Déli óriáshojsza

madárfaj

A déli óriáshojsza, más néven óriás viharmadár (Macronectes giganteus) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó faj.

Déli óriáshojsza
Tojó a tojásból nemrég kikelt fiókájával
Tojó a tojásból nemrég kikelt fiókájával
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Ardeae
Csoport: Aequornithes
Rend: Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család: Viharmadárfélék (Procellariidae)
Nem: Óriáshojsza (Macronectes)
Richmond, 1905
Faj: M. giganteus
Tudományos név
Macronectes giganteus
(Gmelin, 1789)[1][2]
Szinonimák

Óriás viharmadár

Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Déli óriáshojsza témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Déli óriáshojsza témájú médiaállományokat és Déli óriáshojsza témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Az Antarktisz partjainál és a környező szigeteken fészkelnek. A nyílt vízen és a szárazföldön is előfordulnak.

Megjelenése szerkesztés

A fajra a 95 centiméteres testhossz a jellemző; szárnyfesztávolsága elérheti a 200 centimétert is. Tollruhája szürkésbarnán pettyezett.

 
Röpképe

Életmódja szerkesztés

Kisebb madarakkal, pingvinfiókákkal és dögökkel táplálkozik. A szárazföldön jobban mozog, mint a többi viharmadár.

Szaporodása szerkesztés

A földön összekotort növények és kavicsok jelentik a fészket.

 
Szamárpingvin fiókát zsákmányol
 
Macronectes giganteus

Jegyzetek szerkesztés

  1. Brands, S. (2008)
  2. BirdLife International: 'Macronectes giganteus'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

Források szerkesztés