Wikipédia

Daniel Ortega

Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

Daniel José Ortega Saavedra (Libertad, 1945. november 11.) a nicaraguai szandinista kormány 1985 és 1990 közötti elnöke, a 2006-os választások nyertese. Kormánya 2007. január 10-én kezdte meg működését.

Daniel Ortega
Ortega 2007-ben
Ortega 2007-ben
Nicaragua elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2007. január 10.
ElődEnrique Bolaños Geyer
Nicaragua elnöke
Hivatali idő
1985. január 10. – 1990. április 25.
ElődJunta kormánya
UtódVioleta Chamorro
Katonai pályafutása
CsatáiNicaraguan Revolution
Született1945. november 11. (78 éves)[1][2][3][4]
La Libertad[5]
PártFSLN
HázastársaRosario Murillo (1978–)
GyermekeiCamila Ortega Murillo
Foglalkozás
IskoláiNépek Barátsága Egyetem
Vallásrómai katolikus
Díjak
Daniel Ortega aláírása
Daniel Ortega aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Ortega témájú médiaállományokat.

Ortega emellett a szandinista FSLN főtitkára és a nemzetgyűlés képviselője volt. Felesége Rosario Murillo költőnő. Fidel Castro és Hugo Chávez barátja.

A szandinista forradalom (1979-1990) szerkesztés

Ortega az FSLN (Szandinista Nemzeti Felszabadító Front) egyik vezetője lett, akik 1979 júliusában egy népi felkelés segítségével megbuktatták Anastasio Somoza Debayle-t. Ortega a junta öt tagja közé került Sergio Ramirez íróval, Alfonso Robelo Callejas üzletemberrel, Violeta Barrios de Chamorróval és Miosses Hassannal együtt.

Daniel Ortega, kormányával az allendei úton indult el, azonban a gazdaság helyreállítására való törekvéseiket az USA a felállított embargóval és a CIA által kiképzett és felfegyverzett kontrák által okozott polgárháborúval lehetetlenné tette.[forrás?]

Ortega kormánya az őslakosok nagy részét kitelepítette: Indiánok ezrei menekültek a határon túlra, Hondurasba, a kormány pedig 14 000 embert börtönzött be Nicaraguában.[6]

1984. november 4-én meghirdették az első elnökválasztásokat az 1979-es fegyveres felkelés után, ahol az FSLN 67%-kal nyert, azonban az Egyesült Államok nem ismerte el az eredményt, még a nagy számú nemzetközi megfigyelő ellenére sem.

A 80-as években Ronald Reagan rettegett egy kommunista állam létrejöttétől Közép-Amerikában, emiatt támogatta kormánya az anti-szandinista kontrákat. A háború a kontrák és a szandinista junta között több mint 30 000 ember halálát okozta.[7] A szandinista kormány által a kontrák elleni harcban alkalmazott taktikákat széles körben elítélték a emberi jogok elnyomása miatt. 1982. március 15-én a junta szükségállapotot hirdetett, amely lehetővé tette a független rádióállomások bezárását, a szabad gyülekezés jogának felfüggesztését és a szakszervezeti szabadság korlátozását. Nicaragua Állandó Emberi Jogi Bizottsága elítélte a szandinisták által az emberi jogok megsértését, azzal vádolva őket, hogy a háború első éveiben több ezer embert öltek meg és tüntettek el erőszakkal.[8][9]

Közel 10 év embargó és polgárháború után 1990. február 25-én a következő választások Violeta Barrios de Chamorro, az (UNO) (Unión Nacional Opositora – az ellenzéki pártok szövetsége) jelöltjének győzelmével végződtek, aminek kampánya az USA komoly anyagi támogatását élvezte.[forrás?]

1990 után szerkesztés

A választási vereség elfogadásával az először forradalom útján hatalomra került szandinisták bizonyították a demokráciára való törekvésüket.

Az 1996. október 20-i választásokon Ortega ismét kikapott, ez alkalommal Arnoldo Alemán Lacayótól, az AL (Alianza Liberal) párt jelöltjétől, azonban egy koalíciós megegyezésnek köszönhetően a hagyomány és eredeti céljaik szerint is szemben álló szandinista és liberális párt szerezte meg az irányítást a törvényhozás nagy többsége felett. Ez a megegyezés sokak szemében a szandinista eszmék elárulását jelentette.

