A Darwin-nandu (Pterocnemia pennata) a struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe, a nandufélék (Rheidae) családjába tartozó Pterocnemia nem egyetlen faja.

Darwin-nandu
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Öregrend: Futómadár-szabásúak (Palaeognathae)
Rend: Struccalakúak (Struthioniformes)
Család: Nandufélék (Rheidae)
Bonaparte, 1849
Nem: Pterocnemia
Faj: P. pennata
Tudományos név
Pterocnemia pennata
(d’Orbigny, 1834)
Szinonimák

Rhea pennata

Elterjedés
Az alfajok elterjedési területe
Az alfajok elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Darwin-nandu témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Darwin-nandu témájú médiaállományokat és Darwin-nandu témájú kategóriát.

Egyes rendszerbesorolások a Rhea nemhez sorolják, Rhea pennata néven.

Elterjedése szerkesztés

Kizárólag Dél-Amerikában őshonos, ezen belül Patagóniában és az Andokban. Az alábbi országok területén találkozhatunk vele: Argentína, Bolívia, Chile és Peru.

A nyílt síkságokat és bozótosokat kedveli, mint amilyenek például az Andok fennsíkjának füves élőhelye, a puna, valamint az Andok keleti lejtője és Patagónia síkvidékeinek sztyeppés élőhelyei. Szívesen tartózkodik , folyó vagy mocsár közelében szaporodás céljából, annak ellenére, hogy meglehetősen száraz élőhelyeken él.

Alfajai szerkesztés

  • Pterocnemia pennata garleppi
  • Pterocnemia pennata pennata
  • Pterocnemia pennata tarapacensis

Megjelenése szerkesztés

Kisebb, mint a jóval ismertebb rokona, a nandu. Alkata zömökebb, magassága csak 90–100 cm. Szárnya nagyobb, mint más futómadaraké. Ujjának karmai hatékony fegyverek. Feketés-szürkés tollainak a hegye fehér.

Életmódja szerkesztés

Egy hímből és 5–7 tojókból álló családjai 60 fős csoportokba verődve él. Tápláléka többnyire növényi eredetű; gyökerekkel, gyümölcsökkel, magvakkal és levelekkel táplálkozik, de minimális mértékben fogyaszthat állati eredetű táplálékot is, mint rovarokat és apró gerinceseket. Kevés vizet iszik, mivel a folyadékigényét többnyire a növényekből fedezi. Kavicsokat is lenyel. Nem kell sokat mozognia a táplálékért, mivel ha az élőhelyén bőséges a növényzet, akkor általában egész évben elegendő táplálékforrással rendelkezik.

Különösen jól fut, sebessége elérheti a 60 km/órát; lehagyja a ragadozókat. Futás közben időnként bukfencet vet, mint a nyulak vagy a nandu.

Szaporodása szerkesztés

Egy fészekalja 13-17 tojásból áll. Egyedül a hím kotlik.

Állatkertekben szerkesztés

MagyarországonSzegedi Vadasparkban tartanak Darwin-nandukat.

Források szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Charles Chubb: Mr. Charles Chubb exhibited and described examples of two new forms of Rhea from Tarapaca and Bolivia and remarked. In: Bulletin of the British Ornithologists' Club. 33. kötet, 193. sz., 1913, 79–81. oldal (biodiversitylibrary.org) (angolul)
  • Edward Clive Dickinson: A study of d’Orbigny’s “Voyage dans l’Amerique Meridionale” I. The contents of the parts of the volumes on natural history. In: Zoological Bibliography. 5.kötet , 1. sz., 2017. január 31., 403–404. oldal (avespress.com [PDF; 4,5 MB]) (angolul)
  • Edward Clive Dickinson: Conflicting options for the first available use of the name Rhea pennata dʹOrbigny and the date to be used. In: Zoological Bibliography. 5. kötet, 9. sz., 2019. március 8., 403–404. oldal (avespress.com [PDF; 557 kB]) (angolul)
  • John Gould: On a New Rhea (Rhea Darwinii) from Mr. Darwin's Collection. In: Proceedings of the Zoological Society of London. 5. kötet, 1837, 35–36. oldal (biodiversitylibrary.org) (angolul)
  • Josep del Hoyo et al.: Handbook of the Birds of the World. (= Ostrich to Ducks. 1. kötet). Lynx Edicions, Bellaterra (Barcelona) 1992, ISBN 84-87334-10-5
  • Alcide Dessalines d’Orbigny: Voyage dans l'Amérique méridionale (le Brésil, la république orientale de l'Uruguay, la République argentine, la Patagonie, la république du Chili, la république de Bolivia, la république du Pérou), exécuté pendant les années 1826, 1827, 1828, 1829, 1830, 1831, 1832, et 1833 (= Partie Historique. 2. kötet). Chez P. Bertrand, Éditeur, Chez V.e Levrault, Paris, Straßburg 1837 (biodiversitylibrary.org – 1837–1843).

További információk szerkesztés