Csefkó Gyula
Csefkó Gyula (Baja, 1878. december 8. – Szeged, 1954. december 2.) magyar nyelvész, tanító, főiskolai és egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1943-1949). A népi szóláskincs jeles kutatója.
| Csefkó Gyula | |
_magyar_nyelv%C3%A9sz.jpg) | |
| Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből | |
| Született | Csefkó Gyula 1878. december 8. Baja |
| Elhunyt | 1954. december 2. (75 évesen) Szeged |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | magyar nyelvész |
| Iskolái | Eötvös József Főiskola (–1897) |
| Kitüntetései | Munka érdemrend (1953) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csefkó Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kutatási területei: nyelvtörténet, népnyelv, nyelvművelés.
Életpályája szerkesztés
Édesapja molnársegéd volt, korán meghalt, édesanyja özvegyen nevelte fel két gyermekét. Csefkó Gyula elemi és polgári iskolai tanulmányait Baján végezte, majd beiratkozott a Bajai Tanítóképzőbe, 1897-ben nyert tanítói oklevelet, s az adai szállási iskolában kezdett tanítani.. A tanítás mellett behatóan tanulmányozta az adai nyelvjárást, tapasztalatait egy tanulmányban összegezte Adai nyelvjárás címen. Tanulmánya díjat nyert a Magyar Nyelvőr c. folyóirat 1898. évi pályázatán, s nyomtatásban is megjelentették a Magyar Nyelvőr 1898. évfolyamában.
1898-ban beiratkozott a Budai paedagogiumba, ott 1901-ben nyert oklevelet, s az adai polgári iskolában, majd Szigetváron, később Oravicabányán tanított, 1913-ban került Szegedre a III. kerületi polgári fiúiskolába. A magyar nyelvészet területén kifejtett munkásságát tovább folytatta, szólásokat gyűjtött, szótörténeti dolgozatokat írt. 1923-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság elismerésben részesítette, Szily Kálmán Emlékéremmel tüntette ki.
A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen 1926-ban tett egyetemi doktorátust, 1931-ben egyetemi magántanárnak nevezték ki, mind a főiskolán, mind az egyetemen tanított magyar nyelvészetet. 1941-ben kinevezték címzetes nyilvános rendkívüli tanárnak. 1943-ban Mészöly Gedeon javasolta az akadémiai levelező tagok sorába.
A második világháború után is talpon tudott maradni, mint nyelvész, mert a nyelvtudomány nem számított ideológiai tárgynak. Az újonnan bevezetett szovjet tudományos szisztéma szerint elnyerte 1952-ben a kandidátusi fokozatot. 1953-ban kitüntették a Munka érdemrenddel. 1954-ben érte a halál, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.[1]
Művei (válogatás) szerkesztés
- Az adai nyelvjárás. Magyar Nyelvőr, 1898.
- A nyelvújítás szótárához. Magyar Nyelvőr, 1909.
- A háborús katonanyelvből. Magyar Nyelv, 1921.
- Kunkapitány. Magyar Nyelv, 1926.
- Négy kis mondat Mátyás királyról. Ethnographia, 1927.
- Szállóigék, szólásmondások. Tanulmányok szóláskészletünk köréből.[2] Budapest, 1930. 178 p.
- Tarhonya. Népünk és Nyelvünk, 1933.
- Hátra van még a fekete leves. Szegedi Füzetek, 1934.
- Ha még egyszer azt üzeni... (A Kossuth nóta eredetéhez.) Nép és Nyelv, 1942.
- Tulipiros, hupikék. In Emlékkönyv Melich János hetvenedik születésenapjára. Budapest, 1942. 55-65. p.
- Szólásaink történetéhez és magyarázatához. Magyar Nyelvőr, 1946.
- Eb ura fakó! Magyar Nyelv, 1948.
- Dárius kincse. Magyar Nyelvőr, 1951.
Társasági tagság szerkesztés
Díjak, elismerések szerkesztés
- Magyar Nyelvőr pályadíja (1898)
- Szily Kálmán Emlékérem (1923)
- Munka érdemrend (1953)
- Szegeden utca viseli a nevét
Emlékezete szerkesztés
- 1965-ben emléktáblát avattak tiszteletére Szegeden, Szentháromság útja 39-41. sz. alatt, utolsó lakhelyén.
- Szegeden utca viseli a nevét.
Irodalom szerkesztés
- Magyar Nyelvőr, 1954, 1955.
- Magyar Nyelv, 1954, 1955.
- Péter László: Csefkó Gyula munkássága : bibliográfia. Szeged, 1962. (Nyelvészeti dolgozatok : 33.)
Források szerkesztés
- ↑ Szeged, Belvárosi temető, III-411 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 12. p.
- ↑ Újra közreadták nyomtatásban 1977-ben és 2001. Tinta Könyvkiadó-ban.
- Szegedi egyetemi almanach : 1991-1995. I. köt. Szeged, Mészáros Rezső, 1996. Csefkó Gyula lásd 100. p. ISBN 963-482-037-9
