Wikipédia

Dél-Korea gazdasága

 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.

Dél-Korea gazdasága Ázsia negyedik és a világ 10. legnagyobb gazdasága a 2020-as adatok alapján.[7][8] Az ország a koreai háborút követően a világ egyik legszegényebbje volt, nemzetközi segélyek és kölcsönök segítségével, valamint agresszív, konglomerátumokra és exportra építő gazdaságpolitikájának köszönhetően néhány évtized alatt az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasággá vált, így bekerült az ázsiai tigrisek közé.

Dél-Korea gazdasága
Szöul
Szöul
Fizetőeszközvon
Pénzügyi évnaptári év
Kereskedelmi szervezeti tagságG20, OECD
GDP
Összes1416 milliárd USD[1]
PPP: 1778 milliárd USD[1]
Egy főre jutó28 100 USD[1]
PPP: 35 277 USD
GDP ágazatonkéntmezőgazdaság: 2,3%

ipar: 38,3%

szolgáltatóipar: 59,4%[2]
Infláció1,3% (2014)[2]
Népesség a szegénységi küszöb alatt14,6% (2013)[2]
Munkaerő26,27 millió (2014)[2]
Munkanélküliségi ráta3,5% (2014)[3]
Export572 milliárd USD (2014)[4]
Fő export termékekintegrált áramkörök, személyautók, finomított kőolaj, személy- és teherhajók, járműalkatrészek (2017)[5]
Fő export célországokKína, USA, Japán, Hongkong, Vietnám (2017)[5]
Import525 milliárd USD (2014)[4]
Fő import termékekintegrált áramkörök, nyers kőolaj, fotólabor-felszerelés, szénbrikett (2017)[5]
Fő import partnerekKína, Japán, USA, Németország (2017)[5]
Külföldi befektetések összege19 milliárd USD (2014)
Állami bevételek350,7 milliárd USD (2014)[2]
Állami kiadások337,9 USD (2014)[2]
Hitelminősítői besorolásS&P: AA- (stabil)

Moody's: Aa3 (pozitív)
Fitch: AA- (stabil)

TE: 83 (stabil)[6]

2014-ben Dél-Korea bruttó nemzeti terméke (GDP) 1416 milliárd dollár volt, 59,4%-át a szolgáltatóipar, 38,3%-át az ipar adja, a mezőgazdaság csupán 2,3%-ot tesz ki. A munkanélküliség itt az egyik legalacsonyabb az OECD országai közül.

Az ország iparát a nehézipari ágazatok jellemzik, mint például a petrolkémiai ipar vagy a hajógyártás, de fontos szerepe van az autóiparnak vagy a fogyasztói elektronikának is. Több koreai nagyvállalat is világszerte ismert, ilyen a Samsung, az LG vagy a Hyundai, melyek számos profillal rendelkeznek, a Hyundai jelen van például a hajóépítésben, a Samsungnak jelentős építőipari vállalatai vannak, az LG pedig a petrolkémiai és félvezetőipar területén is tevékenykedik. Dél-Korea fejlett iparával szemben a szolgáltatóipar viszonylag fejletlen, a kis- és középvállalkozásokra pedig kevés figyelmet fordítanak. A mezőgazdaság jelentősége az ipar fejlődésével egyre csökkent, ma már az élelmezési szükségleteinek 70%-át importból fedezi az ország. A turizmus a 2000-es évek eleje óta rohamléptékben fejlődik, 2005-re megduplázódott a Koreába látogató külföldi turisták száma.

Gazdasági komplexitás tekintetében Dél-Korea 2012-ben az 5. helyen állt a világranglistában, legfőbb kereskedelmi partnerei az USA, Japán, Hongkong és Szingapúr. Legfontosabb exportcikkei a finomított kőolaj, az integrált áramkörök és az autók.

Dél-Korea egyre népszerűbb befektetési célpont, főképp az USA és Japán számára. Az ország pénzügyi központja a főváros, Szöul, melynek Joido szigetén tömörülnek a pénzügyi szervezetek központjai. Természeti erőforrásai korlátozottak, az energiahordozók mintegy 96%-át importból fedezi. Az ország tagja a G20 szervezetnek[9] és az OECD-nek.[10]

Története szerkesztés

 Bővebben: Dél-Korea gazdaságtörténete és Csebol
Gazdasági fejlődés:
 
A Samsung épülete az 1930-as évek végén…
 
…és 2009-ben (Samsung Town)

