Wikipédia

Csermely Péter (biokémikus)

biokémikus
Ez a szócikk a biokémikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Csermely Péter (egyértelműsítő lap).

Csermely Péter (Budapest, 1958. október 7. –) Széchenyi-díjas magyar biokémikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A Semmelweis Egyetem Molekuláris Biológiai Tanszékének egyetemi tanára. 2008 és 2010 között a Sólyom László köztársasági elnök által életre hívott Bölcsek Tanácsának tagja volt.

Csermely Péter
2013-ban
2013-ban
Életrajzi adatok
Született1958. október 7. (65 éves)
Budapest
Ismeretes mintbiokémikus
Nemzetiségmagyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterületbiokémia, hálózatkutatás
Kutatási területorvosi vegytan, jelátvitel, hálózatok
Tudományos fokozatakadémiai doktor (1995)
Munkahelyek
Semmelweis Egyetemegyetemi tanár
Szakmai kitüntetések
Széchenyi-díj (2019)
Akadémiai tagságlevelező tag (2013), rendes tag (2019)
Csermely Péter weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csermely Péter témájú médiaállományokat.

Életpályája szerkesztés

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolában érettségizett. 1977-ben kezdte meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar vegyész szakán, ahol 1982-ben szerzett diplomát. TMB-ösztöndíjas volt. Ösztöndíjas évei után a SOTE Orvosi Vegytani Intézet adjunktusa, majd később docense lett. 1999-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1997 és 2000 között Széchenyi professzor ösztöndíjasként tevékenykedett. 1984 és 1985 között a New York-i Állami Egyetemen (Syracuse), 1989 és 1991 között a Harvard Egyetemen kutatott. Többször tett tanulmányutat Tokióba és Pekingbe.

1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia Sejt- és Fejlődésbiológiai Bizottságának tagja lett. Ugyanebben az évben a Magyar Biológiai Társaság sejtbiológiai szakosztályának titkárává is megválasztották, amely posztot 1996-ig töltötte be. 1995 és 2015 között a Magyar Biokémiai Egyesület főtitkára, később alelnöke volt. 2001 és 2007 között az MTA közgyűlési képviselőjeként is dolgozott. 2007 és 2009 között az Országos Köznevelési Tanács tagja volt. A kutató diákokkal kapcsolatos munkájáért az Ashoka International tagjai közé választotta. 2015 és 2019 között a Rockefeller Alapítvány Bellagio Resident Program szelekciós bizottságának a tagja volt.

1990-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1994-ben akadémiai doktori értekezését. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2019-ben pedig rendes tagjává választották. Kutatási területe a komplex rendszerek és hálózatos leírásuk adaptációja és tanulása. Több mint 250 tudományos közlemény szerzője, amelyre eddig több mint 10000 független Web-of-Science és 21000 Google Scholar hivatkozást kapott. 2013 és 2015 között a Barabási Albert Lászlóval közösen alapított Dzzom, 2014 és 2016 között a CX-Ray tanácsadó testületének tagja. 2015-ben korábbi diákjaival, Szalay Kristóffal, Veres Dániellel és Fekete Ivánnal, valamint Nagy Szabolccsal együtt alapította a Turbine hálózatkutató céget. Kutatásai mellett fiatal tehetségek támogatásával, gondozásával, illetve munkájuk elősegítésével foglalkozik.

2018 és 2022 között a Budapest Angyalföldi evangélikus gyülekezet presbitere, 2020 és 2022 között a gyülekezet felügyelője. 2019-től az Evangélikus Hittudományi Egyetem késői elhívású teológus/lelkész szakos hallgatója, 2022-ben teológia MA fokozatot szerzett. 2022-ben evangélikus lelkésszé szentelték, e minőségében az egyetemisták szolgálatát látja el Budapesten.


Közéleti-politikai pályafutása szerkesztés

Az 1980-as években különböző vezető tisztségeket töltött be a KISZ-ben. Az ELTE TTK KISZ-Bizottságának titkára volt, 1986-tól a KISZ Központi Bizottságának tagja, 1988-tól a KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsának (KSZT) elnöke és ennél fogva a 17 tagú Intéző Bizottság tagja lett. E testületben többek között Gyurcsány Ferenccel és Kiss Péterrel dolgozott együtt. E minőségében kezdeményezője volt a Közoktatásfejlesztési Alap megteremtésének, és – a frissen alakuló alternatív középiskolai ifjúsági szervezet vezetésével együttesen – társadalmi vitát kezdeményezett a Bős-nagymarosi vízlépcső ügyében. A KISZ 1989. áprilisi megszűnése után további politikai szerepet nem vállalt.

Az EU Michel Rocard, volt francia miniszterelnök vezetésével működő bizottságának tagjaként ajánlásokat dolgozott ki a természettudományos tárgyak oktatásának megújítására (Rocard-report). 2007 és 2009 között az MTA delegáltjaként az Országos Köznevelési Tanács tagja, 2008 és 2009 között az MTA elnöki közoktatási bizottságának tagja volt. 2008 és 2010 között a Sólyom László köztársasági elnök által életre hívott Bölcsek Tanácsának az oktatás áttekintését összefogó tagja volt. 2010-ben megalapította a néhány éven keresztül aktív Liliomos Mozgalmat,[1] amelynek tagjai egy élhetőbb Magyarországért dolgoztak - minden napjukon.

2006 és 2016 között a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács[2] alapító elnöke volt. A Tanács tagszervezetei 2009 óta egy, az egész Kárpát-medencére kiterjedő tehetségsegítő hálózatot hoztak létre, amely 2018-ra már több mint 200 ezer emberrel állt kapcsolatban. 2012 és 2020 között a European Council for High Ability[3] elnöke volt. 2014-től az európai tehetséggondozás ezen akkor 25 éves civil szervezetének vezetőjeként egy Európai Tehetségsegítő Hálózat[4] kialakítását kezdte el, amelynek 2015-ben 13 európai országban 14 Európai Tehetségközpontja,[5] 2020-ra pedig több mint 400 Tehetségpontja lett Európa és sok más kontinens több mint 50 országában.[6]

Díjai, elismerései szerkesztés

Főbb könyvei, tanulmányai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

Interjúk, előadások szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csermely_Péter_(biokémikus)&oldid=26194871”