2001. november 4-én az USA támogatását élvező Enrique Bolaños Geyer minimális előnnyel nyerte meg a választásokat az egyesek szerint hazugságokra épülő választási kampányával, melyben fő motívumként Ortegát a "terroristák barátjának" titulálták, a 80-as években Moammer Kadhafival és Jasszer Arafattal ápolt kapcsolata miatt, hasznot húzván a 2001. szeptember 11-i merényletek miatt kialakult arabellenes hangulatból.[10]

2004-ben Ortega Arnoldo Alemán Lacayo-val ismét hivatalos szövetséget kötött. Mindkettő széles néptömegek támogatását élvezte, egyfelől a szandinistákét, másrészt a liberálisokét. Akkor ők alkották Enrique Bolaños Geyer fő ellenzékét, akinek a pártja, a PLC (Partido Liberal consitucionalista) Alemánhoz maradt hű.

A korábbihoz hasonlóan, ezt a paktumot is sok szandinista az eszmék elárulásának tekintette a hatalom utáni harcban. Közülük néhány értelmiségi (többek közt Ernesto Cardenal, a 2006-ban elhunyt Herty Lewites és Carlos Mejía Godoy énekes) az 1995-ben Sergio Ramírez által alapított MRS-hez (A szandinista mozgalom helyreállítása) csatlakozott.[11]

Ortega szakítani akart a pártjáról korábban kialakult forradalmi marxista–leninista képpel, mely végül a hagyományosan jobboldalinak tekintett eszmék támogatásához vezetett. Emiatt történhetett meg, hogy a szandinisták az abortusz-törvény szigorítására szavaztak (amely eddig lehetővé tette az abortuszt, ha a magzat erőszakos úton fogant, vagy az anya életét veszélyeztette a terhesség), melyet a parlament végül elfogadott.[12]

A 2006-os választások szerkesztés

A 2006. november 5-i választásokat az esélyesének tartott[13] Ortega a szavazatok 37,99%-ával nyerte meg, az ALN 28,3%-ot, a PLC 27,11%-ot, az MRS 6,29%-ot, az AC pedig 0,29%-ot szerzett. A választásokat követően Hugo Chávez és Fidel Castro üdvözölte Ortega sikerét.[14]

A 2011-es választások szerkesztés

Ortegát 2011-ben ismét az ország elnökévé választották, noha riválisa Fabio Gadea Mantilla nem ismerte el a választások tisztaságát és az eredményt.[15]

2018-as tüntetések szerkesztés

2018 áprilisában egy természetvédelmi terület leégése miatt tüntetések kezdődtek, amelyek később kiterjedtek egy népszerűtlen rendeletre, amely csökkentette volna a társadalombiztosítási juttatásokat és növelte volna az adókat.[16] A tüntetőkre erőszakosan rátámadt az államilag támogatott Szandinista Ifjúság.[17] Annak ellenére, hogy Ortega kormánya megpróbálta eltitkolni az esetet az összes magántulajdonú hírcsatorna cenzúrázásával, az erőszakról készült fotók és videók eljutottak a közösségi médiába, ahol felháborodást váltottak ki, és több nicaraguai lakos csatlakozott a tüntetésekhez.[18] A feszültség gyorsan eszkalálódott, mivel a rendőrség könnygázsprayt és gumilövedékeket, végül pedig éles lőszert kezdett használni a fegyvertelen tüntetők ellen.[19] A hatóságok a Szandinista Ifjúság tagjait is fegyverekkel látták el, hogy félkatonai erőként szolgáljanak.[19] Ezt követően több tucat diáktüntetőt öltek meg. A népszerűtlen rendelet visszavonása ellenére a tüntetések folytatódtak, a tüntetők többsége Ortega és kormánya lemondását követelte.[20]

2018. május 30-án, anyák napján több mint 300 000 ember vonult fel a megelőző tüntetéseken megölt diákok édesanyjainak tiszteletére. A gyermekek, anyák és nyugdíjasok részvétele, valamint a békés tüntetés ellenére a felvonulókat megtámadták az "anyák napi mészárlásnak"[21][22][23][24] nevezett eseményen. 16-an meghaltak, 88-an pedig megsebesültek, mivel "a rendőrség éles lőszerrel lőtte tömeget, a nemzeti baseballstadion tetején kormánypárti mesterlövészek pedig mesterlövészpuskákkal fejvadászatra indultak."[25]

A 2021-es választások szerkesztés

A Legfelsőbb Választási Tanács által közzétett hivatalos eredmények szerint 2021 novemberében Daniel Ortegát a szavazatok 75%-ával újraválasztották a negyedik ötéves ciklusra. A választásokat az Európai Unió, az Amerikai Államok Szervezete, az Egyesült Államok, független választási megfigyelők és emberi jogi csoportok csalásként bírálták az ellenzéki újságírók és politikusok megfélemlítése, letartóztatása és a választásból kizárása miatt, mivel ezek az intézkedések biztosították Ortega és szövetségesei győzelmét.[26][27][28]