A koreai háborút követő évtizedben Dél-Korea a világ egyik legszegényebb országa volt. A Koreai-félsziget kettéosztása jelentős gazdasági sokkot okozott Dél-Koreának, mivel a japán uralom (1910–1945) idejében a gazdasági stratégia kettéosztotta a területet: északon helyezték el az ipari központokat és ott összpontosult az elektromosáram-fejlesztés mintegy 90%-a, míg a több termőfölddel rendelkező déli részeken a mezőgazdasági termelésre koncentráltak. A kettészakadást követően így délen jobbára csak a mezőgazdaság maradt, miközben a korábbi lakosság kétharmadát kellett ellátni.[11]

A háborút követően Dél-Korea több forrásból (főképp az Amerikai Egyesült Államoktól) kapott anyagi segítséget a gazdasága helyreállításához, 1976-ig összesen mintegy 15 milliárd dollárt. A gazdaság stabilizálása mellett a háborúban szétrombolt infrastruktúra helyreállítására és fejlesztésére költötték az összeget.[12] Az 1960-as években megjelentek a dél-koreai gazdaságra később jellemzővé váló óriásvállalatok, a csebolok, melyek a japánok által hátrahagyott ipari létesítményeket megszerezve, a kormány számukra kedvező gazdaságpolitikájának köszönhetően rövid idő alatt értek el számottevő sikereket.[13][14] A csebolokra építő gazdaságpolitika kezdetben óriási gazdasági fejlődést hozott az országnak. A GDP évente átlagosan 10%-kal nőtt 1962 és 1994 között. 1989-re a 30 legnagyobb csebol már a GDP 29,6%-át adta. 1997-re a gazdaság vállalati szektora tőkéjének, adósságának, nettó profitjának és bevételének fele is a harminc legnagyobb ilyen vállalathoz tartozott.[15] A hetvenes években az ország a csebolok segítségével a nehéziparra kezdett koncentrálni.[12]

 
Korea és Dél-Korea GDP-jének változása 1911 és 2008 között
 
Hyundai Heavy Industries által épített hajó

Az exportra összpontosító ország a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságává vált. Míg 1960-ban 33 millió dollár értékben bonyolítottak külkereskedelmet, és jobbára mezőgazdasági termékekkel és ásványi anyagokkal kereskedtek, addig tíz évvel később már 835 millió dollárnyi terméket exportáltak, és ezek jellege is megváltozott, többek között elektronikai cikkek és ruhaipari termékek vették át a vezető szerepet.[12] Emiatt a gyors gazdasági növekedés miatt az ázsiai tigrisek között tartják számon Dél-Koreát.[16]

Az 1997-es ázsiai gazdasági válság súlyosan érintette az országot, szűkült a felvevőpiac, a koreai exporttermékek, például a személygépkocsik, a hajók és a mikrochipek ára csökkent. A gazdasági válságban megnövekedett hitelkamatok súlyos terheket róttak az eladósodott csebolokra, melyek közül több tönkrement. A pénzügyi szektor összeomlott.[14][15] Dél-Korea a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult segítségért, 58 milliárd dollár értékben, mely akkoriban a valaha volt legnagyobb segélyösszeg volt.[17] A támogatás fejében kért reformcsomag előírta a nagyobb átláthatóságot, a csebolok struktúrájának teljes átalakítását, a gyenge pénzintézetek felszámolását. A kormány megnyitotta az utat a külföldi befektetők előtt és lehetőséget adott külföldi részvényeseknek tulajdoni hányad szerzésére a koreai cégekben.[15]

A válságot követően Dél-Korea liberális gazdaságpolitikát folytatott és a piacgazdaságra koncentrált, megnyirbálta a csebolok lehetőségeit, azonban nem sikerült mérsékelnie a szabad gazdaság okozta egyre szélesedő társadalmi egyenlőtlenségeket. 2008-tól kezdve ismét az óriáscégek jelentik a dél-koreai gazdaság fő támpilléreit.[18] A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság ellenére – bár kezdetben az export megcsappant – Dél-Korea gazdasága 2008-ban 2,2%-kal, 2009-ben 0,9%-kal nőtt, a 2010-es export növekedését 26,4%-ra teszik.[15]

A dél-koreai gazdaság számára a 21. században a legnagyobb kihívást az elöregedő lakosság, a rugalmatlan munkaerőpiac, a csebolokra való támaszkodás és az exporttól való függés jelenti.[19]

Ágazatok szerkesztés

 
Rizsföld Dél-Csolla tartományban
 
Koreai körte egy üzletben
 
Halpiac Szöulban

A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint 2014-ben Dél-Korea bruttó nemzeti terméke (GDP) 1416 milliárd dollár volt, az egy főre jutó GDP pedig 28 100 dollár.[1] A GDP java részét, 2014-es adatok szerint mintegy 59,4%-át a szolgáltatóipar adja. Az ipar további 38,3%-ot, a mezőgazdaság pedig 2,3%-ot.[2]

