét is.[3]
A restauráció első napján kilenc ediktumot adatott ki a császárral az elnök lemondásáról, a héttagú államtanács- és a miniszterek kinevezéséről. A restauráció második napján ediktumban tiltotta meg a hercegek számára a politikába való beavatkozást, akik ezért szervezkedésbe kezdtek ellene. Az első komplikáció akkor adódott, amikor Li Jüan-hung () nem volt hajlandó ténylegesen lemondani, és az elnöki palotát elhagyni. Amikor követet küldtek, hogy rábeszéljék a távozásra, már családjával és az elnöki pecséttel a japán követségre menekült. Hamarosan Tuan Csi-zsuj () hadúr is megindult Peking irányába, ezért a lojalisták Mandzsúria hadurához, Csang Co-linhez () kívántak segítségért fordulni. A küldött követet azonban elfogták a városon kívül, és erősítés nélkül Csang () serege július 12-én elvesztette a harcot. A katonák levágták copfjaikat, és menekülőre fogták, Csang () pedig a holland követségen keresett menedéket.[4]
Másnap lemondatták Pu Jit () a trónról, és ezzel végleg véget ért a Csing ()-dinasztia uralkodása Kínában. Csang () Tiencsinben keresett menedéket, és itt élt a politikától visszavonultan, egészen 1923. szeptember 11-én bekövetkező haláláig.[1]
Források szerkesztés
Irodalom szerkesztés
- Pu Ji: Az utolsó kínai császár voltam, Láng Kiadó, 1989, ISBN 9630256886