Szervezett bűnözéssel kapcsolatos vádak és Chávez támogatása szerkesztés

2010-ben a WikiLeaks kiszivárogtatott titkos amerikai diplomáciai dokumentumokat, amelyek azzal vádolták Ortegát, hogy drogbárók anyagi támogatásáért cserébe közbenjárt elfogott drogcsempészek szabadon bocsátásáért. Az amerikai feljegyzések arról is említést tesznek, hogy Ortega és pártja Hugo Chávez venezuelai elnöktől jelentős mennyiségű készpénzt kapott, hogy abból a 2008-as önkormányzati választás kampányát finanszírozza.[29]

Források szerkesztés

  1. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Roglo
  4. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ NNDB (angol nyelven)
  6. ↑ Part I: Origin and Development of the Controversy, Report on the Situation of Human Rights of a Segment of the Nicaraguan Population of Miskito Origin. Organization of American States: Inter-American Commission on Human Rights (1983). Hozzáférés ideje: 2022. június 14. 
  7. ↑ Thomas Walker, Nicaragua: Living in the Shadow of the Eagle, 4th Ed. (Westview Press, 2003) 
  8. ↑ John Norton Moore, The Secret War in Central America (University Publications of America, 1987), p. 143 
  9. ↑ Roger Miranda and William Ratliff, The Civil War in Nicaragua (Transaction, 1993), p.193. 
  10. ↑ A Le Monde diplomatique cikke
  11. ↑ A Le Monde diplomatique cikke
  12. ↑ Le Monde diplomatique
  13. ↑ Article de la rtbf
  14. ↑ BBC Article Second chance for Nicaragua's Ortega
  15. ↑ Ortega nyert, de ellenfele szerint csalt ‑ index.hu, 2011. november 7.
  16. ↑ Robles, Frances. „In Nicaragua, Ortega Was on the Ropes. Now, He Has Protesters on the Run.”, The New York Times, 2018. december 24. (Hozzáférés: 2021. december 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  17. ↑ Robinson, Circles: Peaceful Protests against Nicaraguan Social Security Reforms Violently Repressed (amerikai angol nyelven). Havana Times, 2018. április 20. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  18. ↑ Semple, Kirk. „Nicaragua Roiled by Protests Over Social Security Benefits”, The New York Times, 2018. április 20. (Hozzáférés: 2021. december 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  19. ↑ a b „In Nicaragua, The Political Battle Is Moving From The Streets To The Negotiating Table” 
  20. ↑ Robles, Frances. „As Nicaragua Death Toll Grows, Support for Ortega Slips”, The New York Times, 2018. május 4. (Hozzáférés: 2021. december 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  21. ↑ Robles, Frances. „Nicaragua Protests Grow Increasingly Violent, 100 Killed Since April”, The New York Times, 2018. május 31. (Hozzáférés: 2021. december 21.) (amerikai angol nyelvű) 
  22. ↑ CNN, Daniel Silva Fernandez and Flora Charner: Protests on Nicaragua's Mother's Day turn deadly. CNN. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  23. ↑ Nicaragua: Violent attack on mass Mother’s Day march in Managua (angol nyelven). Amnesty International, 2018. május 30. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  24. ↑ Navas, Por Lucía: Estados Unidos condena masacre del Día de las Madres y pide una investigación inmediata (spanyol nyelven). La Prensa, 2018. május 31. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  25. ↑ Rogers, Tim: The Unraveling of Nicaragua (angol nyelven). The Atlantic, 2018. június 6. (Hozzáférés: 2021. december 21.)
  26. ↑ Nicaragua’s Ortega wins fourth term in election slammed as ‘pantomime’ (angol nyelven). France 24, 2021. november 8. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  27. ↑ CNN, Caitlin Hu, Natalie Gallón and Mia Alberti: Ortega wins again in Nicaraguan elections panned as 'parody' by international observers. CNN. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  28. ↑ Nicaraguan exiles see vote as step on Ortega’s road to dictatorship (angol nyelven). the Guardian, 2021. november 4. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  29. ↑ WikiLeaks: drogcsempészek és Chávez pénzeli a szandinista Ortegát ‑ hvg.hu, 2010. december 7.

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Daniel_Ortega&oldid=26921789”