A munkanélküliség a hivatalos adatok szerint az OECD országai közül itt a legalacsonyabb, 3,5% volt 2014-ben,[3] azonban a munkaerő kihasználatlanságának mutatója 2015 februárjában 12,5%-volt (ide sorolhatóak a részmunkaidőben dolgozók).[20]

Mezőgazdaság szerkesztés

A megművelt területek Dél-Koreában az összterület 19,4%-át, az erdők pedig 65,7%-át teszik ki 2010-es adatok alapján.[21] A gyors iparosodásnak köszönhetően a mezőgazdaságban dolgozók száma drasztikusan csökkent, a vidéki és a városi lakosság öregedési mutatói és bevételei között nagy különbségek mutatkoznak.[22] Hasonló tendenciák más fejlett országokban is kimutathatóak, azonban Dél-Koreában ez jóval gyorsabban következett be: míg Nagy Britannia esetében átlagosan 120, Japán esetében 70 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a mezőgazdaság GDP-hozzájárulása 40%-ról 5%-ra csökkenjen, addig Dél-Koreában ez a folyamat 30 év alatt zajlott le. 1970-ben még a lakosságnak több mint a fele dolgozott a mezőgazdaság területén, 2008-ban már csak 6,9%, ez évi átlagos 5%-os csökkenést jelent.[23] Az ország élelmezési szükségleteinek 70%-át importból fedezi.[24]

Dél-Korea legfontosabb gabonaterménye a rizs, azonban a rizsfogyasztás a nyugati élelmiszerek és alapanyagok elterjedése óta egyre csökken, 1967-ben még 197 kilogramm volt az egy főre jutó fogyasztás, míg 2008-ra ez 75,8 kilogrammra, 2013-ra pedig 67,2 kilogrammra csökkent.[25][26] A második legtöbbet fogyasztott termény a búza (33,7 kg/fő), ezt követi a szójabab (8 kg/fő), a kukorica (5 kg/fő), valamint a burgonya (3,6 kg/fő) és az árpa (1,1 kg/fő). A zöldségfélék fogyasztása megnőtt, 1980-ban 120 kg/főről 154 kilogrammra 2009-ben, a gyümölcsök esetében még nagyobb növekedés történt, 22 kg/főről 1980-ban 68 kg/főre 2009-ben. A dél-koreaiak a 21. században több mint háromszor annyi húst fogyasztanak, mint 1980-ban.[25] A leggyakoribb termesztett zöldségfélék a koreai gasztronómia jellegzetes ételeinek alapanyagai: a csilipaprika, a fokhagyma, a vöröshagyma, a kínai kel, a sárgarépa, a retek, a tökfélék és az uborka, valamint a paradicsom.[27] A leggyakoribb termesztett gyümölcsök az alma, a körte, a szőlő, az őszibarack, a tangerin (a narancs és a mandarin keveréke), a datolyaszilva, az eper és a görögdinnye.[28]

Az állati eredetű termékek esetében a legkeresettebb a sertéshús, amely 2009-ben 33,2%-át tette ki a termékeknek, a második helyen a marhahús áll 24,8%-kal, amit a szárnyashús (csirke) követ 12,3%-kal. A tejtermékek 10,5%-ot, a tojás 8,2%-ot tesznek ki.[29] Dél-Koreában sok halat és tenger gyümölcseit fogyasztanak,[30] évente átlagosan 60 kilogrammot fejenként (2011-es adat), amivel a világranglistán a 12. helyen szerepel az ország.[31] 2014-ben Dél-Korea 3,3 millió tonna halat termelt (halászott illetve tenyésztett).[32]

Ipar szerkesztés

 
Hyundai Heavy Industries hajógyár

Dél-Korea iparát kezdetben a könnyűipari ágazatok jellemezték: a textil- és ruhaipar, valamint az élelmiszeripar dominált.[33] Az 1970-es években a nehéziparra kezdtek koncentrálni, mint például a petrolkémiai ipar, a hajógyártás, az autóipar vagy a fogyasztói elektronika. Az ipari termelés nagy részét a csebol vállalatok végezték.[34] Az 1990-es évektől már a csúcstechnológiára összpontosítottak.[35][36]

