Czégi József
Czégi József (Kaposszekcső, 1922. május 1. – Budapest, 1983. április 8.[5]) magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1954). A Magyar Tudományos Akadémia Gépszerkezettani Bizottságának, a Gépipari Tudományos Egyesület Tribológiai Főbizottságának és az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságnak tagja volt.
| Czégi József | |
| Született | 1922. május 1.[1] Kaposszekcső |
| Elhunyt | 1983. április 8. (60 évesen) Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | gépészmérnök |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1940–1944) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (21/2-9-52)[3][4] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
A dombóvári gimnáziumban érettségizett. 1940–1944 között Budapesten a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki tanulmányokat folytatott; oklevelét – a második világháború miatt – 1945-ben kapta meg. 1942-től a II. gépszerkezettani tanszéken volt gyakornok. 1943-ban kisegítő tanársegéd, 1944-ben díjas gyakornok, 1945-től tanársegéd, 1949-től adjunktus volt. 1945-ben a MÁV dombóvári műhelyében üzemmérnök volt. 1946–1947 között a LAMPART Művek Rt. alkalmazta. 1947–1948 között a Szivattyúgép Rt. telephelyén dolgozott. 1949–1951 között az Állami Műszaki Főiskolán tanított. 1950–1952 között tagozatvezető volt az esti épületgépész tagozatnál. 1952–1953 között a Szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetemen mint megbízott tanszékvezető előadásokat tartott. 1959-ben a gépelemek tanszék docense lett. 1963–1966 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának tudományos dékánhelyettese volt.
Munkássága szerkesztés
Az üzemi munkák során figyelme az ágyazástechnika felé fordult. Az egyetemi tanszék laboratóriumában felállított csapágyvizsgáló gépen önálló kutatásokat végzett, felhasználta a kenéstechnika hazai és nemzetközi irodalmát is. Eredményeit a gépészmérnökképzésben, a gépelemek tantárgy korszerűsítésében és az ipari gyakorlat számára írt kézikönyveiben hasznosította. Tudományos kutatómunkája során az OMFB megbízásából a színesfém csapágyanyagok és a műanyagok felhasználásának 20 éves fejlesztési tervének kidolgozásában is részt vett. A kenéstechnika és a siklócsapágyak szakértője volt. Eredményei közül kiemelhető a hengeres hidrodinamikus csapágyak állandósult terhelés melletti határteherbírása és a hidrosztatikus csapágyak optimalizációja témákban végzett munkája.
Temetésére a Farkasréti temetőben került sor (21/2-9-52).[5][6]
Művei szerkesztés
- Irányelvek a siklóscsapágyak korszerű tervezésére (Budapest, 1951)
- Technikai fizika (Budapest, 1951)
- Szerszámgépek főorsócsapágyai (Budapest, 1952)
- Motor siklócsapágyak (Budapest, 1953)
- Siklócsapágy kézikönyv (szerkesztő, I.-II. Budapest, 1953-1954)
- Siklócsapágyak elméletének és kialakításának újabb szempontjai (Budapest, 1955)
- Műanyagok a gépiparban (Makádi Józseffel, Budapest, 1961)
- Siklócsapágyazások (Budapest, 1962)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02935.htm, Czégi József, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 11.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ a b Gyászjelentése
- ↑ Budapesti Negyed 40-41-42. (2003/2-2003/4)
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Tudósnaptár
További információk szerkesztés
- Dr. Czégi József (A Jövő Mérnöke, 1983. április 29.)
- Révai új lexikona IV. (Bűn–Cyt). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1999. ISBN 963-901-593-8
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8