Dél-Korea iparának fejlesztésében fontos szerepet játszanak az ipari parkok, melyeket regionális klaszterekbe rendeznek, ezek kialakítása és fejlesztése a 2000-es évek elején indult meg (bár ipari parkok korábban is léteztek). 2009-ben 815 ipari park volt az országban, típus szerint 40 nemzeti ipari park, 368 helyi ipari park, 6 urbánus csúcstechnológiai ipari park és 401 mezőgazdasági ipari park, melyek összesen 1350 km² területet fedtek le (ez Szöul területének több mint kétszerese). Az ipari parkokban összesen 61 297 vállalkozás működött.[37] A regionális felosztás szerint egy-egy régióban adott iparágra koncentrálnak, és mindegyik ipari parkban úgynevezett miniklasztereket hoztak létre, melynek keretében az adott iparágat helyben kutatóintézetek és egyetemek segítik.[38] A Korea Industrial Complex Corporation (KICOX), mely a folyamatot felügyeli, hat régióra osztotta az országot:[39] a Fővárosi Területen informatikai klasztereket hoztak létre, a Cshungcshong régióban IT-gépipari központokat, a Tegjong régióban az elektronikai és villamosiparra, valamint a mechatronikára összpontosítanak, a Tongnam régióban a mechatronika, az autóipar, a hajóépítés és a repüléstechnikai ipar kapott szerepet, a Honam régióban az autóipar és a hajóépítés mellett a gépipar és a fotonika, Kangvon régióban pedig az orvosi műszerek gyártására koncentrálnak.

Dél-Korea legnagyobb, a világ kilencedik legnagyobb[40] autógyártója a Hyundai, mely részben tulajdonosa a második legnagyobb koreai gyártónak, a Kia Motorsnak.[15] A Hyundai-Kia 2014-ben több mint 8 millió autót adott el.[41] A Hyundai ulszani autógyára a legnagyobb a világon.[42][43]

 
A Samsung C&T építette többek között a Burdzs Kalifát, a Petronas-ikertornyokat (a képen) és a Taipei 101-t is.[44]

A nehézipar területén több cég is tevékenykedik, a Hyundai Heavy Industries szintén Ulszanban található hajógyára a legnagyobb a világon.[45]

Az öt legnagyobb koreai vállalat érdekeltségei[15]
Ágazat Hyundai Samsung LG Group Daewoo SK Group
Gépjárműipar Igen Igen Igen
Repüléstechnika Igen Igen Igen
Építőipar Igen Igen Igen Igen Igen
Fogyasztói elektronika Igen Igen Igen
Pénzügyi szolgáltatások Igen Igen Igen
Nehézgépek Igen Igen Igen Igen
Olajfinomítás Igen Igen Igen
Petrolkémiai ipar Igen Igen Igen Igen
Félvezetők Igen Igen Igen
Hajóépítés Igen Igen Igen
Távközlési eszközök Igen Igen Igen Igen
Távközlési szolgáltatás Igen Igen

Szolgáltatóipar szerkesztés

A koreai szolgáltatóipart hagyományosan fejletlenebbnek tartják, mint ami az ország gazdasági helyzetétől elvárható lehetne.[46] 2013-ban a szolgáltatóipar a GDP-nek csupán az 59%-át tette ki, míg Németországban a 68%-át, az USA-ban pedig a 77%-át.[47] Elemzők szerint a nagy konglomerátumok exportkapacitása véges, így Koreának a szolgáltatóipar fejlesztésére, valamint a kis- és középvállalkozásokra kellene fordítania a figyelmét.[48] Park és Shin elemzése szerint a szolgáltatóipar fejletlenségének összetett okai vannak, hozzájárul a nem megfelelő törvényi szabályozás, mely korlátozza a szabad versenyt és akadályokat gördít a szolgáltatóiparban vállalkozást nyitni kívánók elé.[49] Az akadályok lebontása érdekében 2015 végéig gazdaságösztönző célból felfüggesztik a kis- és középvállalkozások adóellenőrzését.[50] Ugyancsak problémát okoz, hogy kevesebbet költenek kutatás-fejlesztésre a szolgáltatóiparban és az ICT szektorban, mint az iparban.[51] Az ICT szektor „féloldalasan” fejlődött, mert míg Dél-Korea kiemelkedő kutatás-fejlesztési eredményeinek köszönhetően a világ vezető termelője és szállítója az elektronikai cikkek,[52] a vezetéknélküli hálózati eszközök,[53] valamint az okostelefonok területén[54] a szoftverfejlesztés piaci részesedése 2011-ben az ICT-szektorban csupán 35% volt. Ezért az ezt követő években a fókuszt a hardware-fejlesztésről a szoftverek és a szolgáltatások fejlesztésére helyezték át, 2015-re ezek részarányát 39%-ra tervezték növelni, ezzel is hozzájárulva a szolgáltatási szektor súlyának növeléséhez, valamint a kis- és középvállalkozások fejlődéséhez.[55] A szolgáltatóipari kereskedelem és export terén is rosszul teljesít az ország, szolgáltatások kivitele terén csak a 15. a világrangsorban, míg ipari termékek exportjában az ötödik.[56]

2014-ben Pak Kunhje elnöknő szorgalmazta a szolgáltatóipar fejlesztését. Ennek érdekében Dél-Korea enyhítené a vállalkozások adóterheit ebben a szektorban és elősegítenék a startupok létrehozását. A kormány a kutatás-fejlesztést is támogatná a szektorban, valamint új munkahelyek teremtését. A céljuk, hogy kevésbé legyen a gazdaság rászorulva a konglomerátumok exporttermékeire.[57]

Turizmus szerkesztés

 
Külföldi turisták ttokot próbálnak készíteni hanbokba öltözött koreai szakácsnő vezetésével Szöulban
 Bővebben: Dél-Korea turizmusa

2013-ban a turizmus közvetlen hozzájárulása a GDP-hez 27,1 billió von volt, ami 2,1%-ot tesz ki. Az ágazat 619 000 munkahelyet támogatott ebben az évben, ami az összfoglalkoztatottság 2,5%-a.[58] 2014-ben 29 milliárd USD volt a közvetlen hozzájárulása a GDP-hez, teljes hozzájárulása pedig a GDP 5,8%-a volt, ami körülbelül fele a kémiai iparénak. 2014-ben 627 000-en dolgoztak közvetlenül a turizmusban.[59]

A Dél-Koreát leginkább látogató országok Japán, Kína, az Amerikai Egyesült Államok, Tajvan és Thaiföld.[60] 2014-ben a legnagyobb számban (mintegy 40%-ban) kínai turisták érkeztek az országba.[61] Dél-Korea 2014-ben Ázsia 6. leglátogatottabb országa volt.[62] A belföldi turisták száma 2014-ben meghaladta a 38 milliót.[63] A Covid19-pandémia Korea turizmusára is nagy hatással volt, 2020 szeptemberével bezárólag alig több mint 2,3 millió látogatót fogadott az ország összesen.[64]

A Világgazdasági Fórum turisztikai versenyképességi indikátora 2015-ben 4,37 volt, amivel Dél-Korea a 29. helyen állt a világranglistán.[65]

Év Az országba érkező
turisták száma		 Bevétel
(ezer USD)		 Kiadás
(ezer USD)
1970 173 335 46 772 12 424
1980 976 415 369 265 349 557
1990 2 958 839 3 558 666 3 165 623
2000 5 321 792 6 811 300 6 174 000
2005 6 022 752 5 793 000 12 025 000
2008 6 890 841 9 719 100 14 580 700
2009 7 817 533 9 782 400 11 040 400
2010 8 797 658 10 321 400 14 291 500
2011 9 794 796 12 396 900 15 544 100
2012 11 140 028 13 448 110 16 519 900
2013 12 175 550 14 303 000 17 838 200
2014 14 201 516 18 062 100 19 763 100
2015 13 231 651 15 177 100 21 271 800
2016 17 241 823 13 263 900 27 959 800
2018 15 346 879 18 461 80 31 527 900
2019 17 502 756 21 506 300 28 855 40
Forrás: KTO[66][67]

Kereskedelem szerkesztés

 
Dél-Korea legfontosabb exportcikkei (2012)

Gazdasági komplexitás tekintetében Dél-Korea 2012-ben az 5. helyen állt a világranglistában.[5] A dél-koreai export értéke 1957-ben még alig haladta meg a 22 millió dollárt, húsz évvel később már tízmilliárd dollár értékű volt, 2014-ben pedig meghaladta az 572 milliárd dollárt.[4][68] Az export legnagyobb felvevő piacai 2014-ben Kína (145 milliárd USD), az USA (70 milliárd USD), Japán (32 milliárd USD), Hongkong (27 milliárd USD) és Szingapúr (23 milliárd USD) voltak. Magyarországra 1,4 milliárd USD értékben exportáltak (nagyrészt elektronikai) termékeket. Import tekintetében leginkább Kínából (78 milliárd USD), Japánból (62 milliárd USD), az USA-ból (41 milliárd USD), Szaúd-Arábiából (34 milliárd USD) és Katarból (22 milliárd USD) hoztak be termékeket, Magyarországról pedig 411 millió dollár értékben (leginkább kukoricát és járműalkatrészeket).[5]

Dél-Korea legfontosabb exportcikkei (2014)[68]
# Cikk Érték
(milliárd USD) 		%
1 elektronikai berendezések 138,2 24,1%
2 járművek 73,3 12,8%
3 gépek 63,1 11,0%
4 ásványi tüzelőanyagok kőolajjal együtt 52,7 9,2%
5 személy- és teherszállító hajók 38,3 6,7%
6 optikai, műszaki és orvosi készülékek 35,9 6,3%
7 műanyagok 31,8 5,6%
8 szerves vegyi anyagok 24,4 4,3%
9 vas és acél 24,0 4,2%
10 vas- és acéltermékek 12,7 2,2%

2019-ben Dél-Korea kulturális exportja meghaladta a tízmilliárd amerikai dollár értéket, ebből mintegy nyolcmilliárd a videójátékiparnak köszönhető. A zeneipari termékek exportja 640 millió USD értékű volt, ami 13,4%-os emelkedés az egy évvel korábbi adatokhoz képest.[69]

Pénzügy szerkesztés

 
A Bank of Korea épülete Szöulban

A külföldi működőtőke-áramlások nemzetközi mérőszáma (FDI) 2014-ben 19 milliárd dollár volt, ami rekord, mintegy 30%-kal magasabb a 2013-as értéknél. A legnagyobb közvetlen befektető az USA, a második Japán, a harmadik pedig az Európai Unió. Az ipari befektetések is növekedtek az előző évhez képest, leginkább az alkatrészgyártás bizonyult vonzónak, a szolgáltatóiparban pedig a szoftvercégek és az üzleti tanácsadó vállalatok a legnépszerűbb befektetési célpontok. Kína is egyre nagyobb befektetési lehetőséget lát Dél-Koreában, 2013-hoz képest 147%-kal nőtt a befektetésük.[70]

Az ország pénzügyi központja a főváros, Szöul, melynek Joido szigetén tömörülnek a pénzügyi szervezetek központjai.[71] Itt található a Koreai Értéktőzsde (KRX) szöuli kirendeltsége, mely a KOSDAQ részvénytőzsdéért felelős.[72] A városban van több nagy bank székhelye is, például a nemzeti bank Bank of Korea, a Shinhan Bank, a Korea Exchange Bank, az Industrial Bank of Korea vagy a Korea Development Bank.[73] Utóbbinak Magyarországon is van fiókja. A külföldi bankok közül jelen van többek között a Standard Chartered, a Citibank és a HSBC.[74] A Shinhan Bank Korea legrégebbi bankja, 1897-ben alapították Hanszong néven.[75][76]

Dél-Koreában 13 intézmény ad ki bankkártyát, egy átlagos háztartásban négy bank- illetve hitelkártya található. A nemzetközileg is ismert kártyatípusok (Visa, MasterCard) mellett helyi kártyatípusok is léteznek (például BC Card, Lotte Card, T-Money). A kiskereskedelmi vásárlások mintegy 76%-a történik kártyával,[77] és a dél-koreaiak 2011-ben az egy főre jutó bankkártya-tranzakciók tekintetében világelsők lettek átlagosan 129,7 tranzakcióval. A kereskedőknek kötelező elfogadni ezt a fizetőeszközt.[78] Növekvőben van a mobilfizetés is, egy év alatt több mint a duplájára nőtt az okostelefonok segítségével történő vásárlás, és 2015-ben már több mint 40 millió mobilbank-felhasználó volt az országban. Az internetes bankolás 43%-a mobil készülékkel történik.[79]

Természeti erőforrások szerkesztés

 
A Volszong atomerőmű Kjongdzsuban

Dél-Korea természeti erőforrásai korlátozottak, bányásznak ugyan szenet, előállítanak volfrámot, grafitot, molibdént és ólmot, de az ország erősen függ a nyersanyagimporttól, különösen az energiahordozók terén. 2013-ban 178,7 milliárd dollárt költöttek energiaimportra, ami az összimport csaknem 35%-a. Energia- és természetierőforrás-igényének mintegy 96%-át behozatalból fedezi. Az ország energiaszükséglete igen magas, a kőolaj 87%-át pedig a Közel-Keletről szerzi be.[2][80] Dél-Korea a világ negyedik legnagyobb szénimportőre volt 2012-ben,[81] az ötödik legnagyobb olajimportőre,[82] a negyedik legnagyobb földgázimportőre.[83] Az import kizárólag tartályhajókkal történik, az országhoz nem vezet semmilyen földgáz- vagy kőolajvezeték. A nyers kőolajat helyi finomítókban finomítják, és a finomított kőolajat exportálják is.[84]

Az ország energiafogyasztásának mintegy 39%-át kőolajból és más folyékony energiaforrásokból (például bioüzemanyagból) fedezik, további 31%-át szénnel, 16%-át földgázzal, 13%-át atomerőművekkel, és mindössze 1%-át megújuló energiaforrásokból. A kőolaj és a földgáz nagy része a Közel-Keletről érkezik, a szén Ausztráliából és Indonéziából.[84]

2014-ben Dél-Korea mintegy 522 TWh elektromos áramot termelt, ennek 66%-át fosszilis tüzelőanyagokkal biztosították, 30%-át pedig atomerőművek generálták. Az ország négy atomerőművel (összesen 24 reaktorral) rendelkezik. 2012-ben hamis bizonyítványokat fedeztek fel az egyes reaktorkomponensek esetében; valószínűleg ez az eset, valamint a fukusimai atomerőmű-baleset gyorsította fel azt a folyamatot, mellyel a kormány csökkenteni kívánja az atomerőműenergia-felhasználást.[84] 2017-ben az ország a világ 7. legnagyobb villamosenergia-fogyasztója volt, amit a kiterjedt iparral magyaráznak.[85]

Dél-Korea 2014-ben bejelentette, hogy 1,94 milliárd dollárt fektet az elkövetkező években a megújuló energiaforrásokba. Az ország 2030-ig 30%-kal szeretné csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.[86]

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d IMF
  2. ↑ a b c d e f g h CIA
  3. ↑ a b OECD
  4. ↑ a b c KITA
  5. ↑ a b c d e f OEC
  6. ↑ HITELMINŐSÍTÉS - ORSZÁGOK LISTÁJA. Trading Economics. [2015. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  7. ↑ Cynthia Kim: OECD sees South Korea growth to outperform all others this year. Reuters.com. (angolul) Szöul: Thomson Reuters (2020. augusztus 11.) (Hozzáférés: 2021. április 9.) arch
  8. ↑ S. Korea estimated to have ranked 10th in 2020 global GDP rankings. The Korea Herald (angolul) (2021. március 15.) (Hozzáférés: 2021. április 9.) arch
  9. ↑ G20 Members. G20. [2015. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
  10. ↑ List of OECD Member countries - Ratification of the Convention on the OECD. OECD. [2015. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
  11. ↑ Mokyr 224. o.
  12. ↑ a b c Mokyr 225. o.
  13. ↑ The Origins and Development of Chaebol. Library of Congress, USA, 1990. [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.) (Library of Congress South Korea főoldal Archiválva 2015. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben)
  14. ↑ a b Powers
  15. ↑ a b c d e f Thomas White
  16. ↑ Sarel, Michael: Growth in East Asia - What We Can and What We Cannot Infer. IMF, 1997. [2015. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 16.)
  17. ↑ Mokyr 226. o.
  18. ↑ Kalinowski, Thomas (2009). „The politics of market reforms: Korea’s path from Chaebol Republic to market democracy and back”. Contemporary Politics 15 (3), 287–304. o, Kiadó: Taylor & Francis. ISSN 1469-3631. (Hozzáférés: 2015. július 17.)  
  19. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Forbes nevű lábjegyzeteknek
  20. ↑ There Are a Lot More Jobless South Koreans Than You Think. Bloomberg, 2015. március 18. [2015. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  21. ↑ KREI 19. o.
  22. ↑ KREI Preface
  23. ↑ KREI 23. o; 28. o.
  24. ↑ Inside South Korea - The Fish and Seafood Trade. Ministry of Agriculture and Agri-Food Canada. [2015. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  25. ↑ a b KREI 32. o.
  26. ↑ South Korea to Scrap Rice-Import Caps. Wall Street Journal, 2014. július 18. [2015. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  27. ↑ KREI 194. o.
  28. ↑ KREI 194. o.; 202. o.
  29. ↑ KREI 162. o.
  30. ↑ Korean Food 101. about.com. [2015. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 18.)
  31. ↑ Total fish consumption per capita (kg) and fish contribution to total animal proteins (%). Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, 2011. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 18.)
  32. ↑ Summary table of fishery production trend. KOSIS, 2015. július 10. [2015. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 18.)
  33. ↑ Preliminary Results of the 2013 Mining and Manufacturing Survey. KOSTAT, 2014. november 27. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  34. ↑ Tim Mazzarol: Building a national innovation system: What can we learn from Korea?. The Conversation, 2012. szeptember 10. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  35. ↑ KICOX 15. o.
  36. ↑ Industry. Country Studies: South Korea. US Library of Congress. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  37. ↑ KICOX 61-62. o.; 64. o.
  38. ↑ KICOX 143. o.
  39. ↑ Regional Clusters. KICOX. [2015. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  40. ↑ The Largest Auto Companies In The World 2015. Forbes, 2015. május 6. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  41. ↑ How top automakers stacked up in 2014. The Economist Intelligence Unit, 2015. január 29. [2015. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  42. ↑ Ulsan City Tour. Korea Tourism Organization. [2015. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  43. ↑ Industrial hub Ulsan a warning for cooling South Korea. Gulf Times, 2015. május 29. [2015. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 9.)
  44. ↑ Burj Khalifa. Samsung C&T. [2013. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  45. ↑ Inside the world's largest shipyard. BBC, 2015. június 15. [2015. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 19.)
  46. ↑ Park–Shin 1. o.
  47. ↑ Share of Services. South Korea. The Global Economy. [2015. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  48. ↑ S Korea chaebol growth model hits limits. Financial Times, 2014. november 19. [2015. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  49. ↑ Park–Shin 8. o.
  50. ↑ Dél-Korea egy ideig nem ellenőrzi a kkv-kat. Menedzsment Fórum Kft. (mfor.hu) MTI nyomán, 2014. október 4. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
  51. ↑ Park–Shin 10. o.
  52. ↑ South Korea & Taiwan Electronics: Race to the Top (angol nyelven). Thomas White Global Investing. [2014. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
  53. ↑ Understanding today’s smartphone user (angol nyelven). Informa UK Ltd.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
  54. ↑ Samsung regains lead over Apple in smartphone market (angol nyelven). Phys.org, 2015. április 29. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
  55. ↑ South Korea Information and Communication Industry (angol nyelven). osec+ Business Network Switzerland. [2016. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
  56. ↑ Park–Shin 11. o.
  57. ↑ South Korea to Boost Services as Park Targets 4% Growth: Economy. Bloomberg, 2014. február 25. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  58. ↑ Travel & Tourism. Economic Impact 2014: South Korea (pdf). World Travel and Tourism Council, 2014. [2015. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 5.)
  59. ↑ How does Travel & Tourism compare to other sectors? (pdf). World Travel and Tourism Council, 2015. [2015. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  60. ↑ Korea. OECD Tourism Trends and Policies 2014. OECD, 2014. [2015. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 6.)
  61. ↑ Budget hotels spring up in Korea. Korea Herald, 2015. február 8. [2015. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  62. ↑ UNWTO Tourism Highlights 2015 Edition. UNWTO, 2015. június 25. [2015. december 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  63. ↑ 2014년 국민여행 실태조사 (korea nyelven) (pdf). 인기통계 > 국민여행실태조사 > 보고서 pp. 48. 한국문화관광연구원. [2015. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  64. ↑ Statistics Arrivals & Departures by year. KTO. (Hozzáférés: 2020. november 18.)
  65. ↑ The Travel & Tourism Competitiveness Report 2015. World Economic Forum, 2015. május. [2015. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  66. ↑ Visitor Arrivals. Korea Tourism Organization. [2020. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 26.)
  67. ↑ Korea, Monthly Statistics of Tourism. Korea Tourism Organization. [2020. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 6.)
  68. ↑ a b WTEx
  69. ↑ South Korea's exports of cultural goods reach $10 billion. Korea Times. (Hozzáférés: 2020. július 7.)
  70. ↑ Foreign direct investment hits record in 2014. Korea.net, 2015. január 5. [2015. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  71. ↑ Neon shines brightly during the bustle on Yeouido stock street. Korea JoongAng Daily, 2010. január 5. [2014. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  72. ↑ Location. Korea Exchange. [2014. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 6.)
  73. ↑ Banks Around the World - Korea. [2014. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  74. ↑ Foreign banks struggle in South Korea. Financial Times, 2013. szeptember 18. [2015. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  75. ↑ History. Shinhan Bank. [2014. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  76. ↑ History of the Korean Financial Industry. Financial Services Commission. [2014. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 5.)
  77. ↑ The South Korean Card Market’s Fascinating Structure. Payments Views, 2014. június 4. [2015. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  78. ↑ 10 things South Korea does better than anywhere else. CNN, 2013. november 27. [2013. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  79. ↑ Major retailers hope payment apps will click with customers. Korea JoongAng Daily, 2015. szeptember 13. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  80. ↑ Green Growth/Climate Change/Energy. Ministry of Foreign Affairs, ROK. [2017. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  81. ↑ IEA Energy Atlas: Coal. IEA. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  82. ↑ IEA Energy Atlas: Oil. IEA. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  83. ↑ IEA Energy Atlas: Natural Gas. IEA. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  84. ↑ a b c EIA
  85. ↑ South Korea 7th largest electricity consumer in the world: data. The Korea Times, 2018. augusztus 7. [2018. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 7.)
  86. ↑ South Korea announces $1.94bn clean energy plan. PV Magazine, 2014. július 18. [2016. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 13.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dél-Korea_gazdasága&oldid=26532535”